Alfabéta-díj interjúk: Királyok és Keresztek

Méltán nevezhető sikernek – a magyar képregények között mindenképpen – Mészáros János és Németh Levente: Királyok és keresztek – Canes Et Lupi című műve. Az első részről, a tapasztalatokról és a jövőbeni tervekről Somogyi György kérdezett.

Somogyi György: Elmesélnétek röviden a Királyok és Keresztek első részének a sorsát – onnan, hogy kijutottatok vele külföldre?
Mészáros János: A 2018-as évet igazából arra szántuk, hogy valamilyen módon eljuttassuk külföldre a képregényünket. Végül is – valljuk be, őrült nagy mázlival – 2019-re lett külföldi kiadónk, akinek eladtuk a jogokat a francia, német és holland nyelvterületekre vonatkozóan. Tavaly meg is jelentünk szerte Nyugat-Európában, elsősorban a nemzetközi képregényfesztiválokon: Angoulême, Brüsszel, Saint Malo; könyvfesztiválokon és a nagyobb képregényboltokban. Idén márciusban megkaptuk az elszámolást a kiadónktól, és büszkén jelenthetjük, hogy közel 3 ezer példány fogyott a könyvünkből. Figyelembe véve, hogy a kiadónk, a BD Must Éditions mérete és lehetőségei azért szerényebbek, mint a nagy francia kiadóké, és egy ismeretlen magyar párostól származó, első képregényről beszélünk, sikernek éljük meg ezt a példányszámot. A francia kiadás gyakorlatilag elfogyott. Érdekességként és a többi magyar, még nem befutott képregényes számára okulásul még annyit mondanék el, hogy a fesztiválokon a rajzoló személyes jelenléte, hogy ott helyben rajzol, nagyon jó hatással van az értékesítésre.

SGY: Mindezen tapasztalatok fényében: miben változtattatok az előző részhez képest?
Németh Levi: Nem szabad elfelejteni, hogy a Királyok és keresztek volt az első képregényünk. Mentünk egy általunk kitalált úton. Most, hogy érkeztek visszajelzések, megtapasztaltuk a képregényes mikroklíma hangulatát, akaratlanul is hatással volt ránk. Felmértük a korlátainkat, a fejlődési lehetőségeinket és ez alapján építettük fel a második részt. Néhol jót tett a könyvnek, néhol nem, de ezt az alkotás közben nem mindig lehet érzékelni. Most már talán kicsit jobban rálátunk, és érezzük merre lenne ideális menni. Sokkal kevesebb narratívát használtunk, elég alaposan meghúztuk a szöveges részt, de néhol még így is nagyon sok párbeszéd maradt. Kevesebb lett az önálló, egyoldalas grafika, amitől képregényesebb, pörgősebb lett. Bár azt hiszem mindkettőnknek hiányzik ez a vonal – viszont a kevesebb oldalszámot csak így tudtam tartani. Persze az utolsó tíz-tizenöt oldalon, a csatajeleneteknél megpróbáltam visszahozni a monumentálisabb beállításokat. Most hagyományos műnyomó lett a belív, amitől a színek nem fakultak ki, és talán látványosabb is lett az egész.

SGY: Mennyire foglalkoztatok a kritikákkal? Mi az, amit megfogadtok?
MJ: Bár művészi körökben az az általános nézet, hogy nem szabad kritikát olvasni, mi ennek ellenére minden véleményt, kritikát elolvastunk. Két év tapasztalat alapján azt kell mondanom, hogy el lettünk kényeztetve, sokkal jobb értékeléseket kaptunk itthon, mint amire számítottunk. Sokat gondolkoztam azon, mi lehetett ennek az oka. Objektíven nézve (már amennyire az ember a saját gyerekét tudja objektíven szemlélni) a pozitív fogadtatásban elsősorban a témaválasztásnak volt nagy szerepe. Olyanok írták a legjobb kritikákat, akik a sztori mögötti történelmi tartalmat szeretik, és akik döntő többsége ritkán vett képregényt a kezébe. Azért a másik végletről is emlékezzünk meg, amik a legszomorúbb órákat szerezték nekünk: minél jobban képregényszakértő volt a kritikusunk, annál több negatívumot sorolt fel. Ezekből azért sokat tanultunk… És én mindent elkövettem, hogy minél kevésbé vegyük ezeket a kritikus megnyilvánulásokat figyelembe a második résznél. Azt már régen el szerettem volna mondani, hogy az a sok hiba, amit a szakértők a szemünkre vetettek, egy tudatos stratégia része: mi azért elsősorban mégiscsak a magyar piacra szánjuk a könyveinket, és itt a hardcore képregényfanatikusok sajnos csak nagyon kis vásárlóerőt jelentenek. Ha nekik készítjük a könyvet, akkor annak sokkal képregényszerűbbnek, mondhatni szikárabbnak, kondenzáltabbnak kellene lennie: kevés szöveg, feszes cselekmény stb. Ezzel szemben itthon, a lényegesen szélesebb vásárlóközönség, a történelmi regényolvasók általában „még bottal sem piszkálják meg” a képregényt: ők a betűket szeretik és a szép, nagy, kétoldalas, heroikus képeket, mint amolyan művészi illusztrációt. Na igazából nekik szántuk a Királyok és kereszteket. De ezzel együtt azért a második rész már sokkal „professzionálisabb” lett, inkább hasonlít a hagyományos francia képregényekre. Többen ezt a „fejlődést” a Helikon Kiadó szakmai munkájának tudták be, amit a nevükben külön köszönünk. Valójában ez a Levi „változtatási kényszerének-fejlődésének” az eredménye.

SGY: Mi az, amit külön kiemelnétek a 2. résznél – változtatást, különlegességet stb.
MJ: Ebben a részben is szerepelnek ismerős arcok. Visszatér Szirmai Gergő, Imre herceg sokat beszélő fegyverhordozója személyében, és megjelenik Aranyosi Péter barátunk, a stand-upos/humorista is, mint István király tanácsadója. Emellett különleges szereplő Vida József, Magyarország első szakács-lovas-kutyás bankára Aba nádorispán szerepében. Nem tudom, hány embernek rémlik fel, amikor Princz Gábor, akit szintén személyesen is ismertem, pénzt osztott a légiós raboknak a Bujtor-féle Három testőr Afrikában című filmben.

SGY: Az első és a második részhez is volt applikáció. Van-e egyéb újdonság, amit terveztetek, terveztek?
MJ: Az applikáció kérdésén sokat gondolkoztunk. A külföldi kiadónk véleménye az volt, hagyjuk a fenébe az egészet, mivel a francia nyelvű piacokon az app nem érdekli a vásárlókat. A miénkhez hasonló képregényeket vásárlók általában középkorúak, nekik van pénzük, és ők nem rajonganak az ilyen „informatikai izékért”, szerintük ez a gyerekeknek való… A mi tapasztalatunk ezzel szemben az, hogy a személyes eladások esetében közel 50%-ban dönt a vásárlás mellett az applikáció megléte; szóval folytattuk. Próbáltunk egy kicsit javítani a virtuális tartalmon, a Pannonhalmi Főapátság és az esztergomi királyi vár megjelenítésével, amihez az alapot pécsi barátaink, a Pazirik Kft.-s fiúk bocsátották rendelkezésünkre.

SGY: Ez a rész inkább külföldi piacra vagy magyar piacra készült? Egyáltalán tesztek különbséget a kettő között?
NL: Annyiban foglalkoztunk vele, hogy a terjedelmet a francia kiadáshoz igazítottuk. A belga kiadónk szétszedte 48-48 oldalra az első részt, és két részben jelentette meg, így már ezt a részt is 48-56 oldal körülire építettük fel, és így könnyebb volt tartani az általunk kitűzött határidőt is, ami a brüsszeli Képregényfesztivál volt. Az első résznél még sokat javítgattam – már a lehetőségeimhez képest – az oldalakon. Javítottam a rajzokat; volt, ahol beszúrtam egy plusz képet… A másodiknál is próbáltam a már kinyomott anyagon látott hibákat orvosolni, de ezek csak a rajzokat illető korrekciók, érdemben nincs különbség.

SGY: Érzitek-e a második részek átkát? Gondolok itt eladásra, fogadtatásra.
MJ: Mindenféleképpen. Mivel a Kittenberger előttünk jár általában, és sokat beszélgettünk veletek erről, aggodalommal figyeltük mi is a második rész sorsát. És természetesen igyekeztünk tanulni belőle. Próbáltuk a mediába az Esztergomi Történelmi Képregényfesztivál révén „betuszkolni” a második rész megjelenését, ezzel azért sikerült egy jelentős publicitást elérnünk. Mindenkinek küldtünk tiszteletpéldányt, ami még mindig működik. Ezzel együtt tény, hogy az eddigi eladások kb 30%-kal elmaradnak az első rész időarányos számaitól. Nem tudom, ha ugyanazt a pénzt rá tudtuk volna költeni a 2. rész marketingjére, mint az elsőre, akkor is így alakulnának-e az eladások. Az igazi információ azért a 2. rész külföldi fogadtatása lesz, kint májusban (ha a vírus ezt is meg nem fertőzi) lesz a premier. A kiadónk szerint a francia piacon akkor történik felfutás a számokban, ha a vásárlók már látják a polcokon a teljes sorozatot. Akkor jobban hajlandók megvásárolni a könyvet, mert biztosak benne, hogy van „Vége”.

SGY: Hogyan dolgoztok a képregényen? Mi a munkamódszeretek – már ha van ilyen?
NL: Azt gondolom speciális a kapcsolat, mert én egy kicsit jobban belefolyok az írás részébe, mint más rajzoló. János is érzi ezt, és teret hagy nekem. Egy oldalra lebontott szinopszist kapok a párbeszédekkel, és meghagyja számomra a lehetőséget a panelezés kitalálására – hány kocka legyen, mi az a szöveg, ami mindenképp kell, mi az, ami elhagyható… Ha szeretnék berakni az oldalkiosztás miatt még egy-két képet, és elmondom oda mit szeretnék, megírja hozzá. Szóval nekem ideális. Kíváncsi vagyok mit válaszol erre a kérdésre. :)
MJ: Mivel én inkább filmben tudok egyelőre gondolkozni, mint képregényben, ezért Levi tényleg egy laza scriptet kap tőlem. Sokszor beszéljük át, hogyan változzon a sztori, az oldalkiosztás, a szöveg. Ez nem az indusztriális, költséghatékony módja a képregény-készítésnek, de mi ezt élvezzük benne. Így a végére mindenki egyformán elégedett vagy elégedetlen, így nem érzi senki úgy, hogy a másik elnyomja a művészi szabadságát. Annyit azért elmondhatok érdekességképpen, hogy az egyes részek elején Levi szárnyal, belerajzol teljesen új eseményeket, amik vagy 5 oldallal megtolják a könyvet indulásképpen. Aztán jön a „Hűha, nem leszek kész”-fázis, amikor elkezdjük egyszerűsíteni a sztorit. Ilyenkor kell nagyon figyelnem, nehogy dramaturgiailag fontos események kimaradjanak :)

SGY: Hány részt terveztek, és hogy álltok vele?
MJ: Na, ezzel bajban vagyunk… Most ott tartunk, hogy a külföldi kiadónk számára max. 60 oldalban be kell fejeznünk a sztorit, holott igazából vagy 100 oldal kellene. Még magam sem tudom, hogyan oldjuk meg. Azon is gondolkodtunk, hogy el fogjuk téríteni a magyar és a külföldi kiadás végét. A mostani tervek szerint tavaszra lesz meg a következő rész. Addig is télen meg szeretnénk jelentetni a könyv-változatot, de ehhez is kellenek Levi illusztrációi.

SGY: A Királyok és Keresztek a művészeti elképzeléseken, önmegvalósításon túlmutató projekt, megtervezett üzleti vállalkozásnak tűnik. Amennyiben ez így van, hogy álltok ezzel? A megfelelő ütemben haladtok?
NL: Hű, ehhez János ért jobban, de azt hiszem arra mindketten rájöttünk, hogy ezen a kis, kb. 2000-2500 fős képregénypiacon, amit az elmúlt években elárasztottak jobbnál-jobb nemzetközi kiadványokkal, nehéz piaci alapon talpon maradni. A jóval nagyobb könyvpiacon is állami segítséggel tudnak csak megmaradni kiadók, pedig ott jóval alacsonyabb egy kiadvány előállítási költsége. Például nem kell rohadt drága rajzolókat fizetni:) A képregénykiadóknak ez nem járható út. Szóval nem tudom, hol tartunk. Azt tudom, hogy Jánost már megfertőztem a képregény szeretetemmel, és keresi a lehetőségeket a továbblépésre, de nem egyszerű. Főleg most!
MJ: A saját készítésű képregény itthon gazdaságilag egyszerűen nem tud nyereséges lenni. Ezt az elején láttuk. Mi részenként előre szervezzük a forrásokat, pályázatokat, támogatásokat, így az eladásból lassan becsöpögő pénzt már félretehető a következő részre. Ezzel együtt a Királyok és keresztek igazából egy brand-építési folyamat, nemcsak egy képregény, így eleve úgy terveztem, hogy az 5. év végén látjuk meg, mit tudtunk teremteni. Na, ez volt a közgazdasági duma… Valójában számomra ez inkább egy olyan tevékenység, amivel alkotni lehet valamit, amire büszkék lehetünk.

SGY: Kikerülhetetlen: a mostani helyzetet hogyan látjátok? Mennyiben torpedózza ez meg a terveiteket?
MJ: Először úgy gondoltam, ez így talán jobb is; Levinek lesz ideje otthon rajzolni. Ráadásul így van indokunk a Helikon, a magyar kiadónk felé, miért is tegyük el a következő rész premierjét jövőre. Ami biztos módosult, az a Redemption, Farkas Lajos képregényének magyar kiadási időpontja. Áprilisra terveztük, hogy a Könyvfesztiválon ott legyen meg a Képregényfesztiválon. Aztán most egyik se lesz… De azért valahogy legyártatjuk a könyvet, csak azt nem tudom, hogy fog eljutni az olvasókhoz…

SGY: Milyennek látjátok a magyar képregényes piacot? Mit vártok most, hogy elmaradt a Fesztivál?
MJ: Még a járvány előtt azt mondtam volna egy kicsit nagy a kilengés, most pozitív irányba, azaz sok cím jelenik meg, ami jó az olvasóknak, de a kiadók felzabálják a saját piacukat. Na, ez most a múlté. Attól tartok, lesznek olyan tervek, amik nem élik meg a jövőt. Azzal, hogy nincsenek fesztiválok, nincsenek könyvesboltok, a kiszállítás díja az egekben van, így nem tud eljutni a könyv az olvasókhoz. Attól is tartok, „lesz, aki nem jön haza velünk”, ahogy a Trópusi viharban mondták.

SGY: Ha egyszer végeztek a Királyok és Keresztek sorozattal, van-e egyéb megvalósítandó tervetek?
NL: A terv az, hogy jövő tavasszal elkészül a következő magyar rész, ami francia nyelven is megjelenik, és a BD Must kérésére azt a sorozatot lezárja. Őszre tervezzük kiadni a János által írt Királyok és Keresztek regényt, ami közel 500 oldal, és szerintem baromi jó és nemcsak stílusában lesz más, mint a képregény, de néhol a történet is kiegészül. Egészen más, mint egy nálunk megszokott történelmi regény. Bevallom, én nagyon várom!
Sokat agyalunk a „hogyan tovább”-on. Vannak ötleteink, vázlataink. Megkérdeztük a belga kiadót is, mit gondolnak, mert azt hiszem, páratlan lehetőség számunkra, hogy szeretnek minket, és hajlandók kiadni a következő kiadványunkat is, így olyan történeteket tudnánk elmondani a holland, francia, német nyelvterületen, ami számukra még ismeretlen. János már dolgozik a szinopszisokon, és próbáljuk kitalálni miként lehetne az anyagiakat valahogy összerakni, mert ahogy te is tudod a magyar piac, sajnos nem termeli ki egy-egy ilyen kiadvány bekerülési költségét. Szóval, igyekszünk előre haladni. Én meg próbálok egyre többet rajzolni, mert van még hová fejlődni…