A jól látható Láthatatlan légió

Korcsmáros Pál stílusa is változott, hiszen rengeteg idő telt el, annyit rajzolt folyamatosan. Érdemes megnézni egymás mellett a Piszkos Fred, a kapitányt, vagy a most megjelent Láthatatlan légiót, vagy Az elveszett cirkáló-t. Egész más az oldalkép, világostól a sötétig, a tónusozás, egész más a tökéletességi hányados. Pedig megjelenésben itt is alig pár év különbség van, az ezerkilencszázhatvanas évek végén közölte őket a Füles először.

A füzetek a nyolcvanas években jelentek meg, és a helyesen tárolt példányok azóta is szépen megmaradtak, pedig azóta is eltelt harminc év. Az akkori nyomatok szerintem szépek, a vonalak szépen kijönnek, és a papír se sárgult sokat.

A Láthatatlan légió éppolyan összetett és kalandos, mint a többi könyv. Ez is többször olvasós, de nem annyiszor, mint amazok. Kavarja Rejtő, sok máshonnan is ismerős összetevőből, olaj, sármos férfi, femme fatale, szedett-vedett társaság, betéve a helyzet- és jellemkomikum nagy turmixgépébe, Afrika pálmáival és homokjával. A szimpatikusan hülye intéző-karakterek között Pinchon átlagos, a történet maga magával ragadó, de csak egy-két mellékszereplő marad emlékezetes, Izabella főtörzs vagy Kratochvill figurája.

A két kiadvány, a harminc éves füzet és a tavalyi album alkalmat ad az összehasonlításra.

Mi változott? Hogy minden, az erős túlzás, de sok minden.

A felújítók ezzel a hetedik albummal már rutin munkát végeznek, mely a panel- és oldalszámot nézve így is óriási munka, egy-két éves feladat. Változások vannak a narrációban, a párbeszédek egyik szájból másikba kerültek, ha úgy kívánta az új elrendezés, az eddig narrációban lévő szövegek párbeszédesültek. A képek is változtak. A legtöbb helyen bővítették a képeket, néhol változtattak az oldalszerkezeten, sok az eredeti oldalszerkezet megtartása mellett újrarajzolt panel.

Így jött ki az ötven helyett hetven oldal.

A színezés tetszetős, nekem például az tetszik jobban, amelyiket többet nézegetem. Ha a fekete-fehéret, akkor annak a szépségét fedezem fel, ha utána megnézem a színeset, abban tudok elmerülni, így nincs minőségbeli különbség, mindkettő megállja a helyét. Korcsmáros könnyed zsenije a lényeg.

Kicsit fura a kis alakú füzet után a kétszer akkora albumot olvasni, mert az oldalak sokszor ugyanazok, de a szövegbuborékok értelemszerűen távolabb kerülnek egymástól, így megszokásig különös érzés.

Az oldalak néhol sötétnek hatnak.

Az adaptációt eredeti esetben létrehozó Cs. Horváth Tibor a Rejtő-sorozatnál olyan munkát végzett, hogy nem tudhatjuk, más milyet végzett volna, de ez teljesen jól sikerült. Bár elkövet merényleteket, nem úgy kezdődik a legendás könyv, ahogy a képregény, de ezek megbocsáthatók, érződik a tisztelet az eredeti művek felé. A poénok átjönnek, Korcsmáros képeiből ugyan szokás szerint sokat elvesznek, de mivel maguk a szövegek itt élvezetesek, nem olyan, mint más, szárazabb regényadaptációknál, a humoros szöveggel több lehetőség van a kép és a szöveg együttes játékára.

Garisa Zsolték (Varga Zergével) elvileg sokat változtattak a dolgokon (oldalszámnövelés), de sokat nem (hangulat). Kicsit más szöveget használnak, de nem nagyon. Mindkét kiadást érdemes megnézni, elolvasni, mert máshogy jó mindkettő.

Lénárd László | 5panels.kepregeny.net

Oldalak: 1 2