Ünnepi készülődés: Kockás #27

A kandallóban ropognak a fahasábok, szikra pattog, tűz lángol. A kutya lábnál, szimatol. Valami finom sül, amit ő is nagyon szeret. Mindenki boldog, hangulat szakad fel a családból, betölti a szobákat. Mindenki az ünnep izgalmába takarózik, egyedül, mégis együtt létezünk. Mit ajánlhatnék ilyen napokra, órákra? Már el is felejtettem, míg az otthoni rendezgetés közben kezembe nem került a Kockás 27-es száma. Miért különleges ez a kiadvány?

A sok-sok szép és kifejező borító közül, amely a sorozatot jellemezte, ez az egyik legkevésbé szép. Őszintén és röviden: ronda, legfeljebb megszokható. Pedig milyen szép címlapok is előfordultak a Vaillant-Pif magyar változatának 50 száma, történetének tíz éve alatt (1981-1992)! Hát ez nem az. Herkules egy barlangból figyel egy tűzfúvó dinoszaurusz-sárkányt, a lánghoz melegedni szalad egy ősember. A történetek, a belbecs viszont egészen egyedi antológiát kerekítenek ki. Máig rémlik, hogy meglepődtem 11 évesen, milyen egységes ez a kötet, és mindig, mikor újra előveszem olvasni, szinte meghatódok tőle. Télen jelent meg, emlékszem. Abban az évben a negyedik Kockás volt, s talán havazott is, mire odaért a házunk előtt lévő újságosbódéhoz, és deres volt az üveg, mire kikerült a kirakatba.
Ezért van egy tűzfújó sárkány a címlapon, hogy se az újságárus, se a gyerek ne dideregjen a hidegben.

Mit olvastam először 1987-ben, aztán évről évre ebben az időszakban?

A “huszonhetesben” szereplő kilenc történet közül hét téli-karácsonyi témájú, hangulatú. A felütés nagyon erős, az Apacs kapitány című gyönyörű sorozat egy darabjában, Az ír karácsonyában Johnny O’Wilburd személyesen Geronimo, a nagy apacs főnök fogságába kerül. Látjuk a poszt-európai (amerikai) emberek karácsonyi készülődését, és hogy hogyan válik az indiánok számára is a szeretet ünnepévé az ajándékozás estéje. Az Okada-történetek amúgy is gyönyörűek, Lecureux forgatókönyvét szinte kizárólag Norma valósította meg, aki Chéret-hez (Rahan) vagy Marcello-hoz (Naszreddin Hodzsa) hasonlóan szemet gyönyörködtető “populáris-realista” stílusban alkotott. “Vér és a tűz karácsonya virrad ránk” – mondja Johnny, és szerencsére nem lesz igaza.

A soron következő, (“családi”, azaz Tontonékkal közös) Pif-történet is karácsonykor játszódik. Bár nem értettem/értem pontosan, azt hittem, a pulyka és a Télapó csak angolszász területeken a karácsony része, ebben a történetben is így van. Viszont nem zavaró, mert maga a sztori rövid, csattanós és nagyon hangulatos. Rajzra már nem a Roger Mas-féle kerek, szép rajzok, hanem modernebbek (“corteggianisabbak”), de élvezetesek. Herkules saját történetében szokás szerint ront-bont, a végén szintén szokásosan megkergetik A tűz háborúja (hommage á La Guerre de feu) című történetben. Placid és Muzó téli síparadicsomban telelnek, Pifu és Brutus két sztoriban is hógolyózik, Leonard(o da Vinci) és Bazil (nem emlékszem, magyarul említették e néven az ügyefogyott segédet) iglut építenek a nyár közepén. Minden a télről, hóról, kesztyűről, sapkáról, kötött sálról, tetőről lecsúszó lavináról, nevetésről szól. A Kockás 27. végére elolvad a hó, az utolsó két történet már más évszakot idéz.

Dr. Justice a riói karneválon (farsang) menti a szegény gyerekeket. Ez nagyon jó ellenpont környezetben, témában és hangulatban is, felnőttesebb, mint az eddigiek (egy fagyi azért idézi a hideget itt is). A csodabakancs című Pif-történet, mely lezárja a számot, a szokásos, mindenki által jól ismert nyomozós történet.
Nem emlékszem, hogy mennyire volt egy-egy Kockás tematikus. Mennyire voltak nyáron vízparti történetek, mennyire volt ősszel őszi, tavasszal tavaszi. Erre a számra azért emlékszem máig, mert a karácsonyi készülődés része volt és maradt, a szellemi ráhangolódás szinte könnyebb vele, mint bármi médiummal. Egész a mai napig, majdnem harminc éve.

Köszönöm az egykori kiadóknak/szerkesztőknek az ajándékot. (És szüleimnek, hogy megvették akkor nekem) És nektek, ha elolvassátok újra karácsony előtt. A huszonhetest.

Lénárd László

Facebook Hozzászólások