Heti DC 08/47

Justice Soicety of America Kingdom Come Special: Superman

Alex Ross Esiner-díjas. Alex Ross szupersztár. Alex Ross a világ egyik legjobb rajzolója. Legismertebb munkája a Kingdom Come, a 90-es évek egyik legismertebb, legmeghatározóbb DC Univerzumban játszódó története. Partnerével, Geoff Johnsszal a Jostice Society oldalain olvasható kollaborálása kapcsán ez a páratlan alkotó végre lehetőséget kapott egy régi álmának beteljesítésére: egyedül írhatott, rajzolhatott és húzhatott ki tussal egy komikot, ráadásul személyes kedvenc karakterével a főszerepben, aki Superman, méghozzá a Kingdom Come verzió, egy párhuzamos dimenzióból. A JSA-ban olvasható One World, Under Gog sztorinak megfelelően „Kingdome Come Superman” miután saját világa elpusztult, a Földre jön, ahol is szörnyű kételyek gyötrik, átélve rengeteg tragédiát próbál választ találni fejében kavargó kérdésekre, miközben látni elvesztett szeretteinek alakpárjait szörnyű fájdalommal jár. Felkeresi Norman McKay evilági megfelelőjét: KC Superman dimenziójában ugyanis ő jósolta meg a pusztító Armageddont, a Jelenések könyvéből idézve, továbbá egy hatásos, a KC-t új részletekkel gazdagító, érzelmes és sokkoló jelenet keretében láthatjuk,hogyan vesztette el Loist hősünk. Előbbre viszi-e a Gog-sztori cselekményét Ross egyrészese? Nem mondanám. Érdemes-e mégis fogyasztani? Hogy a viharba ne?! Ritka jó olvasmány, hatásos, lebilincselő. Nem csak izgalmas a Kingdom Come rajongók, de igazi látványorgia mindazok számára, akik éreznek valamiféle vonzódást Alex Ross realisztikus, fotószerű, a végletekig részletezett és szinte bosszantóan tökéletes művészete iránt. Tény, hogy idő elteltével nem a mellbevágóan erős dialógokra, sokkal inkább a látványra emlékezünk. Ross mégiscsak rajzoló, előtérbe helyezi a képeket a szövegeknek. Nem lehet hiba a mesélésre sem, mégis azt mondom, suszter maradjon a kaptafánál. Pontosan érezve saját jelentőségét, Ross bőségesen látta el extrákkal a füzetet: a teljes forgatókönyv, képek a karakterekhez használt modellekről, összehasonlítás ceruzás és kihúzott oldalakon. Ismerteti a teljes munkafolyamatot, mely szerint elsőként megírt a forgatókönyvet, majd pontosan megtervezte és megrajzolta az oldalakt, végül beillesztette a dialógokat és a narrációt. Szerethető képregény a JSA KC Special Superman, egyszerűen ne legyetek kritikusak a sztorival, ne törődjetek a félrevezető, vásárlóbecsapó borítóval, egyszerűen csak élvezzétek a gyönyörű rajzokat, melyet Alex Sinclair csodálatos színei tesznek még káprázatosabbá.

„Kötelező olvasmány”

Írta és Rajzolta: Alex Ross

Justice Society of America Kingdom Come Special: Magog

Nehéz dolga van a kritika tárgyát képező képregény alkotóinak, ha ez előző heti, JSA KCS: Superman képregénnyel akarnak versenybe szállni, Alex Ross megdolgozott kedvenc karakterével, hogy jó sztorit írjon, tőle elvárható minőségű, gyönyörű rajzokkal. Fernando Pasarin bár közel sem rendelkezik olyan kvalitásokkal, mint az előbb említett sztár, megtett minden tőle telhetőt, hogy Tomasi (aki viszont sokkal jobb ért a képregényíráshoz, mint Ross) remek meséje méltó megjelenéssel párosulhasson. A Magog olvasása közben újra rájöttem, mennyire kedvelem az író stílusát. Aami dominál, az a történeten átívelő, hatásos, sokszor mellbevágó belső monológ. Az új Magog hazafiságról, bajtársiasságról, igazságról formált gondolataiba nyerhetünk bepillantást, miközben részletesen elmeséli, hogyan vezetett útja az Igazság Társaságához. Minden szó, minden mondat ott van, ahol kell, úgy hat, ahogy kell, és ezért meg kell, hogy emeljem kalapom Tomasi előtt. Brutális, férfias, tőmondatokban előadott belső monológ írásával sokan próbálkoznak, elismerésre méltó, ha valaki ennyire megtalálja az adekvát stílust, ugyanakkor a történet olvasmányos, szórakoztató és elgondolkodtató marad. A sztori szerint a Társaság Kongóban járva egy mérgezett folyót talál, mely végzett a környező falvak lakosságával. Először is igyekeznek megállítani a továbbterjedést, majd megkeresni a felelősöket. Eközben Magogot elszólítja a kötelesség: korábbi bajtársai veszélyben vannak, segítségre szorulnak. Úgy tűnik, elkésett, barátait már nem mentheti meg, ám újdonsült tagjaként a Társaságnak élvezettel áll bosszút a bűnösökön. Ami megragad az olvasóban, az a kőkemény brutalitás, mellyel a címszereplő lépten nyomon él. Bár nem vagyok barbár, és hiszek a törvényes keretek közt zajló igazságszolgáltatásban, egy percig sem éreztem úgy, hogy a tömeggyilkosok jobb sorsot érdemelnének. Magog megcsonkítja, kivégzi őket, a képregény legsötétebb pillanata azonban az, mikor hűvös nyugalommal sétál el a kegyelemért esedező gyilkosoktól, akikre nem vár szebb halál, mint hogy vadállatok tépjék őket szét elevenen. Tomasi hol finomabban, hol erősebben él szimbolikus eszközökkel: a vékony határvonal kijelölését firtatja igazságszolgáltatás, bosszú, és kegyetlen leszámolás között. Ennek ábrázolásában nem kíméletes, ám a szennyezett folyó rengeteg lehetőséget ad, hogy az életről, a megtisztulásról filozofáljon. Ahogy az előző heti különkiadás, úgy ez is megnövelt oldalszámú, itt azonban nem extrákat olvashatunk, hanem egy néhány oldalas visszaemlékezést Starman gyerekkorára és életútjára, Johns tollából, mindehhez Scott Kolins asszisztál, hibátlan, oldschool hangulatú oldalaival. Míg a JSA füzetek pörgő eseményei és a rengeteg különböző karakter nem hagynak teret arra, hogy az író elmélyedjen karaktereiben, ezek a különkiadások erre remek lehetőséget szolgáltatnak.

„Kötelező olvasmány”

Írta: Peter Tomasi és Geoff Johns
Rajzolta: Fernando Pasarin és Scott Kolins
Borító: Alex Ross

Oldalak: 1 2 3 4 5 6