Az összekötő kapocs: Élet és Halál #3

Nyárközépi zsémbes bozótvágás közben elmerengtem az Aliens-Vietnám-allegórián, bár ismeretlen terepen ismeretlen ellenség szerencsére nem kúszott-mászott arra. Csak Sziszi volt az, a macska. És az árnyéka. Inkább a most megjelent Élet és Halál négyrészes történet harmadik részéről kezdtem merengeni, miután megszúrta az ujjam egy tövis, és észrevettem, hogy zöld a vérem.

Az eddigi kötetek az emberek sorsán keresztül Ragadozókra és Tervezőkre helyezték a hangsúlyt, a harmadik részben a xenomorphok kerülnek középpontba. Leginkább a két köteten át még megmaradt legénységi tagok fegyvereinek célkeresztjébe. Paget kapitány, mint fő főszereplő, egyelőre mindent túlélt, mert ő a leg… szerencsésebb, hiszen nem kiemelkedően tökös vagy hiperintelligens vagy bármi. Szép rövid szőke haja van, hajlékony, kecses alakja. Jó karakter, de ha a legvégén elveszik, legfeljebb szomorkodunk kicsit. Kár volna érte, jó vezető, kár, hogy olyan terepre tévedt, ahol lehetetlen mindenkit megmenteni.

Röviden: a Cég vizsgálatot indított, nem dézsmálja-e valaki a kutatásai helyszínét egy perembolygón. A Prometheus-filmekből ismert helyszínek egy részén egymásnak esik ember, alien, predator és tervező. Mindenből több esik egymásnak. És harcol egymás mellett már két rész óta.

A Wayland-Yutani tehát az LV-223 lajstromszámú bolygón molyol, csakhogy a kötet nagy részét kitevő sztori nem sok újdonságot jelent annak, aki látta az Aliens-t, és ki ne látta volna legalább egyszer. A cég képviselőjének óriási lehetőség, a kommandósoknak óriási kihívás, a szokásos egy emberért/helyett haljon meg tíz másik-szituáció, szegény bolygón ragadt párának meg testi és lelki szenvedés a lét.

Nehéz ebből jól kijönni.

Az Élet és Halál quadriógia harmadik kötete nyári, rövid, és nem is különösebben szórakoztató olvasmány. Összeköti a negyedik kötetet a másodikkal, funkcióját betölti, de csak azoknak tartogat bármi újdonságot vagy meglepetést az előző két kötet után, akik szinte semmit nem tudnak az idegenek és az emberek belsőséges kapcsolatáról. Nem azért, mert rajtam volt már arcmászó, hanem mert egy közhelyes helyzetből kötetet kovácsolni úgy, hogy az ne maradjon közhelyes – ehhez az akcióképregényen túlmutató célkitűzések kellenének. Vagy nem is, csak ne lenne ennyire megúszós ez a megoldás.

Dan Abnettre eddig nem volt panaszom, de itt fáradtan mozognak a bábuk a helyszínek között, hiába kellene feszültséggel telinek lennie a lapoknak, hogy szinte az elektromosság lapozza őket, hiszen ALIENEKRŐL, PREDATOROKRÓL, KOMMANDÓSOKRÓL, CÉGESEKRŐL, TERVEZŐKRŐL szól a történet, filmes és képregényes legendákról, se a Moritat művésznevű alkotó rajzai, se Rain Beredo színei, se az író megoldásai nem keltenek legendás benyomást.

Ezzel nem lenne baj, az előző kötetek is minimális érzelemátadó képességű rajzzal rendelkeztek, de ott a sztori jobb volt, és szimbiotikus hatású volt az egymásra hatás. Itt egymást gyengíti a rajz és a történet.

Ne ezzel kezdjük az ismerkedést Élet és Halállal.

Arra jó, hogy várjuk a negyedik kötetet, amely az Alien vs. Predator alcímet viseli, és bízzunk Abnett egyébként kreatív megoldásaiban.

Lénárd László

Cím:	Élet és halál #3 – Aliens
Szerző(k):	Dan Abnett, Moritat, Rain Beredo, David Palumbo
Kiadó:	Szukits
Ár:	3990 2793 Ft
Formátum:	keménytáblás kötet
Terjedelem:	96 oldal
Megjelenés:	2019.06.26.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás:	szukits.hu