Heti Marvel 08/31

Itt vagyunk az aktuális Marvel kínálattal, és a hét érdekessége két X-Men történet a nemrég elhunyt Dave Cockrumtól – de sajnos nem is több puszta érdekességnél. Egyébként Secret Invasion tie-inek mindenfelé: Ms. Marvel New Yorkban tépdesi szét az inváziós sereg katonáit, a Fekete Párduc Wakandában tűzi karóra a kémek fejét, a Fantasztikus Négyes negatív zónába száműzött tagjai pedig végre visszatérnek a Földre, hogy ők is kivegyék a részüket a hirigből. Közben Loki tovább ármánykodik J. Michael Straczynksi nagyszerű Thorjában, Rozsomákkal pedig kétszer is találkozhatunk: az Old Man Loganben a szuperhősök nélküli jövőben próbálja megőrizni pacifista világnézetét, az Originsben pedig múltjával, és fiával, Dakennel néz szembe.

Black Panther 39: Kezdjük is mindjárt egy újabb Secret Invasion tie-innel. Az invázió elért Wakandába, ami ugye arról híres, hogy fennállásának történelme során soha, egyszer sem igázták le, holott hódítókból nem volt hiány. Úgyhogy sejthetjük, mennyire lesz könnyű dolga a skrulloknak. Az írói feladatokat a tie-in idejére Jason Aaron látja el, aki nagyjából ugyanazt csinálja, amit Brian Reed a Ms. Marvelben: kőkemény, véres, brutális, intenzív skrullirtást vezényel le, egy pofátlanul egyszerű, viszont annál hatásosabb történet keretei között. Lássuk csak, a skrullok megérkeznek Wakandába, kémeik levágott, karóra tűzött fejeinek látványa fogadja őket, a két fél sikeresen semlegesíti egymás technológiáját, aztán kezdődhet a harc lándzsákkal, kardokkal és nyilakkal. Aaron a dögös mészárláshoz annyit tesz hozzá, hogy bemutatja a seregét vezető skrull parancsnok motivációit, és igazi emberi érzelmekkel és vágyakkal ruházza fel, amivel szépen belesimul az egész crossover egyik főmotívumába: ezt a háborút a Marvel szuperhősei nem arctalan, vérben forgó szemű, őrült gonoszok ellen vívják. Természetesen T’Challa oldalán tiszteletét teszi felesége, Ororo is, aki valamiféle – egyelőre ismeretlen – terv érdekében szuperképességei nélkül, maga is kardokkal áll neki skrullokat aprítani. Nyilván ez a terv, illetve a király és egy szuperskrull összecsapása lesz a következő szám gerince, és ha Aaron továbbra is ilyen intelligensen ír egy ilyen alapvetően buta történetet, nem is lesz itt semmi gond. Már ha a rajztól eltekintünk. Jefte Palót nem olyan rég dicsértem egy-egy Megtorló és X-Force one shot kapcsán, de ehhez a sztorihoz túl elnagyoltak és üresek a képei – azokat inkább a színező hangulatos munkája menti csak meg, így összességében nem rossz a látványvilág, de Palo azért bizony eltölthetett volna még néhány órát a rajzasztal felett.

Ms. Marvel 29: Ms. Marvel továbbra is rendíthetetlen sziklaként áll a New York-i skrull invázió útjában. Lazán tépdesi félbe a büszke zöld harcosokat, ha pedig egy óriással találja szembe magát, egy jókora antennatoronnyal nyársalja fel. De közben hullanak ám a tűzvonalban a metropolisz derék polgárai is. Szóval Brian Reed ott folytatja, ahol múlt hónapban abbahagyta, és továbbra is okosan megírt, agyatlan akciót vág az olvasó képébe. Valahol érthető, ha vannak, akik ennél azért többre vágynak, még egy szuperhős-képregénytől is, de valljuk csak be, olykor piszkosul jólesik olvasni olyan sztorikat is, amiknek semmi értelmük azon kívül, hogy a főhős(nő) jó sok segget megrugdos benne, még akkor is, ha a változatosság többnyire abban merül ki, hogy hányféleképpen küldi másvilágra a peches földönkívüli katonákat.. Persze ez csak akkor igaz, ha azok a sztorik jól vannak megírva, márpedig ez igen, mert Reednek ehhez a mészárláshoz nagyon van érzéke, ezt már legutóbb is bizonyította. A Ms. Marvel látványos, akciódús és hihetetlenül pörgős, az ember észre sem veszi, hogy lapoz, és mielőtt felocsúdhatna, már véget is ért az egész. Nem is kell más, csak egy megbízhatóan színvonalas (bár nem kiemelkedő), dinamikus rajz Adriana Melótól, és egy dögös-vicces, propaganda ízű borító… és már rakhatjuk is a polcra.

Secret Invasion: Fantastic Four 3: És íme az elsőként véget érő Secret Invasion tie-in. Roberto Aguirre Sacasa dolga a jelek szerint annyi volt, hogy pár hónapra eltüntesse a képből a Fantasztikus Négyes két tagját (egyenesen a negatív zónába), majd a sztori második felére visszajuttassa őket a Földre. Kár. Reméltem, hogy a betörés a börtönbe jár majd egy kicsit több következménnyel, mondjuk azzal, hogy egy tucatnyi hűvösre vágott szupergonosz is felveszi a kesztyűt, és a hősök oldalán állnak neki kirugdosni a Naprendszerből a skrullokat. Ehelyett mindössze a Tinkerert kapjuk, aki segít Bennek és a többieknek helyreállítani a Lyja által elpusztított berendezést, hogy hazatérhessenek. Egyenesen a félig romokban heverő New Yorkba. Szóval ez a tie-in csak egyfajta kitérő, viszont annak egészen pofás és ötletes – ráadásul választ ad végre arra is, hogy hol volt Lyja az utóbbi években, mióta eltűnt a Fantasztikus Négyes lapjairól. Van egy jól megírt dialógus közte és Johnny közt, egy érthető motiváció az invázióban való részvételére, és egy döntés, ami biztosítja, hogy találkozunk még majd vele a sorozat lapjain. Barry Kitson rajzai megbízhatóan szépek, hangulatosak, ezen a téren nincs semmi gond – az utolsó oldal pedig különösen jól sikerült a lerombolt várossal és a hősök ijedt arcával. Kellemes kis „hordalék” ez a Secret Invasionhöz – messze nem az az álleejtős, „must have” remekmű, de élvezetes olvasmány.

Spider-Man: Brand New Day Extra: Jajanyám. Brand New Day Extra. Mintha a sima nem lenne elég. De azért az utóbbi időben a póksztorik mutattak némi fejlődést, és ha jól meggondoljuk, ez a szám sem rossz. Nem is igazán jó persze, de hé, ne legyünk telhetetlenek. A Pókember-alagút végén mintha egyévnyi töksötétség után lassan pislákolna a fény. Három rövid sztorink van. Az első az igencsak ígéretes Joe Kelly-Chris Bachalo páros tolmácsolásában, és sajnos nem ér fel az elvárásainkhoz. Kelly háttértörténetet kreál egy nem valami érdekes pók-gonosznak, Kalapácsfejnek, aki a jelek szerint alaposan megváltozva tér majd vissza hősünk életébe Mr. Negative oldalán, méghozzá októberben. Bachalo gyönyörű rajza adja el az egyébként nem valami érdekes, tipikus „gengszter felemelkedése” sztorit. A Birthday Boy Zeb Wells, a BND legügyesebb alkotójának agyszüleménye (apropó, nem ártana már, ha a majás történet után végre ismét színrelépne), és egy helyzetkomikumból indul ki (Peternek fejére ragad a maszkja, és úgy kell részt vennie Harry szülinapi partiján) – egyszerű, bájos kis történet, ami Peter és Harry kapcsolatára koncentrál. Ami nem árt, mert a halálból visszahozott Harryvel eddig nem sokat kezdtek az írók. Az utolsó sztori egy bevezető egy majd decemberben (!) megjelenő sztorihoz, a Character Assassinationhöz, amiben Pókembert bíróság elé állítják, és Matt Murdock lesz az ügyvédje. Az író Marc Guggeheim, szóval a dialógusok olykor nehezen csúsznak, de összességében nem rossz, még egy-két jópofa ötlet is jut a végére. Csak Marcos Martin satnya emberalakjait tudnám feledni… Mindent összevetve, végülis megéri tenni vele egy próbát, de persze csodára senki ne számítson.

Oldalak: 1 2