Bagoly mondja…

Lénárd Lászlóval bajban lesz a zsűri, mert lehet, hogy teljesítménye is hatással lesz a döntésre, mivel már harmadik írását küldi be ebben a negyedévben – de ez legyen az ő bajuk majd a hónap végén, amikor is majd Sarkított kockák pályázat értékelését készítik verejtékes munkával. Érdemes elolvasni ezt az elemző-pályázatra érkezett írást, különleges képregényes megoldásról van benne szó. Még szerencse, hogy nem képrejtvényben lett megírva. :)

Bagoj és a többiek

Aki már találkozott Bobóval vagy Bercivel, és kicsit is ismeri az erdőlakók életét, tudja, milyen jó a mohán heverészni naphosszat, hát még erdei gyümölcsökből nedűt szopogatni! Néha elég egy-egy uborkás szendvics, és újra jókedv honol az árnyas pagonyban! De a törpök élete nem csak kacagás és jókedv. Időnként Pókember se cserélne hőseinkkel, hiszen egy-egy ármánykodó, gonosz róka, farkas vagy épp varázsló bármikor kieszelhet olyan rémtettet, ami sírásra készteti a gyengébb idegrendszerű nőnemű erdőlakókat, mert tönkremegy a szülinapi torta vagy a vasárnapi piknik a réten. Eme sorozatok élvezeti mutatója kamaszkorig alig-alig csökken, ám ezután már nehéz olvasni őket, hiszen az élet jóval nehezebb feladatok elé állít minket. (Ekkor jönnek a szuperhősök:P)

Buborékhámozói szempontból is nehéz feladat ezeket a főleg gyerekeknek írt sorozatokat elemezni, hiszen itt nem elsősorban a művészi igény a mérvadó, hanem az izgalom, a nevelés és/vagy a szórakoztatás. (Bizonyos képregényeket – épp az említett Bobó, Góliát, Pif és társai – kedves ismerősömmel a 22-es buszon folytatott rövid beszélgetéssel egyetértve, sokszor nem is érdemes.)

Akadnak azért kivételek. Az idei Free Comic Book Day-re megjelent kiadványok között van egy, mely igazán közel áll hozzám. Ez a Top Shelf kiadóé, mely számomra kísérleti kiadóként „for all-ages” minőségi sorozatok epizódjaival töltötte ki ingyenes füzetét. Ezek közül legjobban az Owly and friends, majd a Korgi tetszett (bár ebben a füzetben épp egy gyengécske sztori van ebből a sorozatból). A Johnny Boo és a Yam nem az én világom.

Buborékhámozóként mégis leginkább az Owly és barátai (alapvetően gyerekeknek készült) sorozat volt különleges, mindjárt kiderül, miért. Ez a sorozat se nem szöveg nélküli, pantomim sorozat, se nem szöveggel kombinált képsor. A szövegbubikban képek vannak szöveg helyett, és ez sok-sok dolgot felvet arról, miért jó kicsit gyereknek maradni. Képbuborékok közlik a párbeszédeket, a gondolatokat. Nem új keletű dolog ez, hiszen például az Asterix egyiptomi szereplőinél is találkozhatunk a hieroglifákban megfogalmazott mondandóról, vagy káromkodásoknál is mindannyiunk eszébe jut a halálfej, a „satírgombóc” vagy egyéb alap képregény-megoldások. Itt azonban másról van szó.

Sajnos saját példányom egy másik lakás „top shelfjén” maradt, így az eredetileg tervezett oldal helyett (melyen jóval több „párbeszéd” van), az interneten fellelhető előzetes oldalak közül (pdf) a harmadik oldalt elemzem. Terjedelmi okokból ebből is csak három képkockát.

Az oldal hat panelből áll, Owly hatalmas feje minden képen központban van. Ez az oldal arról szól, hogy Owly épp Lepke barátja (hiszen az erdőben mindenki barát, aki nem ellenség – lásd az aki nincs ellenünk az velünk van kádári párhuzamát, hiszen ezekben az erdőlakó közösségekben ha nincs is teljes vagyonközösség, minden jóindulatú lélek önzetlenül lemond akár utolsó szem gumibogyójáról, a boltban is adnak vissza nem térítendő hitelt az áfonyapálinkára, stb. talán az utolsó hely, ahol megvalósul a népi demokrácia) polca előtt áll, az előző oldalon találkoztak.

A kép-beszéd egyik fontos és kreativitásra késztető eleme, hogy a szöveg nem adott. Tehát amikor Owly-t az első kockán egy egyelőre ismeretlen valaki meglátja, egy Owly-fej és egy írásjel – egy konkrét és egy elvont szimbólum – kapcsolódik össze. A szimbólum feloldásához megfogalmazzuk szövegben is, mit látunk, azonban ez már befogadónként más és más lehet. Lehet, hogy valaki így játssza le fejben: – Ó, kedves Owly, hát igazán te vagy az? Van, aki megelégszik ennyivel: – Owly? Azonban mivel egyfajta képrejtvényként működik a befogadás, nincsen egyértelmű séma rá. Ez már akkor is érdekes, ha a szereplők neveit vesszük sorba. Világos, hogy Owly (én magamban rossz helyesírással Bagojnak nevezem őt, a Baglyi vagy Baglyocska helyett) neve adott, hiszen ő a címszereplő. De a többiek megszólításakor is csak a fejük látszik, tehát egyértelmű nevet nem kapnak, csak „fajukkal” azonosítjuk őket, Kukac, Lepke, Erdei Patkány, stb. Jaj, ez megint külön dolgozat témája lehetne…

A következő kép (2-es) értelmezéséhez, meg kell értenünk, mit jelent az, hogy Csiga képbuborékjában egy törött gally és egy kérdőjel látható. A képen Csiga előtt apróbb gallyak hevernek. Így a legvalószínűbb egy valószínűtlenség: Csiga tűzifát szeretne. Vagy ropit. Vagy tudomisénmit. Mindenesetre azt szeretné, ha Bagoj megkönnyítené munkáját, összetörné a gallyat. Tehát vagy azt mondja: – Bagoj, lennél olyan kedves, hogy kettétöröd nekem ezt a termetemhez képest igen vastag ágat? Vagy mást, de mindenesetre adott „szövegintervallumon” belül (- Törsz?-től az előbb leírt mondatig) sok-sok lehetőség van.

A következő, harmadik képen mégis van szöveg, egy hangeffektus, hangutánzó szó, Snap! magyarul Reccs! Ezt most kihagynám az elemzésből…

Ugyanezen képen Csiga száját egy darab felkiáltójel hagyja el. Ez is elvont szimbólum, írott környezetben, önmagában nem utal csak a szövegkörnyezet más tagjaira. Itt azonban többféleképp dekódolható. Lehet: – Sikerült!, – Jaj, de jó!, -Bagoj, hogy te milyen ügyes vagy! De semmiképp nem csak egy értelem nélküli felkiáltójel. Így lesz egy elvont szimbólumból az adott képi valóságra vonatkozó „egyértelmű” utalás.

Ebben a kép-kép-képregényben egész összetett párbeszédek is találhatók, néha igazán figyelni kell, mit is akarnak mondani a szereplők, de épp ez a „nem-egyértelműség” teszi különlegessé a szép rajzok mellett a művet.

Ezen a pár képkockán keresztül azt szerettem volna bemutatni, hogy ez a képregény ügyesen szerkesztett, szórakoztató, különleges hatással élvezhetővé válik nem csak gyerekek, hanem idősebbek számára is. A szöveg helyett „képrejtvények” alkalmazása kitágítja a befogadás határait, szinte végtelen intervallumban szubjektív dekódolásra ad lehetőséget. A más képregényekben található írott szövegek egyértelmű támpontul szolgálnak, alapvetően nincs módunk elvonatkoztatni tőlük, nincs választási lehetőségünk, ami oda van írva, meghatározza a befogadást. Rám a Bagoj és barátai egy rejtvényújság és egy képregény kombinációjaként hatott, a többszörös befogadás (először a szövegbuborékban lévő kép dekódolása szöveggé, majd visszaalakítása az eredeti képpé) izgalmas élmény volt. Talán ezt a képregényt nem is lehet kétszer ugyanúgy elolvasni.

Na, megyek, megöntözöm a moháimat, az előbb az egyik szájából kijött egy locsolókanna meg egy felkiáltójel.

Lénárd László

[poll=90]