Dark Horse 08/IX

Sziasztok! Üdvözöllek benneteket az első Havi Dark Horse összeállítás apropójából. Sok komment született már ebben a témában, hogy hogyan van már az, hogy Marvel és DC összefoglalók rendszeresen megjelennek a kepregeny.net oldalain, és félig-meddig joggal kifogásolhattátok, hogy ennek a bár kisebb, de legalább annyira érdekes cégnek a képregényeit senki sem tárja elétek. Pedig a Dark Horse valamiben meg is előzi társait: nagy gondot fordítanak a környezetvédelemre. Míg a Marvel számtalan kiadványához még nagyobb mennyiségű fát vágat ki havonta/hetente, a DC pedig ugyanezen időközönként számtalan mókust tesz hajléktalanná csak hogy tarthassák a versenyt, a Dark Horse-nál sokkal kevesebb papírt igényelnek a nagyságrendekkel kisebb számú kiadványok. Kevesebb őserdőt pusztítanak el, mégis valahogy elérték: dobogósok lettek a képregénykiadók versenyében. Ez nem semmi eredmény, és mivel itt a kepregeny.net közönsége is remélhetőleg ad a környezete védelemére, gondoltuk úgy, hogy elindítjuk mi is kicsiny kultúrmissziónkat.

Mi, ugyanis mostantól a havonta jelentkező sorozatot czben, és jómagam (fdave) fogjuk szolgáltatni nektek. Czben viszi majd folyamatosan a Star Wars közeli címeket, valamint a most futó Conan képregényt, míg én felelek többek közt a Criminal Macabre, a Goon, valamint a Solomon Kane címekért. De van itt még más finomság is, elég csak Hellboy-ra, vagy Indiana Jones-ra gondolni.
Talán magyarázkodásnak hathat, de kötelességem és érdekem is megemlíteni, hogy eredetileg csak októbertől kezdtünk volna, azonban mindketten elég jól haladtunk olvasmányaink pótlásában. Így készülhetett el ez a szeptemberi, első szám. A cikkek kicsit szedett-vedettnek tűnhetnek éppen ebből kifolyólag, ezért türelmetek is kérem, lesz ez még sokkal jobb, és különben is: mindketten beszereztük a Helyesírási Szótárt, és már magyarból is korrepetálnak minket.
Nem is marad más hátra, mint hogy jó szórakozást kívánjak, és megkérjelek titeket, hogy kommentek formájában minősítsetek, vitatkozzatok a képregényekről és a cikkekről.
Védd a fákat, vegyél Dárkhorszt! :)

BPRD – The Warning #3

Szerencsére úgy alakult, hogy a havi címek közt rendszeresen feltűnik egy-egy BPRD képregény. Jelenleg számtalan kaland után a The Warning szolgáltatja az olvasnivalót immáron harmadik hónapja. A fordulatokban gazdag képregény elhozza nekünk a brigád eddigi talán legnagyobb ellenfelét, az egyik legnagyobb, legakciódúsabb sztorival karöltve. A probléma egyedül ott lehet, hogy még a szokásosnál is jobban feltételezi az előzmények ismeretét, így elsősorban a Plague of Frogs, illetve kis mértékben a Hollow Earth eseményeire építkezik. Ha kompromisszumokat kötünk, és ezek nélkül állunk neki olvasni, érthető lesz, csak néhány szereplő indítékait, és sajnos a fennálló alaphelyzetet sem fogjuk majd tudni.
Az eddigi három füzet egy nagyon érdekes ívet ír le, ugyanis mindegyik überelte az előzőt. Az igencsak hangsúlyos első füzet után jött a második, ami dinamizmusával messze felülmúlta azt, és senki sem gondolta volna, hogy ez tovább tartható. Pedig ez történt. A harmadik fináléja igencsak meglepő volt, kíváncsian várom, mi fog kisülni belőle. Bár sokan szeretnék, hogy még jobban mélyedjünk el a konkrét történésekbe, a finálé ismeretében ezt a felfedezést meghagyom mindenkinek.
Az viszont tényleg elkerülhetetlen, hogy a történet többi részéről érdemben is szóljak. Tehát nagy vonalakban: adva van ismét egy főellenség, Martin Gilfryd. A BPRD, miután az ápolás alatt álló Panya segítségével kiderítette Gilfryd lelőhelyét, egyből teljes kapacitással erre a feladatra koncentrált, és nagy erőket mozgósított a térségbe. A párhuzamosan zajló Abe vezette expedíció is kényszerű véget ért pont emiatt, de néhány elengedett képsor arra enged következtetni, hogy lesz még ennek folytatása. Az első összecsapás az ellenféllel egyértelművé tette, hogy milyen erőt is képvisel, a BPRD emberei szinte csak statisztaként nézték végig, miként bánik el velük Gilfryd. A következő helyszín München. Árnyalódik a kép, a súlypontok kicsit másabb dolgokra helyeződnek át. Gilfryd háttérbe szorulásával bontakozik ki egy másik szál. Itt egy nő lakásában számtalan furcsa, megmagyarázhatatlan és eddig természetesen fel nem derített nyomra bukkannak, mely csak még növeli az eddig is nagyszámú megválaszolatlan kérdéseket. Az alaphelyzet tehát nem egyszerű, de ennek csak örülni szabad, nem esett eddig abba a hibába, hogy kiszámítható lenne az egész.
Ami a történet leggyengébb pontját, a külalakot illeti, továbbra sem sikerül egészen olyat alkotnia Guy Davisnek, amit úgy istenigazából szeretnék. Persze lehet kommentekben védeni őt, néhány esetben jogos is lenne, mert például mindent, ami nem ember, egész tűrhetően rajzol. Azonban mivel főként emberábrázolás szükséges egy sok főt foglakoztató hivatal képregényeihez (BPRD, természetesen), sajnos alulmarad a várakozásaimnak. Az ágyban fekvő Panya az egyik panelen úgy néz ki, mintha nem lenne térbeli kiterjedése, csak egy szőnyeg lenne az ő mintájával. Ott viszont, ahol mondjuk nem közeli képek kellenek emberekről, igazán imponáló a stílusa, képes arra, hogy megfelelően hangsúlyozzon dolgokat a panelekben.
A BPRD Warning sztorija eddig nagyon érdekes, remélhetőleg ezt a szintet továbbra is képesek lesznek tartani. Jövő hónapban kiderül, ahogy az is, hogy a cliffhangerek mestere, Mignola, überelni tudja-e az eddigieket.

Hellboy: The Crooked Man #3

Szeptemberben ért véget Hellboy háromrészes kalandja, melyet a Makoma-hoz hasonlóan szintén Richard Corben rajzolt, Mignola pedig írt. Bár sokak számára, így számomra is azok lesznek az igazi Hellboy történetek, melyeket Mignola illusztrál is egyben, ez a mini azért a lehetőségekhez mérten egészen jól sikeredett. Hősünk éppen Virginia erdeiben járkál, 1958-at írunk. Egy rejtélyes „betegség” miatt ágynak dőlt lány miatt kapcsolódik be Hellboy a történetbe, majd gyorsan egy segítőre is talál, Tom Ferrell személyében. Tom karaktere később fokozatosan bontakozik ki, Mignola történetszövésének hála nagyon érdekes, a múltat hosszasan taglaló képsorok közepette kapjuk meg róla a kellő mennyiségű információt. Bár a történet további része kicsit másként alakul, mint azt a nyitó jelenet után vártuk volna, szerencsére nagyon fordulatos folytatást kapunk. A régi, gyermekkori baklövése miatt Tom képes lenne mágikus erejét használni, azonban ha ezt egyszer is megteszi, onnantól kezdve a lelke már a címben szereplő, egyébként a füzetekben nagyon ijesztőre rajzolt idős emberkéé. A horrorisztikus szálat egyértelműen ez az öreg szolgáltatja, aki a környék több lelkének tulajdonosa is egyben. Tom életének régebbi szereplői sorban bukkannak fel, hogy segítsék, vagy éppen akadályozzák hőseinket a kutatásban. A szeptemberi, harmadik szám kis csalódás lehet az előző kettő magasabb színvonala után, ugyanis a befejezés nem sok érdekfeszítő fordulatot tartalmaz. A fináléra mintha elfogyott volna az ötlet, és kényszermegoldások tömkelegével sikerült csak kiszenvedni a lezárást. Persze egy újszülöttnek minden vicc új, azonban gyakorlott boszorkányoknak és bármilyen mágia használóinak ez a füzet sok újat nem fog mondani. A sötét környéken álló sötét templom központi hellyé válik, miközben a jól ismert, túlvilági lényekkel szembeni védekező mechanizmusok segítségével megtörténik Tom „felszabadítása”. Még a füzet végi poén sem váltotta be a vélhetően hozzá fűzött reményeket.
Bár nem lesz számon tartva soha sem, mint kiemelkedő Hellboy sztori, mégis, főleg az első két füzet színvonala miatt, érdemes végigolvasni. A The Crooked Man rajzaihoz hozzászokni igénybe vesz némi idő, de ha ráérez valaki az ízére, nagyon szeretni fogja. A rajongóknak szerencsére már nem kell sokat várniuk kedvencükre, mert hamarosan egy olyan one-shot következik, ami hosszú idő után az első, teljes egészében Mignola által készített füzet lesz. Epekedve várjuk!

Oldalak: 1 2 3 4