KomiXérum #22

A KomiXérum utolsó nyári adagját hoztuk el nektek, kedves olvasók! A hozzávalókat ezúttal is friss amerikai mainstream és független képregény-megjelenések adták. Legendás címekről, új sztorikról, sorozatok, minik legelső epizódjáról is olvashattok; reméljük ezúttal is mind találtok az alábbiakban kritizált képregények közül valamit, mely felkelti az érdeklődésetek.

Amazing Spider-Man #603

Történet: Fred Van Lente
Rajz: Robert Atkins
(Marvel Comics)

[toc]A „Vörös hajú idegen” című sztori e heti része sajnos nem folytatódik olyan magas színvonalon, mint amilyen ígéretesen nyitott. Az új szám főszereplője Kaméleon, vagyis az ő általa alakított Peter, aki igyekszik minél többet megtudni hősünk életéről, miközben rettentő gonosz terrorista tervét szövögeti. Van Lente koncepciója abban merül ki, hogy Peter Parkert teszi meg főszereplőnek, anélkül, hogy ő az utolsó oldalig meg ne jelenne. Mindezt úgy éri el, hogy a Peterbőrbe bújt bűnöző minden szituációban pontosan az ellentétét cselekszi annak, amit normál körülmények között hősünktől elvárnánk. Pontosan érkezik az MJ-vel való találkozóra, majdnem agyonver és halálosan megfenyeget egy ártatlan embert, kigúnyolja a háborús hős Flash-t, ismét, ezúttal csak kedvtelésből kikezd Michellelel, a szobatársával, és még sorolhatnánk, milyen komiszságokkal igyekszik belepiszkítani az általa fogva tartott Peter életébe.
Maga az elképzelés, hogy az író bőrében megbúvó, mégis teljesen kívülálló szereplő szemén keresztül láttassa a főszereplőt nem volna rossz, ám Peter Parkerrel egyszerűen nem működik, hiszen a személyiségjegyek, melyeket a Kaméleon és Peter közti különbségek domborításával felsorakoztat, csupán klisék elhadarásához vezet. Egyrészt azért, mert Kaméleon belső monológjai igazán kiszámíthatóak, motivációja egyelőre ködös és sántít, és az írónak azt sem sikerül elérnie, hogy izgatottan várjuk, vajon milyen szörnyűséget fog még elkövetni. Másrészt Pókember civil énjét évtizedek óta ismerjük, és ez az epizód bár szokatlan szemszögből vizsgálja ugyan, mégsem helyezi új fénybe, vagy ad bármit is a karakterhez. Én szívesebben láttam volna, ha a valódi Peter bonyolódik viszonyba lakótársával, vagy viselkedik egyszer felnőttként, és nem szégyenlős tiniként MJ társaságában, hiszen kettejük között a téma ezúttal nem kettejük románca, hanem egy közös barát, Harry ügye. Továbbá zavarossá válik, miért volt szükséges korábban új fejleményként bevezetni, hogy Peter a városházán dolgozik majd, mivel a cselekmény alakulása szerint világos, ez a történetszál a háttérben marad.
További visszalépés a korábbi számhoz képest a rajzok minőségében lelhető fel. Atkins, bár hasonló stílusú, mint Kitson, mégsem törekszik rá, hogy ugyanazon elképzelés mentén haladjon, mint elődje. A #602-es füzet rajzolója ugyanis igyekezett klasszikus, jól ismerős motívumokat csempészni a panelekre, igazodva az oldschool elemekkel operáló történet hangulatához – ezt Atkinsnál sajnos nem láthatjuk, ám ez vélhetően szintén abból fakad, hogy egy éles váltással a sztori is épp ellenkező irányt vett, mint a múltheti nyitány. Az viszont már kétségkívül felróható, hogy az új szám rajzolója által bemutatott Kaméleon és annak szállása sokkal kevésbé látványos és hátborzongató, mint amilyennek azt Kitson elénk tárta.
Hiába, ez a sűrű megjelenés áldozatokkal jár; feszített tempóra kényszerít minden rajzolót és írót. Bár kellemes és frissítő élmény lehetett volna egy Pókember nélküli, gegektől, akciótól mentes, a karakterrajzra épülő történetet olvasni az Amazingben, mégis hiányérzetem volt: pont azt nem kaptam meg ezúttal, amiért ezt a címet hosszú évek óta kitartóan olvasom.
Tungsram

Batman: Streets of Gotham #3

Történet: Paul Dini
Rajz: Dustin Nguyen
(DC Comics)

Paul Dini rengeteg munkát fektetett abba, hogy a motivációk és tisztességes eredettörténet nélküli, bebugyolált fejű, a sötétben Arisztotelész-idézeteket motyogó Hush-ból figyelemre méltó, igazi identitással rendelkező negatív karaktert faragjon. Senki sem vonhatta kétségbe, hogy sikerül, ám aki kételkedett, jobb, ha elolvassa az új, Dini által írt denevér-sztorit. Nincs szükség a továbbiakban Tommy Elliot gyerekkoráról, személyiségének torzulásáról értekeznie az írónak, mert a karakter végre megáll a saját lábán; Hush életre kelt.
Az új epizódban folytatja a Wayne-vagyon rohamtempóban történő szétosztását, mindenféle jótékonysági célból. Egyrészt élvezi, hogy a népszerű és közkedvelt Bruce Wayne szerepében tetszeleghet, másrészt a denevér-családot igyekszik provokálni azzal, hogy a pénztárcájuknál támadja meg őket. Amint az várható volt, Damien forrófejű kölyök, Dick pedig megfontolt stratéga módjára reagál. Szükségét érzi, hogy titkos alteregójuk védelme érdekében egy ál-Bruce villogjon a sajtó és a város polgárai előtt, ám hármójuk találkozásakor Damiennek van igaza: Hush sakkban tartja őket. Dini mindig is igyekezett a szuperhősök világában minél racionálisabb, valósághűbb módon vezetni karaktereit, és erre újabb példa, ahogy az új Batman kénytelen szabadon engedni ezt a veszélyes bűnözőt, majd rájön, hogyan tudná ismét átvenni a kontrollt a kezéből kicsúszó események fölött.
Az új szám második fele igazán baljós, sötét előjeleket vetít előre. Pingvin, akit teljesen összetört a város irányításáért folytatott harc kudarcának súlya alatt, elkeseredett lépésre szánta el magát, mikor az új Fekete Maszkkal szövetkezett. Új szereplőként a tömeggyilkos Victor Zsasz csatlakozik, aki tökéletes eszköz a város új ura számára, hogy bebetonozza hatalmát, ugyanakkor Zsasz sem tud nemet mondani, ha tálcán kínálnak számára számtalan emberi életet. Világos, hogy ennek a szörnyű szövetségnek a legnagyobb vesztese Oswald lehet. Dini remekül mutatja be a Pingvin bizonytalanságát, Maszk elszántságát és Zsasz is rég volt már ilyen félelmetes figura. Beszámíthatóbb, mint máskor, szörnyűséges gondolataiba azonban néhány panelenként betekintést engednek az alkotók, így az olvasó tudja, biztosan végzetes következményekkel jár kiengedni egy ilyen gonosz szellemet a palackból.
Ebben a jelenetben érvényesül a csodás Dustin Nguyen tudása. Pingvin tükör előtti monológját melankolikus hangulatú panelekkel kíséri, Fekete Maszkja és Zsasz-ja is hátborzongatóan néz ki. Érdekes megfigyelni, hogy az utóbbi időkben mindenki sokkal több rovátkával ábrázolta Victort, ezúttal azonban az arca szinte ártatlanságot tükröz, csak a szemein látjuk a szörnyű téboly jeleit. Nguyen tehát ismét újat villantott, ám díszletei, a háttérben meghúzódó mellékszereplői mintha kevésbé lennének részletezettek, mint ahogy azt tőle megszokhattuk.
Batman rajongóként ezek a hónapok szinte dőzsölni engednek a különböző megjelenésekben, mivel a denevérember, vagy a hozzá köthető szereplők valamelyike tucatnyi címben szerepel. Ezek közül magasan kiemelkedik a „Streets of Gotham”, és a régóta megbízható Dini és Nguyen páros, akik történetei sosem okoztak csalódást, mindig logikusan felépítettek, igényesek, mind az írói munka, mind pedig a megjelenés terén, ráadásul a kronológiát is mindig tiszteletben tartják. Kívánhatnánk még ennél többet?
Tungsram

Oldalak: 1 2 3 4