Eszement eszképizmus – YKX 3. rész: Szökésben

Mindig örömünnep, valahányszor megjelenik egy Pilcz Roland produkció. Egyszerűen elképesztő, mennyire ötletes a panelkezelés, mennyire élettel teli a színvilág, mennyire eltaláltak a karakterek, amihez egy szerethető, pörgős-fordulatos történet is társul, megfűszerezve némi Pilcz-filozófiával. Nevezhetnénk Pilcz ketchupnek, és akkor viszont osztozhatna a hasonló csengésű Heinz-cel a következő mottón: „A legjobb dolgokban azok részesülnek, akik várnak!”

Mert, ahogy azt a jelen szám végén író-rajzoló-színező-mindenes alkotónk maga is önreflektíven megvallja, bizony az YKX részeire igen csak sokat, konkrétan egy egész évet kell várni. Tényleg lehetne valódi ünnepnap, valamikor majális után, de pünkösd legkorábbi dátuma előtt, amikor Pilcz-napot tartunk. Nem lenne munka, az iskolák zárva lennének, ellenben mindenhol sör, virsli, hot-dog, fagyi és vattacukor lenne kapható (meg persze az eddig megjelent Kalyber-YKX részek), a mindenkori köztársasági elnök beszédet tartana, ami szerint mi mind valahol Indiana Jones és Lorelai Gilmore gyerekei vagyunk, mi pedig azon a napon tágra nyitott szemmel csodálkoznánk rá az élet keserédes sokszínűségére. Romantikus felfedezők lennénk a szó legjobb értelmében.

Persze annak is jobban örülnék, ha kicsit frekventáltabban jelennének meg Pilcz Roland képregényei, ugyanis ő egy nemzeti kincs, valahol a termálfürdők és a tokaji aszú között. Ahogy annak is, ha ezek a füzetek fordításra kerülnének, mert a világ megérdemli, hogy megismerje…

Nem, a világ jelenleg nem érdemli meg, ha csak a rengeteg igazságtalanságra gondolok, ám mégis, szüksége lenne rá, ahogy Darth Vadernek is szüksége volt Luke Skywalkerre, hogy visszataláljon a jó útra. Azt nem mondom, hogy a nemzetközi Kalyber Joeból és YKX-ből egyenesen következne a világbéke, de egy fontos lépésnek tartanám a felé vezető úton. Valami olyasminek, amit Keanu Reeves és Alex Winter karakterei is előszeretettel olvasnának, mielőtt Vad Csődörökként megírják az utópiához vezető számukat.

Pilcz Roland képregényei ugyanis mindig tele vannak optimizmussal és emberséggel, emellett látszik rajtuk a belefektetett szakértelem, energia és szeretet. Viszont egyszer szeretnék majd az YKX terén is karakterívekről és történetfonalról beszélni, azt kielemezni, és ahhoz egy kicsit több szám kellene. Bízom benne, hogy mihamarabb eljutunk oda. Bízom benne, hogy Kalyber és Yorn mihamarabb kijut külföldre.

Ezért persze mi is tehetünk, de tévedés ne essék, ne azért vegyük meg az YKX-et, ami egyszer lehet, hanem ami most. Mert az YKX 3. része olyan, mint a legjobb erdei gyümölcsös fagyi egy forró nyári napon, olyan, mint megmártani a lábunkat egy apró tó vizében, olyan, mint csillaghullást bámulni egy tiszta júniusi éjszakán. Egyszerre lebilincselő és felszabadító.

Ajánlom hát minden korosztálynak, a karonülőktől kezdve a többezer éves halhatatlanokig, férfiaknak, nőknek, embereknek és interdimenzionális mókusoknak. Aztán reméljük, hogy egyszer nagyobb adagokban kaphatjuk, de addig is, tök jó, hogy ezeket kaptuk.

Öröm. Boldogság. Csokiautomatából egy áráért két kieső Mars csoki.

Pusztai Dániel

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: