Kávé és pogácsa – részlet

Jenoe-től kaptunk levelet. Egy blogbejegyzésből idézett, melyet itt és most hiánytalanul bemásolok nektek, a Ctrl+C és Ctrl+V szakszerű használatával:

… A programsorozat a díszvendég, Dolle-Weinkauff professzor plenáris előadásával indult, aki a német gyerek- és ifjúsági irodalomnak a transzkulturális folyamat kiváltotta változásáról és lehetséges továbbfejlődési útjáról tartott érdekfeszítő és abszolút modern szemléletű előadást – kisebb kavarodást okozva ezzel. Az előadás után sorban szólaltak fel a pedagógus és könyvtáros kollégák, akik nem tudtak mit kezdeni azzal a ténnyel, hogy a német könyvtárak és iskolák tele vannak a professzor által jónak ítélt képregényekkel.

Többen nem értették, hogyan lehet egy képregény jó. A vita végül azzal a „megnyugtató” döntéssel zárult, hogy az Asterixtől kezdve a Maus-ig minden egyes rajzolt történet káros, személyiségromboló és képességvisszafeljesztő hatású, amelyeket jobb, ha távol tartunk a 16 éven aluliaktól.
Mindezt a következő előadó, a Forráspont főszerkesztője, Szávai Ilona is megerősítette: előadásának bevezetése a rossz képregény és a jó könyv paradigmák szembeállításával kezdődött. A Fordulópont a gyermekkultúrában. Gyermekekről, gyermekekért, gyermekeknek a teljesség jegyében című előadás további részében a hagyományos értékek őrzéséről, az olvasóvá- és egészséges felnőtté nevelés fontosságáról és a „borzasztó mai állapotokról” volt szó és arról, mennyire fontos, hogy végre megalapítsunk egy Intézetet, ahol majd őrizzük az értékeket és szakkönyvek kiadásával támogatjuk a jó ügy érdekeit. A koncepció kissé nyugtalanítónak tűnt, a szándék és a felelősségvállalás viszont nagyon is imponálónak. „Hátha végre történik valami…” – gondolta mindenki. …

Az idézett rész előzménye és folytatása itt megtekinthető, ámde nincs semmi köze a kiragadott sorokhoz: kritikusvagyok.sfblogs.net.

A fentiekhez nélkülözhetetlen a szerző, Nagy Boldizsár kommentje, mely rávílágit az ő álláspontjára:

…én cseppet sem tartom károsnak a képregényeket, sőt, imádom őket! A „megnyugtató döntést” ironikusan értettem. Nem gondolom, hogy egy gyerek számára a kép „romboló” lenne, míg a szöveg „építő„, én őszintén ledöbbentem azon, hogy a konferencián mégis erről volt szó. Ez is csak az előítéleteik mögötti tudatlanságről tanúskodik. Ahelyett, hogy ilyen egyszerűen felcímkézünk technikákat, műfajokat, inkább alaposabban meg kellene vizsgálni, milyen képről és milyen szövegről van szó.

Tehát itt tartunk most. Magyarország, 2007/2008 eleje.

Egyébként Jenoe-nek szintén van blogja: jenoe.blogspot.com. Ezt csupán azért írom ide gyöngybetűimmel, mert vélhetően a közeljövő nagy magyar képregényalkotóinak kezdő lépéseit követhetjük ott nyomon! ;)