A Mennydörgők hisznek a szörnyekben?

Amikor az első sorozatot olvastam, a nevük gondolkodtatott el.

Thunderbolts. Mennydörgők.

Nem értettem, mit akar jelenteni, inkább volt amerikai foci- vagy baseball-csapatra emlékeztető hangzása, Tampa Bay Thunderbolts, vagy nyolcvanas-kilencvenes évekbeli rajzfilmcím, mint a Thundercats. Vagy autó, mint a Thunderbird. Még ha Thor-csapatról lett volna szó, de szó se volt.

Mit mennydörögnek, de tényleg?

Más panelre tartozik, hogy eleve az “Avengers” a lehető legrosszabb név. Hiszen ezek mind jólelkű, a világ megmentésén fáradozó hősök. Akkor miért Bosszúállók?

Legkedvesebb Marvel csapatnevem a Defenders, és annak Semices magyarítása, az Oltalmazók. Ezt értem. Költőien kifejező. Az X-Men világos. Az F4 tökéletes. Masters of Evil – aranyos. New Warriors, hát… ez is egy név.

De hogy az Avengers miért nem Defenders? Ezt nem tudtam megemészteni. A bosszúállás nem hősökhöz méltó viselkedés. A hősök preventívek, alapállásban defenzívek. A bosszúállás reaktív és offenzív. És nem sokszor láttam, hogy amolyan bosszúszomjas módon csapkodták volna a Bosszúálló-főhadiszállás Bosszúálló-tárgyalójának Bosszúálló-asztalát, vagy hogy Amerika Kapitány Gyülekező! helyett azt kiáltotta volna, Avengers! Let’s get some revenge! Kivételes esetben talán.

Hőseink általában kedvesek, jóságosak, békeszeretők, még ha bántották is őket vagy a Földet, elnézést a filmes példákért, akkor se hasonlítanak Charles Bronsonra a Bosszúvágyból, még Liam Neesonra se az elmúlt tíz filmjéből, mondjuk Michael Caine-re egy kicsit, ő olyan hősiesen áll bosszút, és mert idősebb és szeretnivaló úriember.

Rengeteg csapatnév van a Marvelnél, a Thunderbolts új koncepció volt 1997-ben, szuperbűnözők álcázzák magukat hősnek, megtévesztve ezzel az olvasó- és a 616-os univerzum nagyközönségét. Mint a betyárhős és közönséges gyilkos Rózsa Sándor a magyar gyerekközvéleményt.

A nálunk is jól ismer Kurt Busiek régóta dédelgetett ötletét örömmel fogadta a szerkesztő, az Onslaught-epizód után épp beleillett a Marvel történelmének szövetébe ez a szál. Mark Bagley… Ő mindig, mindent jól rajzol.

A főként alsóligás szuperbűnözőkből álló csapat azóta folyton változó kreatívokkal és összetétellel újra és újra eladatja magát, mert érdekes a koncepció, Thanos-méretű kataklizmára nem számít senki, de a jó szórakozás nem mindig a hősök hőseiről vagy nagymenő szuperbűnözőkről szól, akik egy csettintéssel kikapcsolják a Napot, mert zavarja őket a fénye.

A Nagy Marvel Képregénygyűjtemény ötvenhetedik kötete, a Mennydörgők: Hiszünk a szörnyekben legendás alkotópárosa Warren Ellis és Mike Deodato.

Ellis a magyarul olvasó közönségnek egy Batman-történettel mutatkozott be, melyet Jim Lee rajzolt, és – kiváló képzavarral – az örökzöld Batman – Black & White sorozat része volt. Érdemes elővenni azt a Fekete-fehér Képregényantológiát tizenöt évvel ezelőttről, kicsit nosztalgiázni, milyen remek kiadvány.

Az Extremist többször közölték, a „szélesvásznú képregény fogalmát bevezető” Authority még várat magára, de talán a legnagyobb hír, hogy Spider Jerusalem idén érkezik, és megmutatja Warren Ellis igazi zsenialitását a Transmetropolitan-ben.

Addig itt egy jó szórakozást nyújtó Mennydörgők, mely az ellis-i társadalomkritikát csak nyomokban tartalmazza, a Sötét lovag visszatérben és például a Spawn-ban csúcsra járatott tévéműsor-bejátszások formájában. Vicces a Szabadfogás címet egy amerikai képregényben viszontlátni.

Ehelyett egy pszichopata vezette, szinte csak pszichopatákból, de legalábbis erősen személyiségzavaros tagokból álló csapat színrelépését látjuk a Polgárháború után. Feladatuk begyűjteni azt a keveset, aki nem regisztrált még szuperhősként. (Holdkő az egyik legrégibb ismerős a csapatból magyarul, a Semices-korszakban, az Avengers-központ elleni támadásban kitörte a nyakát.)

A szakasz pár magánzóból áll, akik sose bírták az együttműködést, néhányuk pedig alaptag volt eredetileg is, így a közös dinamika egyelőre – katasztrófa.

Izgulni lehet ismeretlen, de nagyon szimpatikus hősöcskékért, akik valódi hősként viselkednek, meg hogy ez a nyomorult Célpont végre valahogy pórul járjon.

A karakterépítésen, az egész sztori ritmusán érezhető, hogy kötelező olvasmányt is tudott volna írni Warren Ellis ezekkel a szereplőkkel és ezzel a történettel. Mondjuk ötször ennyi oldalon. Ha rendesen ki lehet bontani, ki lehet mondani ésatöbbi. A brazil származású Deodato rajzait is láthattuk már több képregényben, rajta nem múlott, sokat ért az évtizedek alatt a stílusa.

Így is vélhetően (tudod, ki olvasta mindet… Kóbor Róbert?) az egyik legjobb Mennydörgők-korszakot hozták létre, nehéz alapanyagból, jól meggyúrva, emlékezetes módon.

Mondjuk továbbra sem értem, miért Thunderbolts.

Lénárd László

Cím: Mennydörgők: Hiszünk a szörnyekben (NMK #57)
Sorozat: NAGY MARVEL KÉPREGÉNYGYŰJTEMÉNY
Szerző(k): Warren Ellis, Marc Guggenheim, Mike Deodato Jr., Leinil Francis Yu, Rainier Beredo, Dave McCaig
Kiadó: Hachette
Ár: 3090 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 160 oldal
Megjelenés: 2020.02.27.
Megvásárolható: Újságárusok és Képregényboltok
Online vásárlás: szukits.hu kepregenymarket.hu
Bevásárlólista: Loading

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: