Akkor végül is gyűlölöm-e a tinédzsereket? – Az Új Tini Titánok: A Júdás szerződés

Az Eaglemoss Magyarország Nagy DC képregénygyűjtemény sorozatában két hete jelent meg a szuperhős-műfaj klasszikusai között számon tartott Az Új Tini Titánok: A Júdás szerződés (#53) című, Amerikában 1984-ben publikált történet.
Számomra ennek a képregénynek van egy olyan olvasata, amit semmilyen egyéb, akár pozitív, akár negatív kritikában nem említettek meg. Elképzelhető, hogy butaság az egész, de helló: a felnőttek is írhatnak néha marhaságokat, ugye?

A sztorit egyébként Marv Wolfman írta, aki akkoriban, 36 évesen már veterán képregényírónak számított. Én idén leszek 40.

Amióta letettem a kötetet, azon gondolkozom, hogy kettőnk közül én, vagy az akkori Marv Wolfman utálja-e a fiatalabb generációt… Mert hogy a Júdás szerződés tartalma alapján valamelyikünk tuti, hogy utálja! (Persze az is lehet, hogy mindketten, de ebbe ne menjünk bele!)

Sajnos ahhoz, hogy ezt kifejtsem, elég sok mindent el kell SPOILEReznem, úgyhogy a cikket leginkább azoknak ajánlom, akik

• már olvasták a Júdás Szerződést, vagy
• egyáltalán nem tervezik elolvasni.

Hátha lesznek olyanok az utóbbi csoportból, akiket pont ez az írás győz meg arról, hogy mégis érdemes átrágni magukat rajta!

Mi ez a “Tini Titánok” izé egyáltalán?

A Tini Titánok az 1980-as évek elejének -az eladásokat tekintve- egyik legsikeresebb szuperhős-képregénysorozata. A főszereplő szupercsapat korábbi változatainak tagságát a “felnőtt” szuperhősök (Batman, Flash, Aquaman) ifjú segítői alkották, ám a Júdás szerződés kezdetére egyéb, “felnőtt verzióval” nem rendelkező tinédzser szuperhősök is csatlakoztak hozzájuk.
A csapat összetételét a magyar Wikipédia oldaluk második bekezdése sorolja fel.

Miről szól? (SPOILERES!)

A történet kezdetére a Titánok csapatába beépült a 16 éves, a talajt, a kőzeteket szuperképességével formálni képes lány, Terra.

Az első pillanattól -illetve már a fülszövegből is- nyilvánvaló, hogy Terra a Titánok fő ellenfelének, a zsoldos/bérgyilkos Halálcsapásnak, a Terminátornak az ügynöke. Halálcsapás megbízást (azaz szerződést. Értitek.) kapott a Titánok elfogására a K.A.P.T.Á.R. nevű titkos társaságtól – de enélkül is személyes ellenszenvvel viseltetik a csapat iránt.

Miközben visszaemlékezésekből megtudjuk, hogy Halálcsapás hogyan lett azzá, aki, ő és Terra majdnem elérik a céljukat: szinte az összes Titánt elfogják, és a K.A P.T.Á.R. bázisára szállítják őket.
Robin, aki időközben egy másik, Éjszárny nevű identitást vett fel, megkísérli kiszabadítani csapattársait.
A végső, nagy összecsapásban Terra elveszti a kontrollt, és Halálcsapással is szembeszegülve mindent el akar pusztítani maga körül – ám tombolása eredményeként végül ő maga veszíti életét.

Jó, de mit akarsz mondani erről az egészről, Robikám?

Az egész köteten végigkövethető egy furcsa feszültség, ami tinédzser szuperhősök valóságtól eléggé elszakadt, és a “felnőttek” komorabb, realisztikusabb, valós történelmi eseményekhez szorosan kötődő élete között feszül.
“Világok harca” – mondaná erre a költő.

A Tinik világa

• Az ifjú szuperhősök egy városszéli szigeten álló, T betű alakú főhadiszállásukon gyűlnek össze, egymás ellen vívott gyakorló-párbajokkal fejlesztik harci képességeiket… Nem látjuk, hogy az utca bűnözői ellen küzdenének – ellenfeleik inkább szektatagok, akik titkos bázisaikon “Agónia Anya” vezetésével keltik életre halhatatlan vezérüket, “Vér Testvért”… Később pedig a K.A P.T.Á.R. ejti foglyul őket. Jómagam csak a kötet második olvasásakor kapcsoltam, hogy a két titkos társaság nem ugyanaz.
• Ebben a világban: élő tévéműsorban interjúvolják meg Vér Testvért és Agónia anyát, olyan öltözetben, amit normális, jóakaratú ember nem viselhet – és a tévénézők elhiszik nekik, hogy egy ártalmatlan, erkölcsös egyházat képviselnek.
• Ebben a világban: a legfontosabb kérdés, hogy Robin milyen új szuperhősnevet válasszon magának. Szerencsére a személyazonossága eltitkolásához elegendő egy falevél méretű álarc a szemei köré…
• Amikor Robin -komoly monológjából ítélve jó néhány Paolo Coelho könyv elolvasásának hatására- úgy dönt, hogy ideje továbblépni, és feladni a régi szuperhős-személyazonosságát, nem csak egyszerűen bejelenti elhatározását, hanem a többiek előtt lassan vetkőzni kezd, amíg szinte alsóneműben áll a többiek előtt – nos, ezen a jeleneten nehéz nem nevetni.
• A Titánok közül többeknek van civil élete, de az író valahogy a legtöbbször elbagatellizálja azokat a kérdéseket, amelyek engem speciel PONT a legjobban érdekelnének.
  Miből van ezeknek pénzük?
  Ja, legalább hárman vannak, akiket a gazdag szüleik/mostohaszüleik támogatnak…
  Na jó, de az űrlény meg a démon lánya miből él? Ki takarítja a Titán Tornyot?
  Megannyi kínzó kérdés, amelyeket csak a hozzám hasonló vénemberek tartanak érdekfeszítőnek.

• De ha már Csillagtűzről, az űrlényről van szó: a bomba testű narancssárga csaj leginkább egy falatnyi bikiniben mutatkozik, és mivel Robin (civil néven: Dick Grayson) szerelme, gyakran hangoztatja, hogy “Szereti Dicket”. Ez persze az angol eredetiben viccesebben hangozhat…
  Csillagtűz “civil neve” egyébként Koriand’r. Az valami zöldség, ugye?

• Gézengúz (Civil neve: Gar Logan) egy gazdag, zöld bőrű fiú, aki gazdagsága ellenére sikertelen a lányoknál – valószínűleg az irritáló, nyomulós stílusa miatt. De azért iszonyat tenyérbemászó módon próbálkozik MINDEN csajnál.
  Vegyél vissza, Gar! Nem kell mindent elhinni, amit a PUA tanfolyamon mondtak!

• Valójában nemigen érthető az sem, hogy ezek az emberek miért alkotnak egy csapatot? Mi köti össze őket? A motivációik meglehetősen hiányosnak tűnnek.

Az eredeti kérdésre visszatérve tehát: talán érződik, hogy nem annyira sikerül együttéreznem ezekkel a tinikkel. A problémáik, a csatáik a titkos társaságokkal, hülye-fejű mesebeli szörnyekkel nem izgatnak.

Két eset lehetséges

A – ez a képregény teljesen jól festi le a korabeli tinédzsereket, az őket foglakoztató problémákat, csak én vagyok már túl öreg ehhez az egészhez, igazából szégyellhetem magam, vén trottyos, haha.

B – Az író, Marv Wolfman véleménye nem túl hízelgő a tinikről, és én vagyok a jó arc, hiszen úgy vélem: kizárt, hogy ez a sorozat nem lő mellé a fiatalok ábrázolása terén.

A fentieket végigolvasva jómagam is az A, megoldást jelölném meg. De az a helyzet, hogy…

Tovább is van:

A rém unalmas titkos társaságokat nem számítva tehát a sztoriban a fő gonosztevők: Halálcsapás és Terra.
Nem nehéz eldönteni, hogy a szerző melyikükkel szimpatizál:

A Narancssárga sarokban: Halálcsapás, a Terminátor

• A gonosztevő komor, katonai környezetből jön, ami a korabeli mainstream képregények világához képest eléggé realisztikusnak tűnik. Mintha egy történelemkönyvet olvasnánk.
• Halálcsapás a koreai háború idején, Terrához hasonlóan, 16 éves korában állt katonának (Véletlen? ALIGHA!), és az azóta megtett útján számos veszteséget szenvedett el. Emberi kapcsolatai, motivációi, szerelmei sokkal valószerűbbek, mint a Titánokéi.
• Az eredettörténetében nagyrészt esendő, hétköznapi embereket látunk, akik a képregény főhőseinél jóval logikusabban felvázolt, küzdelmesebb életet élnek.
  Öregszenek is – amit a rajzoló George Perez bravúrosan érzékeltet.

• Egyszerűen olyasvalakit látunk magunk előtt, akinek a személyisége, cselekedetei sokkal biztosabb alapokon nyugszanak, mint a Tini Titánokéi.

A másik, sárgásbarna sarokban (hé, hát neki ez jutott..): az áruló Terra, ugyebár

Nos, mialatt Terra a Titánok bizalmába férkőzik, a szupergonosz-kliséknek megfelelően alkoholt iszik, dohányzik – és ami még megdöbbentőbb: szexuális kapcsolatot is fenntart Halálcsapással, aki a történet idővonala szerint 48-50 év körüli lehet.
A kapcsolatuk szexuális jellegét annyira egyértelművé teszi az író-alkotó páros, amennyire csak lehet, anélkül, hogy explicit szexjeleneteket ábrázolnának. Terra az események idején 16 éves.

Valójában eléggé meglepő, hogy ezt átengedte a szűrőn az akkoriban még elég erős cenzúrabizottság.

Halálcsapás tehát súlyosan visszaél Terra naivságával, és a szó minden értelmében megrontja őt – és mégis, a történetben a rosszfiú egy kemény, de szimpatikus szereplőnek van beállítva.

Ha Terra egy kicsit idősebb lenne, talán nem lenne ennyire durva ez a kapcsolat, igaz? Miért ne lehetne ugyanerre a figurára azt mondani, hogy mondjuk nem 16, hanem 18 éves?
Elméletem szerint Terrának 1982-ben pontosan 16 évesnek kellett lennie, se többnek, se kevesebbnek!

Egy 1982-es, az íróval készült interjúban feltűnő, hogy amikor a Titánok életkoráról kérdezik, Wolfman egy csomó szereplőt illetően bizonytalan, de azt pontosan tudja, hogy Terra “15 éves, és hamarosan 16 lesz”. Hogy miért van ez így? A cikk végére kiderül.

A végjáték

A kötet utolsó, nagy csatajelenetére tehát Halálcsapásban már egy bűnös, de valahogy mégis szimpatikus, vívódó embert látunk, amikor Terra – mentora parancsát is visszautasítva – elveszti a kontrollt, és érthetetlen módon el akarja pusztítani a Titánokat.

Hogy miért? CSAK!

Terra, a 16 éves lány abszolút gonoszként áll előttünk, akinek nincs visszaút, nem tud, és nem is akar megjavulni, pusztítani akar, mindenáron!

Az ifjúsági irodalom tele van ilyen tomboló tinédzser karakterekkel, akik frusztrációikat látszólag oktalan tombolással próbálják levezetni, de ők általában mégis szimpátiát keltenek a nézőben/olvasóban, mert együtt tudunk érezni velük.

Olvasóként megértem, hogy milyen szorongások, micsoda céltalan bosszúvágy ébredhet egy útkereső tiniben. Ezen nehezen megmagyarázható, irracionális érzések bemutatása tehette volna számomra érdekessé Terra sztoriját – még akkor is, ha végül kiderül a lányról, hogy menthetetlen.

(És akkor is, ha tudom: olyan történetből már létezik százezer.)

A Júdás Szerződés szerzője szándékosan nem keres okokat.

Szerinte Terra mindig is gonosz volt, mindvégig az is maradt, csak álcázás volt a személyiségében minden szimpatikus mozzanat. Wolfman nem is akar magyarázkodni, fel nem merül, hogy a lány esetleg nem okolható a viselkedéséért. Terra egyszerűen gonosz, és Pont! Menthetetlenül, eleve gonosz.

Önpusztítását ezzel a szöveggel narrálják:

“A lány neve Tara Markov, és csak nemrég múlt tizenhat éves. Teljesen megőrült, amiért csakis ő a hibás.
Senki nem tanította gyűlöletre, mégis gyűlöl… ok és értelem nélkül.
Senki sem tanította pusztításra, mégis pusztít… vidáman és élvezettel.
Ne keress okokat, amik nem léteznek… Tara Markov egyszerűen az, ami. És fogta a hatalmas erejét, amit annyira megrontott, amennyire ő maga is romlott.
A hatalmával a földet tudja uralni. Életet vihetett volna a sivatagba, melegséget a fagyott Tundrára, ételt adhatott volna éhezők millióinak.
Gátat állíthatott volna a megvadult folyóknak, és vizet vezethetett volna elszáradt, kihalt térségekbe.
Az erejének csak az elméje szabhatott volna határt.
Az elméje, ami nem reményt keresett…
Nem szeretetet…
Nem is életet…
…csak Halált.

És rátalált a halálra.
De nem az ellenségei halálára.

A sajátjára”

Foglaljuk össze tehát

Van ez a 16 éves lány, akit kihasználtak, megrontottak, mások pedig megpróbálták megmenteni, de nem sikerült – mert ő eleve, megjavíthatatlanul romlott.

Ezzel szemben Halálcsapás, aki kihasználta és megrontotta őt, egy bűnös, de szimpatikus szereplőként jön ki a történetből.

Valahogy nem tudtam megszabadulni a gondolattól, hogy Wolfman szíve a harcedzett, életében komoly veszteségeket szenvedett zsoldos, és nem a túlszexualizált, bagatell dolgokon problémázó, éretlen tinédzserek mellett van, akik közül a legerősebb menthetetlenül gonosz, az utolsó lélegzetéig.

De akkor most mi jön ki ebből az egészből?

A kötet utolsó képe Terra sírkövét ábrázolja. Rajta az évszám: 1968-1984.

1968-at az ifjúság forradalmának éveként tartják számon a “Nyugati világban”.
Szerintem ebben a sztoriban, ahol a koreai és vietnámi háborúk és egyéb valós események a cselekmény szerves részét képezik, egy ilyen utalás nem lehet véletlen.

Nem tudok megszabadulni a gondolattól, hogy az a kődarab szimbolikusan a forradalmi, értelmes ifjúság sírköve.

Az biztos, hogy Marv Wolfman szerint VALAMI, ami ‘68-ban született, meghalt 1984-re.

Szerintem ez hülyeség.
Szerintem Terra több figyelmet érdemelt volna.

Viszont akkor megmarad a kérdés:
Én utálom a tinédzsereket, vagy Marv Wolfman?

Persze az is lehet, hogy már megint túlgondolkodtam ezt az egészet.

Vass Róbert

DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #35
Az Új Tini Titánok: A Júdás szerződés
Megjelenés: 2019.01.02.
Szerzők: Mark Wolfman, George Pérez, Dick Giordano, Mike Decarlo, Romeo Tanghal, Adrienne Roy, Anthony Tollin