Love and Rockets: Heartbreak Soup – Üdvözlet Palomarból!

A képregénykészítést családi vállalkozásként viszonylag kevesen űzik. Persze a szuperhősök kalandjaiban jártas magyar olvasók azonnal felemlíthetik a Kubert-családot: Joe papa és fiai, Andy és Adam sokunk számára ismerősek. Az amerikai képregények történetében azonban nagyobb hatású náluk az Hernandez família, közülük is elsősorban Gilbert és Jaime. A kaliforniai testvérpár a nyolcvanas évek elején állt elő házilag írt-rajzolt sorozatának első számával. Ez volt a Love and Rockets.

A cím nem egy kerek történetet takar: az újságok hasábjain a testvérek különálló sztorivonalakat indítottak, saját szereplőkkel, eltérő helyszínekkel. A hosszabb-rövidebb történetekből aztán összeállt Gilbert és Jaime saját kis univerzuma, összefoglaló nevükön a Palomar-, ill. a Locas-történetek. Persze számtalan, ezekbe a világokba nem illeszkedő sztori is helyet kapott a Love and Rockets hasábjain, ehelyütt viszont Gilbert Palomar-szériájának első néhány felvonását igyekszünk körbejárni.

Először is: Palomar egy elképzelt falu, valahol Közép-Amerikában, nem messze az Egyesült Államok határától. Lakóinak mindennapjait, generációk életét követi a széria. Átlagos kisemberek a főszereplők, sok különböző, de nagyon életszerű karakter, akiket eleinte nem könnyű egymástól elkülöníteni, de ahogy újabb és újabb részleteket ismerünk meg a városka életéből, mindenkit alaposan megismerünk, köszönhetően a remekül eltalált személyiségvonásoknak. A mozaikszerű történetszövés egyértelművé teszi, hogy nem egy átfogó cselekménysor, hanem a karakterek állnak a központban, ők képviselik az állandóságot. Közülük is talán a legfontosabb Luba, a dúskeblű bañadora (fürdetőasszony), aki az első történetben érkezik a faluba, ahol hamar a helyi srácok nemi érésének megkerülhetetlen tényezője lesz. A szexualitás felfedezése és a felnőtté válás problematikája ugyanúgy foglalkoztatja Hernandezt, mint a későbbiek során az együttélés, a házastársi viszonyok. Ezeket a férfi-nő kapcsolatokban rejlő lehetőségeket egy baráti társaság életében ábrázolja: gyerekként látjuk először Heracliót, Carment, Jesúst és másokat, akik aztán felnőve egészen másmilyenek lesznek, de egyvalamiben közösek: valahogy nem tudnak elszakadni Palomartól, gyerekkoruk helyszínétől, ettől a szegény, sivár porfészektől. Mert Palomar különleges hely: nem ritkák itt a csodák, természetfeletti események, amit a babonás helyiek egykedvűen vesznek tudomásul: azt, hogy Israel húga egy napfogyatkozás alatt örökre eltűnik; vagy azt, hogy Jesús tüdőbeteg öccse halála után szellemként néha felbukkan. A kinyúlt pulóveres, köhögős Toco az első történetben (Heartbreak Soup – egyben az első gyűjteményes kötet címe) hal meg, és bátyja rezignált belenyugvása egészen megrendítő. Nem ők az egyedüli testvérpár a történetben: a szerző a saját öccsével közös élményeit, érzéseit is kivetíti szereplőire.

A már említett Heartbreak Soupon kívül (ahol egy szerelmi háromszög tragédiája áll a középpontban) az első kötet fontos fejezete még az An American in Palomar, ahol egy jenki fotós érkezik a faluba, amiben a Nagy Sztori lehetőségét látja – az elitista, „civilizált” amerikai és az „egyszerű nép” ütköztetése remek történetet eredményez. Vagy itt van a Laughing Sun, ahol a részegen a feleségével ordibáló Jesús megüti kisgyerekét, akit halottnak hisz, és a hegyekbe menekül az igazságszolgáltatás és a saját lelkiismerete elől. Gyerekkori barátai hosszú évek után újra találkoznak, és együtt indulnak a keresésére: az út alatt aztán mindegyikük fölidézi egy-egy korábbi, Jesússzal kapcsolatos élményét.

A történeteket áthatja a szerzőnek a karakterei és saját dél-amerikai gyökerei iránt érzett szeretete. A latin-amerikai kultúrára sok utalást kapunk: hagyományos ételek, babonák és életmódok jelennek meg, amiket tudatosítanak a spanyol kifejezések és a hozzájuk tartozó magyarázó lábjegyzetek. A történetszövés stílusában és a szerkezet felépítésében a nagy latin-amerikai írók is megidéződnek: Palomar misztikummal áthatott hétköznapi egyszerűségét nem nehéz összekapcsolni a márquezi mágikus realizmussal; a karakterközpontú, éveket átölelő mesék és a szabálytalan időkezelés pedig Vargas Llosát juttatja eszünkbe.

Talán ennyiből is látszik, hogy Hernandez kiváló író és történetmesélő, de a rajzi feladatokkal sem vall szégyent. A fekete-fehér, rajzfilmszerű, de könnyen felismerhető ábrázolás, a vastag kontúrok, az expresszív jelenetek teszik jobban átélhetővé a falusi élet bukolikus mindennapjait – és gyakori hivatkozási alappá Gilbert (és a sokak szerint szebben rajzoló Jaime) munkáit: nem véletlen, hogy Scott McCloud többször is említi az Hernandez testvéreket magyarul is olvasható könyveiben.

A Love and Rockets máig tartó sikerével úttörő független képregénnyé vált. Óriási szerepet játszott az alternatív szcéna nyolcvanas évekbeli fellendítésében Dave Sim Cerebusa vagy Chris Ware Jimmy Corriganje mellett. Gilbert és Jaime, akik állításuk szerint Kirby- és Ditko-féle Marvel-szuperhősökön és Dennis a komisz-képregényeken nőttek fel: nos, példaképeikhez hasonlóan ők is a comics-irodalom megkerülhetetlen alakjaivá váltak.

Czben, 2008. július 10.