Viszlát Eger, hello Laci!

Lénárd Lászlónak a 2008 őszi börzére jelent meg a Viszlát Eger! című képregénye, most pedig egy rövid interjút olvashattok vele.

Talán nem sokkal több ez az “interjú” két képregény-rajongó beszélgetésénél, ami jogosulttá teszi mégis, az a börzére megjelent képregényed, a “Viszlát Eger”. Mik voltak a fontosabb állomások, eddigi képregényes életedben, mi vezetett idáig, hogy egy minden szempontból saját készítésű, 80 oldalas képregényt készítettél?

Két képregény-rajongó beszélget. Azt mondja az egyik… Úgy kezdődik, mint egy vicc. :) Maradjunk ennyiben, nem is tartom magam másnak, se írónak, se rajzolónak. Sőt, ahogy kiderül később, még gyűjtőnek is amatőr vagyok. :)

A legfontosabb állomás az volt, mikor – sokakhoz hasonlóan – gyerekkoromban, a nyolcvanas-kilencvenes években találkoztam a képregényekkel, Zórád, Korcsmáros, Sebők, Fazekas és mások műveivel. Aztán jött a többi. Gyűjtöttem és elherdáltam, kimaradt pár év középiskolás koromban. Egyszer feljött hozzám a Viszlát, Eger! egyik szereplője, Interfunk és rám pirított, hogy miért bánok így (a képregények össze-vissza hevertek az ágy alatt, polcokon, hivatalos papírhalmok között) ezekkel a kincsekkel, és akkor megint gyűjteni kezdtem, meg kicsit összerendeztem őket.

Aztán meg művelődésszervező lettem a volt Úttörőházban, ahol egykor Haui József osztogatott a Filmklubban a Doktor Bubóból fázisrajzokat. Azok sincsenek már meg. Meghívtam pár képregényes embert, kiállítást rendezhettem Fazekas Attilának, egyedülálló retrospektív kiállítás volt, a gimnáziumi füzettől a Gemini-jelentésig. Ez nagy csoda volt. Kiss Ferenc, Bayer Antal, Vass Mihály voltak többek közt a vendégek. Szegény Kiss Ferenc előadásán a laptop igen rosszul viselkedett, a képeket félig vagy sehogy se töltötte be, s én még sose láttam annyira dühös, majd kiábrándultan szomorú előadót. Írtam pár buborékhámozó írást, és sokat biztatott munka során egy képregényt, a nagy Levinről – mindezt a Képes Kiadó és a kepregeny.net pályázataira – ezek megjelentek a Buborékhámozóban, az Eduárdban és a kepregeny.net-en. Aztán munkanélküli lettem, és aktív munkakeresés közben kreatív énem kibontakoztatta önmagát, a vers- és prózaírás után ugyancsak idegen területre tévedt, és rajzolni kezdett. Mikor kétszer sikerült hasonlóan lerajzolni ugyanazt a karaktert, már nem volt megállás. :)

A képregényed történetét valamelyest megmagyarázza a harmadik oldalon olvasható bemutatkozásod, miszerint elköltöztél eddigi életed helyszínéről, Egerből. Úgy tűnik, hogy a búcsú apropóján magát a várost és az ottani ismerősöket tetted meg főszereplőnek, mellé pedig bőven pakoltál jó néhány stílusból történet-elemeket. Minek szántad a képregényedet: személyes emléknek, baráti ölelésnek az egykori társaknak, vagy szórakoztató kikapcsolódásnak az idegen vásárlók számára is, esetleg próbálkozásnak, tapasztalatszerzésnek a képregény készítés területén? Gondolom mindegyikből volt valamennyi a szándékaid között.

A személyes történet és egy fiktív, de reálisnak tűnő alternatív jövőkép találkozik a műben. A szereplők közül sokan léteznek. Szeretem Mándy Ivánt, a neveket, amiket használ stíluselemként, és arra gondoltam, a képregényben szereplő valós személyek (barátok, osztálytársak), az itt-ott felsorolt létező nevek is adnak egyfajta hangulatot, személyességet. Az események egy része életem eseményeinek metaforikus átalakulása fiktív valósággá.:) Amikor felrobban a Belváros, az azt is jelenti, hogy Lénárd László elköltözik Egerből és azt is, hogy a képregényben tényleg felrobban Eger belvárosa. Sok ilyen ide-oda játszás van benne, a Szamovár presszó, ahol karácsonykor is ittam egy kávét, létező hely, a képregényben az állandóság szimbóluma is…

Igazából a legnagyobb szándék az volt, hogy – bár ezt nem írtam bele sehova – egy „nyílt forráskódú” világot alkossak, amihez esetleg mások is kedvet kapnak, írnak sztorikat hozzá és rajzolnak, mert az alapötlet – hogy a jövőben eltűnnek bizonyos szakértelmek, szakértő-csoportok, és káosz lesz, mert tönkremegy például az atomerőmű, mert senki nem ért majd hozzá – ha nem is túl eredeti, de érdekes. Aztán volt itt a képregényben egy vírus, ami miatt elpusztul a Föld lakosságának kilencvenöt-kilencvennyolc százaléka – ilyen is volt már, de az így „összekalapált” alaphelyzet, s ez Magyarországra helyezve talán érdekes lehet.

Olvasható a képregényben, hogy nagyjából fél évig készítetted. Mesélnél néhány részletet? Használtál számítógépet? Volt-e ceruzarajz, vagy rögtön a tuskihúzót vetted a kezedbe? Írtál forgatókönyvet? A szövegben lévő néhány javítás, áthúzás szándékos, vagy azért látható a kész képregényben, mert az egészet “elsőre és véglegesre” készítetted?

Mivel tapasztalatom egy szál se, rögtön tussal kezdtem, olyan mártogatós fajtával, a konyhaasztalon esténként. Így utólag, nagy vakmerőség, de ettől olyan „bájosan” béna. Ez idézet volt egy embertől, akinek tetszett a képregény! Bábemberkék mozognak díszletek között. Az elkészült képeket szkenneltem, javítottam Photosoppal. Áthúzásokat hol kijavítottam, hol nem. Forgatót nem írtam, menet közben születtek az ötletek, először teljesen mást akartam. A történet sokáig érett, sokszor nem tudtam, mi lesz, aztán mindig „megvilágosodtam”. Képkockánként rajzoltam, napi 1-2 órát, mivel nem tudok rajzolni, így van A/3-as rajzolatú panel, ami végül az A/5-ös oldal fele lett, úgyhogy voltak gondok az utólagos panelelrendezésekkel – ettől is olyan lett, amilyen. Több odafigyeléssel a ritmus, az oldalszerkezetek nagy része jobb is lehetett volna. Most már ceruzát is használok. Utólag írtam a szövegeket is hozzá, nagyjából tudtam, mit mondanak majd, de csak később derült ki pontosan.

Mik voltak az első képregényeid, mik érdekelnek mostanában leginkább, illetve hogyan látod a jövőt ilyen szempontból: milyen gyűjteményt szeretnél magadnak 10 év múlva?

Zórád, Korcsmáros, Sebők, Fazekas albumok-füzetek, Alfa magazin, és egyéb kiadványok voltak meg először. Vegyes az érdeklődésem, a legutóbb elolvasott tíz képregény például: egy Gimenez album, Starman tpb a DC-től, a Bughouse a Top Shelf kiadótól, a Buddha első kötete, egy Heavy Metal 1994-ből, a teljes Gemini-jelentés, a Képregény Múzeumból a Nemo kapitány Szemere Antaltól, Stak Trek vol. 2. 1-6. tpb, a Titkos Háború a Kingpin-Marveltől, és a Secret Invasion 6. füzete. Gyűjteményem is ilyen – sok régi és új magyar nyelvű, Semic, meg amiket említettem, meg sok angol és amerikai kiadásban európai és amerikai meg japán képregények. Szerintem ilyen lesz később is a gyűjtemény, vegyes.

Gombóc Artúr-szerrű, kicsi, nagy, amerikai, európai, külön angol, magyar, keleti, kerek, lyukas, régi és új, fekete-fehér és színes. Amatőrségemet bizonyítja, hogy még mindig tartozom magamnak egy katalógussal, majd 2000 képregénynél.

A fórumos hozzászólásaid alapján szoros a kapcsolatod személyesen és/vagy virtuálisan is a magyar alkotókkal, kiadókkal. Hogyan látod az itthoni képregényes élet alakulását, jövőjét (szerzői kiadványok, profi kiadások, külföldi művek, a műfaj népszerűsége)?

Aki kicsit is foglalkozik a képregényekkel Magyarországon, az előbb-utóbb sok embert megismer, ez természetes, olyan kicsi a szcéna. Vannak nagyon agilis személyek ebben a körben, akik úgy néz ki, a „hátukon viszik a képregény ügyét”, mert szervezéseiknek, weblapjaiknak, személyes kommunikációjuknak csoportképző hatása van.

Az utóbbi évek előtt nem figyeltem a képregényes életet. Nekem úgy tűnik, mióta nézem, hogy nagyon gyorsan kibontakozott a piac, sok amatőr – mint én is, bár én még amatőrnek se tartom magam, kapott kedvet a „nagy kiadók” mellett képregénykiadáshoz, sok rendezvény van országosan, sok pályázattal, képregényes szaklapokkal. Ha már a Reneszánsz Év kapcsán egy „állami” szervező a képregényt veti fel ötletként…

A nagyobb magyar kiadók jobban odafigyelnek a helyesírásra. A kisebbek kevésbé. Nem tesz jót a képregény hírének, ha hibák tarkítják az egyébként szép művet – most biztos a magyartanár beszélt belőlem… Bár már a Népszabadság is sok hibát tartalmaz, biztos az olvasószerkesztőkön spórolnak mostanában. Az enyémben is vannak hibák, amiket a végén már nemtörődömségből nem javítottam. De ez fontos.

Eddig se volt egyensúlyban a kínálat és a kereslet a képregénypiacon, de már a rajongók se nagyon tudnak minden magyar kiadást megvenni, főleg ha még külföldi képregényt is gyűjtenek. Lehet, hogy kevesebb kiadás jobbat tenne az eladásoknak is. Lehet az is, hogy ezt kompenzálja a vásárlók számának növekedése, de túlkínálat van már az biztos, pár éve meg úgy tűnt, semmi nincsen.

Az amatőr szerzőket vagy a képregényes élet más szereplőit jobb lenne jobban megismerni – akár ilyen interjúkból – mert szerintem sokaknak érdekes lehet, hogy ki hogyan kapcsolódik ehhez a közös szerelmi ponthoz, a képregényhez.

Facebook Hozzászólások