kilencedik.hu / Marvel / Heti Marvel 08/37

Heti Marvel 08/37

2008. szeptember 14. | |  
Megoszts

Secret Invasion: X-Men 2: Az X-ek összecsapnak az ellenséggel, de a Super-Skrullok érkezésekor visszavonulásra kényszerülnek. Ezzel persze még nincs vége, Küklopsznak szokás szerint akad egy-két trükk a tarsolyában. Mike Carey ügyesen, és főleg, a kontinuitásra ügyelve írja a sztorit: Rozsomák szerencsére nincs itt, minthogy épp New Yorkban készül a döntő csatára, Angyal pedig régi-új, az X-Force-ban látott formájában bukkan fel. A csata dinamikájára nem lehet panaszunk, Carey remek ötletekre fűzi fel az akciókat, amiket Cary Nord egyszerű, de hatásos panelelrendezéssel fokoz (bár egy-két arcon azért kicsit tovább is dolgozhatott volna, szerencsétlen Bestia például borzalmasan néz ki a kilencedik oldal első képkockáján). Szépen eljátszik a skrullok és az X-ek egymás ellen kiagyalt terveinek ütköztetésével (akkor most ki is állít csapdát kinek?), és még egy kis humorra is marad ideje: a Kakukkok rezignált reakciója Emma „halálát” követően egyenesen frenetikus. És persze itt van még Árnyék is, aki a skrullok egy vallási vonatkozású tárgyával kerül kapcsolatba. Minthogy ez egy fontos aspektusa a Secret Invasionnek, abszolút van értelme szembesíteni vele a mélyen keresztény Kurtot, bár egyelőre ezzel együtt sem értem, hogy Carey hova tart vele. Kíváncsi leszek, mi sül ki belőle, de addig is nem mondhatjuk, hogy nem szórakozunk jól.

Wolverine: Saudade: Nagyon-nagyon fontos szolgálati közlemény! Akinek már tele van a töke a hetente-kéthetente felbukkanó, egy kaptafára (Logan hihhhhetetlenül vagány) írt Rozsomák one-shotokkal, és inkább levágná a kezét, minthogy egy újabbat elolvasson… nos, az jobban teszi, ha nekiesik a kezének egy fűrésszel. Mert ez most végre valami más. És nem csak azért, mert ez eredetileg egy európai képregény (bár megvallom, ezzel az amerikai kiadással kicsit hadilábon állok: fel van tüntetve benne ugyanis a fordító mellett még egy újraíró, méghozzá Larry Hama is – szóval akkor ez most fordítás, vagy adaptáció vagy valami furcsa mixe a kettőnek?), ami utólag került kiadásra az államokban. Hanem azért is, mert mind az író (Jean-David Morvan), mind a rajzoló (Phillipe Bouchet) a szokásostól egészen eltérő megközelítési módot választott. És bár ez sem mindig és törvényszerűen jó, ahogy külföldi írók Marvel-karakterekre szabadítása szintén nem (ld. a borzasztó Snikt!-et), de a Saudade pompásan sült el. Pedig a sztori nem nagy szám: Rozsomák Brazíliában nyaral, de persze zűrbe keveredik, amikor fegyveresektől próbál megmenteni egy szegény fiatal mutáns fiút. Logannek ráadásul alaposan ellátják a baját (de tényleg, ilyet még az ő esetében sem látunk gyakran), plusz a kölyök is eltűnik, úgyhogy rögtön karmokat kieresztve ered a komoly vérveszteség elé néző gazemberek nyomába. A képregénynek van egy sajátos, furcsán ambivalens hangulata, minthogy egyrészt egészen kedélyes és életvidám, másrészt viszont nagyon is brutális és szomorú. Ami előbbit illeti, kifejezetten jólesik végre egy olyan Logant látni, aki tudja élvezni az életet, tud szórakozni, vidáman nőkkel táncolni, és nem csak baljós narrációkban közli az olvasóval, hogy milyen mocskosul durva és kegyetlen az élete, és hogy mennyi embert kell már megint kinyírnia. Morvan emellett kifejezetten ügyesen, gördülékenyen ír, az oldalak olvastatják magukat, az egész sztori feszes és lendületes, Bouchet csodás rajzai pedig felteszik a pontot az i-re: kicsit furcsák és abszurdak (mintha egy bedrogozott és jókedvű, az árnyékokról megfeledkezett Eduardo Risso munkái lennének), Logan külsejét pedig szokni kell, de egyébként nagyon sajátosak, stílusosak és részletgazdagok, az akciók pedig egyenesen bámulatosak. Beszerzendő képregény.

X-Men: Magneto Testament 1: Már a borító is gyönyörű. Persze trendi a maga vörös-fekete színkompozíciójával, de kétségkívül gyönyörű. És a külcsín mellett a belbecs sem marad el, pedig volt miért izgulni. Merthogy az ötrészes minit Greg Pak írja, akinek bicskája hajlamos beletörni szinte mindenbe, ami nem Hulk karakterével kapcsolatos, ráadásul egy jó és borzalmas Főnix-minitől eltekintve (Endsong és Warsong) eddig semmi köze nem volt az X-univerzumhoz. De a Magneto Testament fantasztikusan jól indul. A sztori a ’30-as évek második felében kezdődik Németországban, amikor a fasiszta és fajtisztaságot hirdető eszmék kezdenek elterjedni. A majdani Magneto, Max Eisenhardt (igen, végre megtudjuk Xavier nemezisének/barátjának születési nevét) nem nagyon tűnik ki semmivel a tornaórákon, kivéve persze a gerelyhajítást, amivel imponál is kiszemelt kedvesének, a gondnok lányának, Magdának. De ezt a győzelmet is elveszik tőle, hiszen zsidó, és azt a tisztes tanári kar mégsem hagyhatja, hogy egy megvetendő, mocskos zsidó külök bármiben első legyen a dicső Németország emberfeletti, árja fiai között. És ez persze még csak a kezdet. Hogy gyorsan tisztába tegyük a dolgokat: a Magneto Testament olyan fantasztikusan jól, érzékletesen és hatásosan van megírva, hogy simán megállja a helyét, mint egy erőteljes (majdani) holokausztdráma. Hogy még pontosabb legyek, ez a képregény piszokjó lenne akkor is, ha semmi köze nem lenne Magnetóhoz. Pak munkájából lejön az érzés, hogy valami rohadtul rosszul megy ebben az országban, lejön a zsidók tehetetlensége és kiszolgáltatottsága, és nekünk olvasóknak, akik tudjuk, mik lesznek a következmények (mind a fiktív karaktert, mind a valós történelmi eseményeket illetően) hihetetlenül szomorú és baljóslatú az egész. Mindezeket a hatásokat pedig csak fokozzák Carmine di Giandomenico nagyszerű rajzai, amik fantasztikus érzékkel kapják el az ártatlan, reménnyel teli fiatalságot éppúgy, mint a katasztrófa felé tartó ország vészterhes hangulatát.

Oldalak: 1 2 3 4

Kategóriák: