A jól látható Láthatatlan légió

A Rejtő-képregények nem pótolják a regényeket, de méltó helyük van mellettük a polcon. Korcsmáros Pál hihetetlen kiterjedésű életművének külön kezelhető, saját rajongótáborral rendelkező zárványa ez a sorozat, „a rejtők”.
Már a Fülesben megjelenve óriási sikerük volt, a későbbi füzetes sorozat pedig azóta is kelendő és népszerű, annyira jó. Olvasta postás, könyvelő, mérnök, bankár, antikvárius, segédmunkás, miniszter, mindenki. A felújított, keménytáblás albumok pedig sorra elfogynak. Ennek alapja is a régi sorozat nagy sikere – és persze a felújítás, átdolgozás, kiadás minősége.
Rejtő Jenő néhány regényén érezni, hogy vagy a főbérlő szorított, vagy valamiféle határidő, kávé nem volt kifizetve, vagy a munkakörülmények voltak egyre elviselhetetlenebbek. Ez igazán nem von le az értékükből, de inkább ujjgyakorlatok vagy ellenkezőleg nézve ponyvai stílusbravúrok, mindenesetre az általa teremtett tágas univerzum szürkébb lakóit, állandó fordulatait mutatja be. Azért, ha más csak olyat írna…

A Piszkos Fred-sorozat (szegény Fülig Jimmy, hogy csak a kapitánnyal hivatkoznak a művekre), Az elátkozott part és a Három testőr Afrikában, A tizennégy karátos autó, Az előretolt helyőrség, Vesztegzár a Grand Hotelben, de ide tartozik a drámai Csontbrigád is – a legjobbak. Alig egy év választja el őket egymástól, ahogy nézem, ezek nagyrészt ezerkilencszáznegyvenben jelentek meg. A Piszkos Frednek csak a szereplőjegyzéke annyira zseniális, hogy el se lehet hinni, hogy van ilyen szint az alkotó szellemben (mely ráadásul szorongattatott).

(Ha jól emlékszem, Hámori életrajzi könyvének a végén valami hasonló van:
– Maga fél, Jenő? – kérdezi a titkárnő az írót.
– Csak az nem fél, akinek nincs fantáziája – feleli Rejtő.)

G. Lavery megint külön polc, ahogy a színművek, kabarék. És megint külön polc az amit már későn olvastunk, kicsit betelve a többi mű zsenialitásával.

Oldalak: 1 2