Virágeső és más történetek (kritika)

A ComicsMania kiadó két remek könyv után a legutóbbi börzére jelentette meg harmadik kiadványát, Kardos Nikolett Virágeső és más történetek című antológiáját. Az összesen öt képregényt tartalmazó, 28 oldalas füzet nem csak küllemében, de az összképet tekintve is a szerzői, önerőből megjelentetett kiadványokat idézi.

Sajnos nincsenek arról információink, hogy Nikolett mióta foglalkozik képregényrajzolással, de a Virágesőt elnézve a tehetsége egyértelműen meg van hozzá. Ez főleg a füzet első négy, rövid képregényéből derül ki, melyek a buddhizmus tanításait frappáns történetekbe tömörítő Zen történetek: 101 zen történet című kiadvány egyes tételeinek rendkívül hatásos feldolgozásai. Nikolett munkamódszere minden esetben szinte ugyanaz: az amúgy is szűkszavú eredetiket főként képekkel, minimális szöveggel és a lehető legkevesebb oldalban inkább a hangulat átadására koncentrálva adaptálja. Mindez anélkül sikerül neki, hogy az eredeti mondanivalóját kicsit is csorbítaná, sőt a nagyszerű tempónak köszönhetően olykor hatásosabbá is válik a csattanó. Egyik képregény sem hosszabb négy oldalnál (ebbe beleszámoltuk a kissé helypazarlásnak tűnő belső címlapokat is), Nikolett jól érzi a képregény lehetőségeit, és bár néhány fejszével faragott panelkeret felbukkan itt-ott, a japán képregények eszközeit nagyon is ügyesen használja.

A rajzok “csupán” jelzésértékűek, viszont Nikolett a fülszövegben megfogalmazott “mangánál kicsit hagyományosabb” rajzstílusát konzekvensen végigviszi a füzeten. Vonásai visszafogottan támogatják meg a nagyszerű tempóban, vizuálisan felmondott bölcseleteket, és mint ilyen, kissé az illusztrációba hajló megoldásoknál az olvasót nem zavarhatják az olyan apróságok, mint a szereplők egyenarcai, vagy az elnagyolt, sokszor hiányzó hátterek (amik a mangában egyébként meglehetősen gyakoriak), hiszen ezzel is a csattanóra irányítja figyelmünket.

Az összképet viszont a füzet utolsó képregénye rontja valamelyest. A Virágszirmok földjén Kardos Nikolett saját ötletéből született, ami sajnos az előbb tárgyalt művek stílusosságából és ötletességéből semmit nem mutat. A legnagyobb probléma az, hogy míg a tempó megmaradt, hat oldal sem elég arra,hogy a cselekmény elinduljon, noha a kezdő képsorok egyértelműen egy cselekményorientált történetet vetítenek előre. Ehelyett csupán felvázol egy helyzetet (Megumit, a főszereplőt az apja egy mesebeli földre küldi, ami hasonlít Japánra), de szinte semmi egyéb nem derül ki a mondanivalót, motivációkat vagy úgy egyáltalán a történet irányát illetően. Megteremt egy világot a legkisebb fogódzó nélkül, Megumi mellé behoz egy rendkívül titokzatos szereplőt, Rent, majd hirtelen a semmiből érkezve megjelenik a “folytatjuk” felirat, vége is az első résznek. A rajzok követik a rövid képregényekben már megismert stílust, ezzel semmilyen gond nincs, a történet viszont csak lóg a levegőben, ami – tekintve hogy ez a füzet majdnem harmadát foglalja el -, kevésbé vigasztaló az olvasó számára. Okosabb lett volna talán, ha az alkotó először az egész történetet papírra veti, és megmutatja a kiadónak, vagy odaadja egy adaptáláshoz értő képregényesnek utolsó kontrollra: ezzel nem csak az ütemtelen félbeszakítást lehetett volna elkerülni, de talán a kellő tömörítést követően a teljes történetet olvashattuk volna – ahogy az a többinél sikerült is. Egy ilyen bizonytalan piacon, mint a miénk kockázatos a folytatás ígéretére alapozni.

A Virágeső és más történetek nem olvasmányos, de nagyon is élvezhető képregény, amiben a szerző a más művek képregényre adaptálásának egy járható útját villantja fel, viszont a teljességgel indokolatlanul félbeszakított Virágszirmok földjén miatt egy átlagos szemlélődő számára először soknak tűnhet a 750 Ft-os ár. Egy kiadónak pedig, ha már új kiadvánnyal jelentkezik, és még ha kis kiadóról van is szó, illene a honlapját frissítenie legalább egy borítókép, vagy egy rövid hír erejéig. (A kiadó hírlevelében viszont fel van tüntetve az új kiadvány.) Én mindenesetre bízom benne, hogy a kiadvány a képregényeket eddig nem olvasó, viszont a buddhizmus iránt érdeklődő közönség felé is utat tört magának. Megérdemelné.

Farkas Dávid

Facebook Hozzászólások