MARVEL+ 2013/3 – Senkinek egy szót se, de a skrullok már a pincében vannak…

A 9. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon debütált az idei harmadik, összességében pedig már a kilenedik Marvel+. Úgy tűnik, a Kingpin az elmúlt néhány év alatt erős bástyája lett a honi képregénykiadásnak, és a Marvel címek (most már) kizárólagos helytartójaként Harza Tamás végre a biztos (és remélhetőleg egyre biztosabb) vásárlói bázist maga mögött tudva megfontoltan terjeszkedhet, fejlődhet tovább, aminek köszönhetően olyan történetek is megjelenhetnek, amikről évekkel korábban álmodni sem mertünk volna.
Már a lap létezése is ebbe a kategóriába tartozik azzal együtt, hogy idén 72 oldalon, kéthavi rendszerességgel juthatunk a szuperhősadagunkhoz.

A lap állandó szereplője, az ezúttal a borító témáját is adó X-men (eredetiben Astonishing X-men) vita nélkül az egyik legfontosabb és legjobb mainstream képregény az előző évtizedből. Joss Whedon (Bosszúállók) és John Cassaday nagyformátumú történetének harmadik részében tovább bonyolódik a mutáns „betegséget” gyógyító szérum, illetve a titokzatos támadó körüli rejtély: a Walking Dead-et leszámítva kevés intelligensebb és olvasmányosabb, sőt mi több látványosabb képregény jelenik meg itthon, ráadásul Cassaday rajzai a fényes papíron eszméletlenül jól mutatnak.

A lapban a második történet Thor hazai szóló debütálása is egyben, ami jóval másabb hangulatú, nagyságrendekkel könnyedebb olvasmányt jelent az előzőnél. Emlékszem, amikor az eredeti füzet, az Astonishing Thor első száma megjelent Amerikában. Ez volt az az időszak (2010-2011), amikor a Marvel megpróbálta sokadik alkalommal is meglovagolni az „Astonishing” címet övező figyelmet, és Thorral is indított egy sorozatot. Egy évvel korábban egyébként Jason Aaron zseniális Astonishing Spider-man & Wolverine című hatrészes képregénye is ilyen cseles marketingfogással kapta a nevét, igaz az a történet minden egyéb téren is kiemelkedő volt.
Ez a Thor sztori az első szám alapján egy teljesen közepes képregény (én például még az újságos bódé mellett várakozva elolvastam), nem az a megszokott nagyívű, esszenciális Thor-sztori, mégis főleg Mike Choi remek rajzai, valamint Ego, az eleven bolygó szerepeltetése miatt megéri a rá szánt időt. Még szerencse, hogy a Marvel+ egy antológia, és mindenki megtalálhatja a számítását!

Végül, de nem utolsósorban a legújabb számban lezárul az Amazon-történet, ami bizonyos tekintetben még az X-mennél is jobban sikerült. Harza Tamás nem titkoltan nagy Peter David rajongó (jelentet is meg tőle képregényeket szép számmal, mint legutóbb például egyik Hulk sztoriját ebben a lapban, illetve a Jean DeWolff halála című kötetet), ami azért is szerencsés, mert a szóban forgó író a legbanálisabb karakterbe is képes új életet lehelni, műveiben a képregény hőskorát idéző kalandok, humor és könnyedség a jellemző. Így van ez most is: a történet lezárása is hemzseg a nagyszerű ötletek még nagyszerűbb megoldásaitól, illetve humoros pillanatoktól. A három cím közül talán ez az, amelyiknél olvasás után a legboldogabban dőlhetünk hátra, mert azt kaptuk a pénzünkért, amire vágytunk: fordulatokat, izgalmat, amit Shawn Moll és Val Semeiks tisztességes, korrekt rajzai támogatnak meg. Ráadásul senkinek egy szót se, de a skrullok már a pincében vannak…

A Marvel+ tehát továbbra is erősen javallott: ha a borító nem készteti azonnali vásárlásra az éppen arra járó laikus nézelődőt, akkor valószínűleg semmi sem fogja.

Farkas Dávid