Alfabéta-jelöltek 2009: Spirál

A 2009. évi Alfabéta-díjak április 18-án, az 5. Magyar Képregényfesztiválon kerülnek kiosztásra. Az addig hátralévő időben az MKA szeretné kicsit jobban bemutatni az idei jelölteket, ezért készítettek egy miniinterjú-sorozatot. Az első válaszadók a Spirál két alkotója, Nikolényi Gergely és Futaki Attila.

Mióta publikálsz képregényeket, hol találkozhattunk eddig a munkáiddal?

Nikolényi: – A Spirál az első „önálló” alkotás. Eddigi munkáim elsősorban anime és képregény fordítások voltak.

Futaki: – Körülbelül 13-14 éves korom óta publikálok. De mivel ezek nem folyamatos megjelenések voltak, hanem kihagyásokkal történtek, így ezekre nem igazán tekintek az életművem részeként. Amit számon tartok, az a Beszélőben megjelent URBS sorozattal kezdődik. Utána illusztráltam József Attilát, majd jött a Roham. Ott illusztrációk és rövidebb képregények jelentek meg. Mellette pedig a Spirál.

Milyen alkotók, milyen képregények gyakoroltak rád nagy hatást?

Nikolényi: – Főként a japán képregénykultúra volt/van rám hatással, ezeket eredetiben olvasni meghatározó élmény. A japán speciális nyelvi rendszer, amelyben tükröződik a kulturális mélység is, és ez olyan különleges hangulatot ad az olvasásnak, amely még a legjobb fordításokkal sem teljesen visszaadható. Természetesen vannak kedvenc képregények, de Japán olyan gazdag repertoárral rendelkezik, hogy hiba lenne külön egyet-kettőt kiemelni. Szinte minden képregény érdekes-izgalmas, és az élmény megítélésében szinte mindig más szempontok döntenek.

Futaki: – Kezdetben az amerikai képregények. Időről-időre cserélődtek a kedvenceim, attól függően, kit fedeztem fel magamban. És persze próbáltam az ő stílusukban rajzolni. Így próbálkoztam Todd Mcfarlane, Greg Capullo, Jae Lee, Sam Keith és Simon Bisley stílusában is. ;) De ezek inkább voltak zavaros ambíciók, mintsem értékelhető munkák. Amikor erre ráébredtem és egyre inkább elkezdett fogalmazódni bennem egy sajátosabb felfogás, akkor nem igazán foglalkoztam képregényekkel – a festészet és a fotó felé fordultam. Helnwein, Close, Bellmer, Rudolf Dischinger a festők közül, fotóból pedig Bourke-White, Rodcsenko, Helmut Newton, Saudek voltak rám igazán nagy hatással. Majd ezeket az élményeket próbáltam kombinálni a képregénnyel, és így jöttek innen is új kedvencek. Sok alkotót szeretek, így nehéz egyet kiválasztani, de akik igazán közel állnak hozzám: Richard Corben, Druillet, Liberatore, Das Pastoras, Carlos Nine. De biztos van még jópár. Most csak épp ők jutottak eszembe.

Hogy érintett, hogy jelöltek az Alfabéta-díjra, mit jelentene számodra a győzelem?

Nikolényi: – Egy komoly díjra jelölés mindenképp visszaigazolás az alkotóknak, ami csak pozitív élmény lehet. A győzelem fantasztikus dolog lenne, ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy amikor több jó alkotás van versenyben, gyakran az apró árnyalatok döntenek. Néhány hónapja a Spirált Franciaországban is díjra jelölték, és ezek a jelölések mindenképp fontosak számomra, de a győzelmet nem tekintem presztízs-kérdésnek. A pozitív olvasói visszajelzéseket nehéz helyettesíteni.

Futaki: – Természetesen örülök a jelölésnek. A győzelemtől elégedett lennék. Mi mást lehetne erre mondani?
Hogyan értékeled a saját alkotásodat, mennyire vagy elégedett vele?

Nikolényi: – Mint minden hosszú munka után, az alkotói folyamat végével most is úgy érzem, sokat tanultam. Minél gyakorlottabban áll hozzá az ember egy-egy szituáció megoldásához, annál inkább érzi a kezdeti hibáit. Számomra ez ráadásul debütáló album volt, sokszor érzem úgy, hogy ha most kezdeném újra írni a sztorit, sokkal vagányabb, „emészthetőbb” alkotást kapnánk. Nem szabad viszont elfelejteni, hogy itt szerzőpárosról beszélünk, akiknek hatékonyan kell együttműködniük egymással, tehát nem az író vagy a rajzoló formálja a történetet a saját ízlése szerint, hanem közösen találják meg a „történetet”. Biztos vagyok benne, hogy ha most kezdenénk írni, más végeredményt kapnánk, talán profibb alkotás születne, én mégis sajnálnám, hogy nem ez a történet lett belőle.

Futaki: – Ha most kezdeném el, akkor már jópár mindent másképp csinálnék. De ez természetes, ezért dolgozik az ember, hogy ezeket leszűrve, egy következő könyvben korrigálja, és törekedjen a jobbra, illetve lássa, hová lehet tovább fejlődni. De ettől függetlenül a Spirál egy nagyon fontos könyv számomra, és úgy érzem, hogy valami igazán fontos dolgot tettünk le az asztalra.

Milyen képregényes munkákat tervezel a közeljövőben?

Nikolényi: – Rengeteg ötlet van a fejemben, amelyek csupán elhatározásra és időre várnak, hogy alakot ölthessenek. Vannak sztorik, amelyeknek a szkriptjén már elkezdtem dolgozni, egy újabb képregény megszületésének azonban vannak technikai akadályai, amelyeket a jelen pillanatban még nem látok megoldhatónak. Viszont minden jó alkotáshoz időre van szükség, így a jövővel kapcsolatban továbbra is bizakodó vagyok.

Futaki: – Lassan a befejező stádiumába ér a következő könyvem, amit Gabriel Delmas francia íróval követtünk el. Felfogásában, stílusában különbözni fog a Spiráltól. Egy sokkal érettebb könyv kerül majd ki a kezeim közül. :) Utána pedig az Esterházy Péter képregény befejezése, amit jövő év elejére terveztem. És persze vannak még elképzelések, de egyelőre ennyi is elég. :)

A készülő Le peuple étrange (The strange falks) című képregény oldalai:

Forrás: kepregenyakademia.blogspot.com