Lencsilány összefutna Lovecrafttal – Interjú Lakatos Istvánnal

December 15.-i Hungarocomix képregényvásáron jelenik meg Lakatos István hiánycikknek számító Lencsilány-képregényének újrakiadása. A nem gyereknek való világ fenyegetéseire hatalmas szemekkel rácsodálkozó címszereplő egyetlen pislogással meghódította a magyar képregényolvasók szívét, és az elmúlt években többen is türelmetlenül várták, hogy a képregény újra kézbevehető legyen. Az örömteli megjelenés kapcsán Lakatos Istvánt Szép Eszter kérdezte a kiadás körülményeiről, Lencsilány további kalandjairól, és a jelenlegi képregényes reneszánszról.

Szép Eszter: Honnan és hogyan jött a Lencsilány újrakiadásának ötlete és a lehetőség?

Lakatos István: Kilenc éve, 2010-ben jelent meg a kötet az akkori Nyitott Könyvműhelynél, és elég hamar el is fogyott az összes példány, újranyomás pedig nem volt. Többen is mondták nekem, hogy jó lenne, ha ismét lehetne kapni, mert használtan is kábé évenként bukkant fel egy példány. Úgy látszik, aki annak idején megvette, nem akar tőle megválni. Eleinte nem nagyon akartam, hogy újra megjelenjen a kötet, mert a régebbi dolgaim már nem nagyon érdekelnek, de amikor a Kaméleon Komix kiadta a Mesék az ágy alólt, amiben a rövid képregényeimet gyűjtöttük össze, akkor láttam, hogy még ha újrakiadás is, érdekli az embereket. No meg, azok a képregények itt-ott jelentek meg, főleg a Műútban, de sok év alatt.
Az elmúlt években eléggé padlóra kerültem, és se írni, se rajzolni nem tudtam, ezért is tűntem el. Aztán kiraktak a pesti albérletemből, haza kellett költöznöm anyuhoz, mert egy pesti albérletet nem tudok megfizetni, és így egy csomó nyomasztó körülmény megszűnt. És ha valami folyton nyomaszt, nem nagyon lehet írogatni meg rajzolgatni. Demus Zsófi segített nagyon-nagyon sokat, ő indította útjára az egész kiadási folyamatot. Ez egy egészen különleges eset volt: mivel az újrakiadás ötlete váratlanul jött, néhány jó ember anyagilag is besegített, hogy minél hamarabb megjelenhessen a kötet. Ez a bizalom hihetetlenül megtisztelő. Végül arra jutottunk, hogy – amúgy is van még néhány Lencsilány mesém, amit nem rajzoltam meg – hogy az újrakiadás oka legyen a folytatás, amit tervezek.

Sz.E.: Mi az újdonság a kötetben? 

L.I. A Lencsilány és a Kisgömböc a kötet után jelent meg a Műútban, beletettem azt is, hogy mindegyik történet egy kupacban legyen. A mesékhez külön címlapokat rajzoltam, és mivel többen is mondták, hogy elég vacak a betűtípus, amit annak idején használtam, kicseréltem. A régi borítót Tóth Patrícia áttipóztva, és a képkivágáson is módosított picit, szerintem nagyon menő lett. De ami a kötet nagy újdonsága, hogy beleraktam az eddig készült összes lencsilányos rajzomat, egészen frisseket is, továbbá sok-sok eredeti oldalt, bármiféle retusálás nélkül. Koszos, elnyűtt, agyonradírozott oldalak, sok-sok elrontott rajzzal, ilyesmivel. Szerintem ez ilyen műhelytitkok érdekesek, no meg láthatják az emberek, hogy olykor mennyit kínlódom egy-egy oldallal.

Sz.E. Ez tényleg így van, 2018-ban az Országos Széchényi Könyvtárban a Kép-regény-történet kiállításon, ahova nagyon sok eredeti oldalt adtál, a látogatók odavoltak a részletekért, az átsatírozásért, és a kapibarákért.

L.I.: Az extrákkal együtt lett a terjedelem pont a duplája a réginek [112 oldal. a szerk]. A formai különbség pedig az, hogy ez a kötet kisebb, mint a korábbi. Megtetszett a Mesék az ágy alól mérete és meg akartam tartani. Illetve minden rajznak jót tesz egy kis kicsinyítás, az eredeti oldalak A4-es méretben készültek. Ráadásul, mivel kevés a szöveg, szerintem az első kiadásban zavaróan nagyok voltak a betűk.

Sz.E. Nemrég jött ki a Lencsilány a nyomdából. Milyen érzés kézbe venni a kötetet?

L.I. Minden könyvemet állati jó érzés kézbe venni, megszagolgatni. A kötet gyönyörű lett, a feketék sem égtek be. Pont olyan, amilyennek lennie kell. Neményi Zsolt, a tördelő, remek munkát végzett. No meg a nyomda is. És van vastagsága, nem egy kis szerény gerinc, hanem könyvhöz illő.

Sz. E. Évek óta nem jelent meg Lencsilány-sztori: milyen érzés volt számodra újra ezzel a karakterrel alkotni, vele/róla gondolkodni? Hogyan szoktál viszonyulni a karaktereidhez, teremtett világokhoz

L.I. Izgalmas. Az újrakiadáshoz készítettem új rajzokat, és nagyon szerettem csinálni. Idén is elkezdtem az Inktobert, és Lencsilánnyal akartam végigvinni, aztán persze szokás szerint félbehagytam, mert nem volt rá időm. Viszont feltétlenül befejezem a sorozatot, már csak azért is, mert a patreonos támogatóimnak akarom odaajándékozni a sorozat darabjait. Találtam egy jó kis papírt, aminek a hátoldala szabvány képeslap, erre rajzoltam. Az eddigiek a kötetben is benne vannak, persze a támogatóim ezeket már mind láthatták.

Sz. E. Változott Lencsilány, a karakter, és a képregény világa az elmúlt években?

L.I. Sokat. Valahogy szervesebb lett a kis világ, amiben él, de ez leginkább a folytatásban fog megmutatkozni. A legnagyobb probléma, amin még dolgozom, hogy az elmúlt években fejlődtem, a rajzstílusom is változott, sokkal rajzfilmesebb lett. A Disney rajzfilmek stílusát is nagyon megkedveltem, talán a Lencsilányt is disney-sítettem picit. És ha jobban megnézed, olyan hosszú karjai vannak, mint egy orángutánnak, ezért mikor nem a babáját tartja, mindig csalok. Ez most zavar, de apró módosításokkal jótékonyabban tudok csalni.

Sz. E. Milyen irodalmi, filmes és képregényes alakokkal hoznád szívesen összse Lencsilányt, és miért?

L.I. Gondolkodtam egyszer egy rövid történeten, amiben összefutna Lovecrafftal, de olyan ötletem is volt, amiben Batmannel piknikezik. Megírtam egy sztorit, amiben magával Jézussal találkozik, de szerintem sokaknál kiverte volna a biztosítékot. Ebben Jézus melósruhában egy ifával járja a világot, és leszerel minden útszéli kőkeresztet, mondván, hogy ennek a világnak már lőttek, nem érdemli meg. Összefut Lencsilánnyal, beszélgetnek kicsit, és mivel Jézus meghalt és feltámadt, a Lencsilány levonja a tanulságot, hogy akkor a szakállas bácsi egy zombi. Búcsúzáskor Jézus ad neki gumicukrot, de Lencsilány sutyiban eltemeti, mert nem akarja megenni a zombi gumicukrot. Mindegy, ez talán ízetlenség lett volna, noha szerintem belepasszol a Lencsilány kis világába. De pusztán elméletben, vicces lenne összehozni mondjuk az Addams family-vel, beletenni az Alice Csodaországban vagy az Óz világába. (Az Alice-adaptációm nincsen elfelejtve, csak előtte felvezetésként jön egy kis Lencsi.) Klasszikus szövegeket azonban a továbbiakban is felhasználok: eddig ugye volt Poe és Csáth, tőlük még szemezgetek, de lesz Kafka és E.T.A. Hoffmann is. A napokban elolvastam néhány Ambrose Bierce novellát, azok is beindították a fantáziámat.

Sz.E. Mit gondolsz a magyar képreégnypiac közelmúltbeli/mostani reneszánszáról?

L.I. Örömteli, hogy ennyi kiadány jelenik meg, és végre egy csomó tisztességes minőségben, sőt, olyan is akad, amitől bárki, aki már tárgyként is szereti a könyveket, elsírja magát a gyönyörűségtől (itt most a limitált Sandmanre gondolok). Viszont ez a reneszánsz nem teljes, mert csak azt jelenti, hogy nagyobb a piac és több a portéka a kofák asztalán.
Ugyan magyar képregényből is több készül, de még mindig kevés, közülük pedig alig-alig akad olyan, ami a kiadás színvonalában megállná a helyét a külföldiek között. Vagy történetben. Szeretnék végre magyar alkotótól olyat olvasni, amire azt tudom mondani, hogy aztamindenit, és szépen felteszem mondjuk a Daytripper vagy a Takarók mellé, mert ott a helye. Amíg nincsenek ilyenek, addig düböröghet ugyan a reneszánsz, de a magyar képregényre nincs valami nagy hatással. Nézd meg a képregényes rendezvényeket: szinte mindegyik piac. Másról sem szól az egész, csak hogy vásárolj. No de egy ország képregénykultúrája nem csak ebből kéne, hogy álljon, hogy vegyél, vegyél, vegyél.

 

Cím: Lencsilány (2019)
Szerző(k): Lakatos István
Kiadó: Szépirodalmi Figyelő
Ár: 4990 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 112 oldal
Megjelenés: 2019.12.05.
Megvásárolható: Könyvesboltok
Online vásárlás: