Hosszú az út… – képregény a Díszteremben


Fehér, vagy ici-picit pettyes holló Magyarországon a képregénybemutató.

Pláne a Nemzeti Múzeum dísztermében.

Úgy, hogy a kulturális és innovációs minisztert öt lépésre fényképezik az eseménytől.

Ritkán kerül politikus és képregény ennyire közel egymáshoz.

A bejutás, nemzeti ünnepnapból kifolyólag igen nehézkes, el kell vergődni a saccra három-négyezer látogató örvényén keresztül a második emeleten lévő, impozáns klasszicista nagyteremig. Épp időre megvan, csak hatvanszor kellett három-ötéves gyerekeket ás szüleiket oldalba könyökölni a klasszicista ajtóknál.

Felemelő látvány ennyi múzeumlátogató. Rengeteg a program, és láthatólag mindenki jól érzi magát.

A képregénybemutató és dedikálás közönsége összegyűlt. Sokkal többen nem férnénk el úgysem, bár nem vagyunk sokan.A nézők között felismerni Pozsgay Gyulát, a Svájcban és Magyarországon egy hónap különbséggel, megjelent Az Öreg Tigris ró-rajzolóját, Németh Leventét, aki később beszáll a dedikálásba, de van Képregénykedvelők Klubja törzstag, és a Magyar Képregény Szövetség is képviselteti magát.

Mészáros János, a kiadó vezetője és egyik irója megnyitja az eseményt. Épp jó helyen ülök, hogy a nagy zsivaj ellenére épp hogy tisztán halljam a beszélőket, kérdéseket, válaszokat.


Szilágyi Andor, színház- és filmrendező, forgatókönyvíró az Előttünk az élet, A bárány utolsó megkísértése, a Mansfeld alkotója, a Nemzeti Kulturális Alap Összművészeti Kuratóriumának tagja elmondja, hogy örömükre szolgált ezt a képregényt támogatni, mert témája izgalmas, gróf Leiningen-Westerburg Károly holttestének kalandos hazahozatala olyan téma, amely több médiumon megállná a helyét. A kérdések közül az egyik arra vonatkozik, vajon animációban vagy klasszikus moziban képzelik el ezt kedvező körülmények esetén tovább vinni. Szilágyi Andor mindkét változatot el tudja képzelni, képileg is adná magát, és élő szereplős változatban is.

Valóban, ez a képregény a valaha megjelent magyar képregények közül a legszebbek között van.

A képek szinte megelevenednek. Nehéz ilyet leírni egy több évtizedes múlttal, tapasztalattal rendelkező, többszörösen elismert képregényrajzolóról, Tebeli Szabolcsról, de mintha ez a képregény mesterdarab lenne. Inkább azt írom, a beavatottság egy újabb szintjének bizonyitéka.

Rövid bevezető után kérdések következnek, több az alkotás módjára vonatkozik, mennyire volt csapatmunka a ceruza-tus-szín, mennyire rajzolta egyedül Brazil. Itt kihagy a fülem, de mintha az egész digitálisan készült volna az elejétől a végéig, és ezt olyan nehéz elhinni, annyira analóg munkának tűnik a rajzi rész, hogy magunk elött latjuk a tusvonásokat.

Miért Brazil és miért Tebeli Szabolcs időnként? Mert egyik névhez nem feltétlen passzol a másik, a Mervorius-hoz (az író álneve) jobban passzol a Brazil, ha köznapibb a név, akkor a civil név jobb. Tudja-e ki az író, a Mervorius álnév mögé bújt ismeretlen? Igen, tudja.


Az esemény zárásaként Mészáros János elmondja, hogy nagy stáb állt a projekt mögött, óriási energiák hozták létre ezt a képregényt. Ez látszik is, a Képes Krónikák Kiadó itthon ritkán látható tudatossággal teszi meg lépéseit „a naggyá válás útján”
A dedikáláson kapunk egy szép printet, szemtelenül recenziós példányt kunyizok, de hát ilyenek a kilencedikesek. Pofátlan banda. Kisebb sor áll sorba. Legtöbben kötettel.

Koska Zoliét már olvastam. Azóta visszaadtam. Két héten belülre vállaltam recenziót.

Bayer Antallal egy jóízűt kávézunk.

Hosszú az út hazáig. Nekem másfél óra lesz.

Lénárd László

Cím: Hosszú az út hazáig
Szerző(k): Brazil, Mervorious
Kiadó: Képes Krónikák
Ár: 5900 5000 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 68 oldal
Megjelenés: 2022.12.10
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: