Láthatatlan nyomon – Steiner Ádám interjú

Steiner Ádám fiatal íróval, a Láthatatlan nyomon könyvek szerzőjével beszélgettünk terveiről, eddig megjelent könyveiről, illetve a hamarosan érkező Láthatatlan nyomon képregényről. Bővebb információért, hírekért Ádám oldalát érdemes felkeresni, hasonló beszélgetés pedig a Zalai Hírlap weboldalán olvasható.

A képregényes közönség számára nem feltétlen cseng ismerősen a neved. Honnan jöttél, mivel foglalkozol civilben?

A gimnáziumi éveket szülővárosomban, Nagykanizsán töltöttem, az érettségi után pedig a Budapesti Gazdasági Főiskolára jelentkeztem Kommunikáció és Médiatudomány szakra. Az írói ambícióim „menet közben” kiegészültek forgatókönyvírói álmokkal is, ezért egy forgatókönyvírói kurzuson is részt vettem. Jelenleg az Armadillo Kreatív Ügynökségnél dolgozom Social Marketing Editorként és szövegíróként, de nagy örömömre részt veszek kampányok ötleteléseiben is.

Fiatal korod ellenére tudatosan építed írói karrieredet. Milyen nehézségekbe ütköztél, amikor a hazai könyvpiacon próbáltad megismertetni magad?

Kiskoromtól kezdve érdekelt az írás, fórum alapú szerepjátékokon játszottam, például olyanon is, ami a Star Wars világában játszódik, és ott mindig kis novellákon keresztül lehetett teljesíteni a küldetéseket. Ami a hazai könyvpiacot illeti, zöldfülűen, naivan azt gondoltam, hogy megírni egy könyvet az igazán nehéz dolog, és ha ezzel megvagyok, majd a könyv eladja saját magát. Bíztam benne, hogy egy Magyarországon, ismert helyszíneken játszódó krimi érdekes lehet az embereknek, de sokkal többet kell dolgozni ezen, mint gondoltam. De élvezem keresni, kutatni azokat a lehetőséget, csatornákat, ahol megszólíthatom az olvasókat, ahol felkelthetem a figyelmüket.

Novellákkal kezdted, aztán nemrég áttértél a regényekre. Első könyved a Láthatatlan Nyomon első része, a Halálos Rokonság volt. Hogy fogadta a közönség?

Az egész dolog szinte a semmiből jött. Korábban olykor-olykor felmerült bennem a gondolat, hogy kéne írni már egy regényt, de ezt az ötletet újra és újra elhessegettem. Ezt mindig azzal magyaráztam, hogy nincs elég időm rá, nem vagyok elég tapasztalt, kiforrott egy ekkora vállalkozáshoz. Féltem attól, hogy ha el is kezdem, nem lesz belőle semmi. A kudarctól féltem a legjobban. És egyszer csak megszületett a megmásíthatatlan elhatározásom, hogy most nem csak elkezdem, de be is fejezek végre egy könyvet. Rövid felkészülés után belevetettem magam a sűrűjébe és meg sem álltam az utolsó mondatig. Ma is emlékszem milyen érzés volt végigfutni az első könyvem kéziratán – leírhatatlan. Az, hogy milyen műfajban írok, „eleve el volt rendelve”, mindig is a krimi/thriller/horror vonal állt legközelebb hozzám. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a könyvem remek fogadtatásban részesült: jelentek meg kritikák róla, amik minden hibája ellenére pozitívan értékelték, ez pedig erőt adott nekem ahhoz, hogy folytassam.

Miről szól a Láthatatlan nyomon, és kiknek ajánlanád?

Mindenféleképpen azoknak az olvasóknak ajánlom, akik szeretik a sötétebb történeteket. Időnként a horror elemeivel is operálok a könyveimben, amiket esetleg azok az olvasók, akik nem kedvelik a műfajt, annyira nem értékelnek. Érzelmeket, döbbenetet szeretnék kiváltani az olvasóból, ennek elérése érdekében pedig időnként ezekhez az eszközökhöz nyúlok. A történet spoilermentesen: Mészáros Dávid nyomozó egy rejtélyes ügyét követjük végig. Az egész tulajdonképpen egy utazás: az ő bőrébe bújva követjük azokat a nyomokat, amiket felfedez. Készült is egy könyvelőzetes hozzá, ami képregényes formában festi le a világot és a hangulatot.
Egyelőre annyi biztos, hogy a Hazatérés című résszel fog trilógiává bővülni a Láthatatlan nyomon könyvsorozatom. Hogy pontosan hány könyvből fog állni a teljes széria, azt még nem tudom, de mindenképpen érkezni fog még egy negyedik kötet. Eleve a harmadik rész vége is szükségessé teszi a folytatást, de ez legyen meglepetés. Amit még biztosan tudok, hogy a harmadik rész után kicsit lepihen a Láthatatlan nyomon. A negyedik rész előtt mindenképpen szeretnék írni egy más típusú regényt – más műfajban, egy teljesen más világban. Jelenleg egy fantasy előkészületein dolgozom, illetve terv szintjén papírra vetettem egy kalandregény első vázlatát.

Van keresnivalója egy magánnyomozónak a 21. században? Mennyivel másabb ez a karakter, mint a híres nyomozó előképek?

Ez nagyon jó és egyben nagyon nehéz kérdés. Ha azt nézzük, hogy az amerikai tv-sorozatok világa ömlesztve önti felénk a nyomozós sorozatokat, akkor van keresnivalója. Igaz, ebből többség CSI-, vagy NCIS-féle csapatos-nyomozós sorozat, nem konkrétan magánnyomozó, de azért akadnak utóbbira is példák – hogy csak egyet említsek, a zseniális Sherlock, ami Sir Arthur Conan Doyle legendás nyomozóját emeli át a mai világunkba. Úgy gondolom, hogy lehet sikeres egy magánnyomozó figura, de a véleményem szerint a régi kialakult kép erről a fajta karakterről már megváltozott. Régen a Columbo, Poirot–féle klasszikus krimi könyvek és filmek nagyon népszerűek és sikeresek voltak, nem csoda, hogy annyi könyv és évad született belőlük. Az első részt én is eleinte klasszikus vonalon akartam írni, de aztán ez változott. Van erre egy találó mondat, amivel megfogalmazták a karakterem lényegét: „Inkább James Bond, mint Hercule Poirot.” Van benne akció, de azért fontosnak tartottam, hogy a figurám erőteljesebben építkezzen a saját képességeiből, az eszéből.

Van kedvenc íród, illetve kedvenc nyomozód az irodalomtörténetből?

Van jó pár olyan ikonikus karakter és író, akik hatással voltak rám. Kezdetben a klasszikus krimit kedveltem, nagy kedvencem a mai napig Agatha Christie, szerintem zseniális. Szintén imádom – és még a mai nap is nézem – a Columbo című tévésorozatot, az örökké szivarozó, ballonkabátos figura megunhatatlan. Egyszerre humoros és komoly, ráadásul olyan kis puzzle darabokból oldja meg az ügyeit, hogy azt élmény nézni. Nagyon jók Raymond Chandler művei, és bár nem nyomozós, de Don Winslow könyveit is faltam. J. K. Rowling Harry Potter könyvsorozata pedig alapjában rengette meg a világomat, konkrétan ő szerettette meg velem az olvasást. Sosem felejtem el, hogy mennyire vártam, hogy legyen már vége a sulinak és mehessek haza folytatni Harry kalandjait. Szeretem még J.R.R Tolkien vagy a népszerű Trónok Harca szerzője, George R. R. Martin műveit is. Szeretnék egyszer én is hasonlóan halhatatlan karaktereket alkotni.

Az első könyv maga nem túl hosszú, mindössze 80 oldalas, és a weboldaladon található információk szerint képregényt tervezel belőle. Mit lehet tudni erről a projektről?

Tudatos döntést hoztam akkor, amikor úgy döntöttem, hogy rövid könyvet írok. Ma már rövidebbnek érzem, mint amennyit igazán akartam, ezért a második rész már 140 oldal környékén áll meg, és körülbelül ez az az oldalszám, amit a jövőben is tartani szeretnék. Ennek oka, hogy szeretném, ha a könyveimet egy buszutazás alatt, vagy a strandon kifeküdve, egy hideg ital mellett könnyedén ki lehessen olvasni. Főként a saját korcsoportomat céloztam meg és úgy gondoltam, hogy egy könnyen „kivégezhető” könyvet szívesebben a kezükbe vesznek. A képregény, mint eszköz is a fiatalabb közönséget és természetesen a képregény rajongókat célozza meg. Elsődlegesen az a célom, hogy több csatornán is meg tudjak jelenni a Láthatatlan nyomon-nal és szerencsére van egy nagyon jó grafikusom, aki fantasztikus munkát végzett. Nehéz egy könyvet képregény formában adaptálni, de bízom abban, hogy a végeredmény mindenkinek tetszeni fog.

Hogy fogtál hozzá a könyved képregényre adaptálásához?

Amikor belevágtam, csak a képregényrajzoló személye volt biztos – Varga Ibolya, ő készítette a könyvborítókat és a könyvekben lévő rajzokat. Tudtam, hogy képtelenség az egész könyvet egy az egyben átemelni a képregénybe, túlzsúfolt és követhetetlen lett volna. Ezért a grafikusommal közösen „meghúztuk” a történetet, a fontos nyomokat és cselekményszálakat meghagytuk, és minden, amire nem volt szükség, azt kidobtuk a kukába. A párbeszédeket átemeltük, mert szerettem volna, ha lenne közös pont a képregény és a könyv között. A végeredmény nekem nagyon tetszik, már izgatottan várom a debütálás pillanatát.

Milyen terveid vannak a képregény megjelentetésével?

Több cél is lebeg előttem ezzel a képregénnyel kapcsolatban. Első soron az, hogy felhívjam a könyveimre illetve Mészáros Dávidra a figyelmet, másrészt pedig szeretném, ha a képerényes piacon is lenne keresnivalóm. Nagyon remélem, hogy a Láthatatlan nyomon – Halálos rokonság csak az első és nem az utolsó saját gyártású képregényem lesz. Vannak olyan terveim is, hogy kimondottan képregényt szeretnék írni, de ez még a jövő zenéje. Egyelőre abban reménykedem, hogy elnyeri majd az első füzet a közönség tetszését.

Olvastál korábban is képregényeket?

A képregények iránti rajongás szintén gyerekkoromhoz köthető. Imádtam, és bújtam is őket Pókembertől kezdve az X-menen át Batmanig. Néztem és a mai napig is előfordul, hogy nézek olyan rajzfilmeket, amik képregényekhez köthetőek. A kedvenc rajzfilmsorozatom például az X-Men: Evolúció volt, a kedvenc karaktereim pedig Jégember, Batman, Zöld Lámpás és Flash.

Farkas Dávid