Heti Marvel 08/37

Secret Invasion 6: Hű, de közel van már a vége! Csak két rész van hátra, és máris magunk mögött tudjuk majd az év talán legnagyobb képregényes eseményét. És Bendis most már tényleg a lovak közé csap, a tempó, a szálak összefonása, egyes karakterek le-, illetve belépése mind a nagy finálé érkezését jelzik. Fantasztikusak a cselekményt megszakító kipillantások más országok (és képregények) eseményeire, pár jól elhelyezett panel a San Franciscóban harcoló X-ekről, a vadföldi helyzetről, a wakandai csatáról és társaikról, és máris megvan az az összhang (de legalábbis annak illúziója) az egyes sztoriszálak közt, ami a Marvel utóbbi években kitermelt crossovereiből bizony igencsak hiányzott. De ami ennél is fontosabb, az a sztori epikus hangvétele: Bendisnek végre igazán sikerül elkapnia az esemény gigantikus mivoltát, oly nagyléptékű és grandiózus az egész , amennyire csak egy totális invázió lehet egy képregény lapjain. Kapunk egy szeletet az utca emberének véleményéből és megszállottságából is (vannak ugyanis, akik bedőlnek a skrullok szájalásának, miszerint nem hódítani és ölni vannak itt, hanem hogy megmentsék az embereket önmaguktól), aztán belép az új Amerika Kapitány, belép Thor, belép a Hood és szupergonoszokból álló serege, belépnek az igazi, az új és a titkos Bosszú Angyalai, és mind egy emberként ugranak neki a skrullok torkának. Az utolsó hat oldal frenetikus: a két szembenálló hadsereg rövid, de igen velős összeszólalkozását (amiből kiderül végre, ki az a valaki, aki mindenkit olyan nagyon szeret) totális háború követi, ám néhány elejtett megjegyzés Darázzsal kapcsolatban arra enged következtetni, hogy van itt még helye az intrikának is, és a finálé sem csak az agyatlan bunyókból fog állni. Ehhez hozzájön még Fury iszonyú tökös beszólása („Yeah? Well, my God has a hammer!”), és az előző rész szerencsétlenkedése után ismét magára talált Yu kiváló, nyers, stílusos és részletgazdag képi világa.

Secret Invasion: Inhumans 2: Az első rész ígéretes volt, és ez sem rossz, csak egy nagy gond van vele. Azon Secret Invasion tie-inek közé tartozik, amik nem tesznek hozzá semmit a crossoverhez, pusztán egyetlen csatából állnak, és (a Ms. Marveltől eltérően) még csak nem is különösebben érdekfeszítőek. Sőt, ha már Inhumans, engem sokkal jobban érdekel Black Bolt és Maximus esetleges szembekerülése, mint az, hogy a Terrigen Misttel felturbózott Holdlakók hogyan gyakják le a területükre bemerészkedett skrullokat. Persze előbbiből semmit nem kapunk, viszont ez a háttérbeli konfliktus ezerszer érdekesebb és izgalmasabb, mint holmi csetepaté, ahol felváltva látjuk Black Bolt népének tagjait, és a jelenetek, amikben szerepelnek, leginkább csak annyiban különböznek, hogy milyen módszerekkel irtják az ellent. Szó se róla, van egy-két egészen látványos és fantáziadús megoldás (pl. Crystal óriás kőkatonája), de összességében afféle elolvassuk-elfelejtjük képregényről van szó. Persze vannak kilengések: Maximus jelenete kifejezetten jó, a 20. oldal képe a megrökönyödő Black Boltról pedig borzalmasan mesterkélt. Mindenesetre a hősök a füzet végén elindulnak megmenteni volt királyukat, akit a skrullok fogva tartanak, hogy fegyverként használják. Szóval még több csetepaté várható, és igazából arra vagyok csak kíváncsi, hogy mindebből kisül-e valami az Inhumansekkel kapcsolatban hosszútávon is. Lesz ennek a mininek valami szerepe a történetükben, vagy csak egy teljesen mellékes Secret Invasion tie-inként marad meg (kb. öt percig) az emlékezetünkben?

Secret Invasion: Runaways/Young Avengers 3: Ahogy ezt a sztorit olvastam, jutott eszembe, hogy a skrull istenség halálának (Incredible Hercules) még semmi hatása nem volt a főminire. Ami picit zavar, főleg, hogy Bendis az imént tárgyalt hatodik részben egyébként egész szépen összefogta a szálakat – ezt leszámítva, és nehogy már pont a legfontosabbról feledkezzen meg… És ezek után kíváncsi vagyok, mi szerepe lesz a főmini maradék két részében Hulklingnek, akiről már tudjuk, hogy fontos szerepet kellene betöltenie a sztoriban, mint az egyik legfontosabb skrull prófécia fő tárgyának. A befejezés mindenesetre reménykeltő: az ifjú Angyalok elindulnak, hogy csatlakozzanak a hősökhöz a New York-i csatában. A Runaways tagjai meg… hát, ők egyszerűen hazamennek. Furcsa megoldás, nem kifejezetten hősies, bár ha van olyan csapat, amivel kapcsolatban egy ilyen kunsztot megúszhat az író, az pont a Runaways. Egyébként gondolom, mindebből is látszik, hogy nem sok történik ebben a részben. Egy kis harc itt, egy kis harc ott, némi finom, kellemes humor (különösen, ami az utolsó oldalt illeti: egyszerű, mégis telitalálat), pár korrekt ötlet, és már vége is az egésznek, ezt is letudtuk. Nem mondhatjuk, hogy teljesen felesleges volt ez a mini, hisz mégiscsak szerepet kellett adni azoknak a karakternek, akik skrull létükre itt élnek a Földön, méghozzá hősök körében, de kicsit lehetett volna kreatívabb az egész. És most már csak az van hátra, hogy kiderüljön, mindannak, aminek itt olyan nagy hűhót csaptak, lesz-e valami konkrét hatása a főminire.

Oldalak: 1 2 3 4