A Marvel tavaly év végén jelentette be, hogy Benedict Cumberbatchre osztották Dr. Stephen Strange szerepét. Dr. Strange egykor tehetséges, de arrogáns sebész volt, míg egy balesetnek köszönhetően hivatást nem kellett változtatnia – ő lett a Marvel Univerzum legnagyobb mágusa. Sokan pedig most joggal kapják fel a fejüket, elvégre a szuperhősök mégis inkább a science fiction birodalmához húznak. Vasember páncéljáról elhisszük, hogy a közeljövő zenéje, míg Superman egy másik bolygó szülötte, az X-menben az emberfeletti képességeket mutációval magyarázzák, és a filmes univerzumban Thorék is egyértelműen egy technikailag fejlett idegen civilizáció.
Azaz a szuperhősök általában egy elég szabadon és tágan értelmezett tudományos fantasztikus világkép mellett teszik le a voksukat, amibe a mágiát csak úgy mágiaként beilleszteni kicsit faramuci. Annál is inkább, mert a szuperhősök koncepciójukból fakadóan követik Herbert George Wells, a science fiction atyjának a saját zsánerének létjogosultságára adott magyarázatát. Wellsnek meggyőződése volt, hogy az ipari forradalom eltörölte a régi mítoszok hitelességét, ugyanakkor az emberek továbbra is igényelték a csodát, így a tűzokádó sárkányt és a repülő szőnyeget felváltották a marslakók és az időgép.
Ugyanígy váltották fel a szuperhősök is a mítoszok isteneit és félisteneit – emberfeletti erők és képességek birtokában lévő férfiak és nők voltak, akik nagy tetteket hajtottak végre, melyek nem egyszer torkollottak személyes tragédiákba. Képességeiknek pedig legtöbbször tudományos eredetük volt.
Akadtak persze kivételek, így Wonder Woman is közvetlen kapcsolatban áll a görög mitológia isteneivel, és ehhez az ághoz tartozik Doctor Fate is, az első varázsló, aki hatalmával egyaránt felveszi a harcot a bűnözéssel és az emberiségre leselkedő túlvilági erőkkel. A karakter 1940 májusában debütált. Érdemes tudni, hogy akkoriban több szuperhős képessége mágikus eredetű volt, így Zöld Lámpás is egy ősi csodalámpából nyerte az erejét, míg évekkel később ki nem találták a galaktikus rendőrök szervezetét.
Doctor Fate titulusát – akárcsak Zöld Lámpásét – sokan viselték az eltelt évek során. Az egyik legismertebb közülük Hector Hall, két másik szuperhős – Hawkman és Hawkgirl – gyermeke, akit azonban semmilyen rokonság nem fűz az első Doctor Fate-hez, Kent Nelsonhoz.
A Marvel kiadó válasza a DC csodadoktorára a már említett Dr. Strange volt, aki 1963 júliusában lépett színre. Strange sok tekintetben hasonlított Fate-re, ami viszont a különbözőségeiket illeti, Strange sokkal kidolgozottabb eredettörténettel, és több emberi gyarlósággal rendelkezett. Dr. Stephen Strange egy elismert, de hiú és törtető idegsebész volt, míg egy autóbaleset miatt saját kezének idegei nem sérültek. Mivel attól fogva képtelen volt úrrá lenni keze remegésén, nem praktizálhatott többé, és arra kényszerült, hogy a gyógyulás érdekében ősi módszereket próbáljon ki – ennek következtében lett belőle a Marvel Univerzum legnagyobb varázslója, akihez gyakran fordultak tanácsért más hősök, többek között Pókember is.
Mindkét doktor hasonlóan nagyvonalúan definiált hatalommal rendelkezik – gyakorlatilag kántálással bármire képesek, amit a történet megkíván. Ezek legtöbbször teleportálás, fürkészés, illetve túlvilági lények megidézése és elűzése tartozik.