Lángoló jég, azaz Rejtő Jenő Jégvirágos pokla

…hol van Rejtő helye az irodalomtörténetben? Ha lehet ilyen polarizált kérdést feltenni: ponyva? Nem ponyva?

– Akkor, amikor ezekről a kérdésekről vita folyat az 1990-es évek elején, igazából nem volt kortárs magyar populáris irodalom, illetve nem volt irodalmi piac abban az értelemben, ahogy Rejtő idejében, vagy ahogyan ma. Mostanra jobban látszik magyar közegben is, hogy számos „köztes” műfaj és árnyalat van a magasirodalom és populáris irodalom között, hogy a magasirodalom terjesztése és terjedése is függhet piaci tényezőktől, és hasonlók – egyszóval újra felfedeztük azt, ami a vasfüggöny túloldalán folyamatosan működött a huszadik század folyamán, hiszen ott nem törte meg a kultúra alakulását, intézményi jellegét az állami monopóliumok bevezetése 1948 körül.

Az irodalomtudomány „kulturális fordulata” felől nézve nem annyira élesek a határok elit irodalom és populáris kultúra között, látszanak a közönségrétegek közti átfedések is – miközben a működésbeli és funkcionális különbségek pontosan megragadhatóak.

Rejtővel kapcsolatban nagyjából arra jutott az irodalomtörténészi szakma, hogy egyrészt sajátos hibridjét tudta létrehozni a korszak népszerű populáris műfajainak, ami erősen nyelvi is egyben (ha a sztorira egyszerűsítjük a Rejtő-műveket, akkor valami lényegeset veszítünk, ez is mutatja, hogy Rejtő kifejezetten íróként közelít a dolgokhoz), másrészt, hogy ki is tudott kacsintani a műfajból, egyszerre benne is lenni a ponyvában, és kívülről is nézni rá. Ez is egy kevésbé ismert művében, A detektív, a cowboy és a légióban látható leginkább: ennek a szereplői ponyvaregényírók, akik a kávéházban éppen lázasan csereberélik ponyvaregényötleteiket. A rövid válaszom tehát az, hogy Rejtő a ponyvaregényből (és a könnyed színpadi művek felől) indul, de egy olyan csavart visz bele, ami túlmutat rajta. Mindezt ráadásul egy olyan irodalomtörténeti korszakban teszi, amikor más jelentős szerzőket is kifejezetten foglalkoztat a populáris kultúra kérdésköre és az átjárások különböző regiszterek között. Rejtő révén jobban megérthetjük saját irodalomtörténetünket is.*

A Jégvirág a pokolban című képregényből pedig megismerhetjük Rejtő Jenő életének egészen új életrajzi kutatási eredményeken is alapuló vázát.

Kiss Ferenc, a regényes életrajzi képregény írója pályája során eddig öt Rejtő-művet adaptált, a többi jóval előtte Cs. Horváth Tibornak jutott – olvashatjuk a függelékben. A szerző emellett mélyen beleásta magát Rejtő valódi, anekdotákon és féligazságokon túli életrajzába, részt vett a legutóbbi, 2015-ben megjelent monográfia elkészítésében. (Érdekesség, hogy életrajzi munkát legutóbb épp a folyamatában máig élő Rejtő – Cs. Horváth – Korcsmáros képregények egyik szerzőjéről olvastunk Koska Zoltántól.)

Rejtő legenda. Rövid életébe száznál több tréfa, kabaréjelenet, húsz kisregény, huszonkét nagyregény, négy filmforgatókönyv megírása fért, nem is sorolom, mert úgyis elrontom a számokat, de érzékelhetjük, mennyire együtt úszott a többiekkel – már amikor hazacsavargott – Budapest vérkeringésében. Hajlamosak vagyunk elszigetelt szerzőként tekinteni rá páratlan regényei miatt, valahová téren és időn kívülre helyezni, ezért érdekes tanulság, hogy vajon közel lehet-e hozni, mint embert, mint életrajzot például egy olyan középkorú átlagemberhez, aki a legtöbb nagyregényt hússzor olvasta, és kívülről fújja a szereplők neveit, a társaságokét, a párbeszédeket, aki Rejtő világában élt, vagy egy olyanhoz, akit az érdekel, vajon mit esznek ennyire Rejtőben, ő sose szerette.

Kiss Ferenc a kényszermunkára hurcoltatás viszontagságaiba visszaemlékezéseken át építi bele Rejtő életének korábbi állomásait. A valóság menetének egyes szereplői Rejtő regényeinek hőseit idézik, érdekesen mosva egybe a véres valóságot és fikciót. Azt sugallja, hogy Rejtő is így „szerezte szereplőit”, az életből lesve el a nagy Levint, Potrient, Troppauer Hümért, Senki Alfonzt… Lógás Hugót, a Serény Múmiákat, Vanek urat és a többieket. A szerző Hámori Tibor bestsellerétől személyesen készült beszélgetéseken át PIM-es belső anyagokig dolgoz fel forrásokat, és ezeket egészíti ki saját, időnként rendkívül érzékenyen megformált figurákkal, szövegekkel. Monológjai, párbeszédei is vagy a már említett anyagokból, Rejtő-művekből vagy saját kútfőből származnak, Kiss Ferenc „jó pestiként” erős lokális helytörténeti érdeklődéssel bír, kitűnően ismeri több idősík tájképészeti és nyelvi környezetét, ezáltal a szereplők által használt szövegregiszter természetes.

Radnóti, Szerb Antal sorsa juthat eszünkbe Rejtőről, Örkény István in memoriam dr. K.H.G.-je. Milliókkal együtt a szellemóriások is jeltelen tömegsírokba zuhanták magukkal azt a rengeteg, az emberiség épülésére szolgáló művet, amit már nem írhattak meg, és helyettük nem írhat meg senki.

Az egész mű a szerzői szándéknak megfelelően lehangoló, a biztos halál felé menetelésben az emlékezés tréfásan elmesélt minijelenetei picit megkeseredve feloldódnak. Németh Győző szépiás-monokróm színezésű realista rajzai a zárt, egyhangú menetet ábrázolva ráerősít erre a hangulatra. Podmaniczky Ferenc rajzolta az emlékező részeket, bár Korcsmáros-figurák vagy -stílus tudatos utánérzéseiről van szó, igazából szinte egyetlen vonal sem a Korcsmárosé, saját egyéniségen átszűrt stílusimitációt látunk.

A kötet egészére jellemző egy kis stiláris kuszaság, a képregény elején az emlékező rész narráció betűje sima, aztán később félkövérre vált, egyébként se képregényes betűtípus. A hullámos panelszél, amelyen időnként átüt az egyenes is, a másik, vastag kerettel mintha túlságosan nagy kontrasztban volna, a szépia és a halvány, színes ceruza-filc jellegű színezés se erősíti annyira a másik hatását, amennyire külön hatnának.

Az album végén található személyes-irodalmi hangvételű („Ferit 1982 őszén ismertem meg. Egy újpesti képregénygyűjtőnél, Mudrák Józsi bácssinál, a nyugalmazott féllábú börtönőrnél találkoztunk először”) utószó a kötet elkészültének nehézségeiről is mesél, így Kiss Ferenc erre valószínűleg azt mondaná, csináljon valaki jobbat – és mondana valamit.

Rejtő alakja és változatos, rettenetbe forduló kora kiválóan alkalmas további feldolgozásokra, az úttörő fecskét is csak ajánlani lehet azoknak, akik akár Tuskó Hopkins emlőin nőttek fel, akár csak tudni szeretnék ki volt Pepita Ofélia fiatalon elhunyt papája.

Lénárd László

*E hihetetlenül hosszú idézet a kronikaonline.ro oldalról származik.

Cím: Jégvirág a pokolban
Szerző(k): Kiss Ferenc, Németh Győző, Podmaniczky Ferenc
Kiadó: Erdélyi Szalon Kiadó
Ár: 4990 3500 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 64 oldal
Megjelenés: 2020.11.04.
Megvásárolható: Közvetlen a szerzőtől
Online vásárlás: kepregenymarket.hu