Ultimate News #74

MINISOROZATOK

Ultimate Human

Újabb megjelenésről számolhatok be nektek, méghozzá az Ultimate Human 2. számáról, amelynek előző része ugyebár szép sikert ért el a tengerentúlon, hiszen minden példány elfogyott belőle. Hogy az új szám is hozza-e majd ezt a teljesítményt, az még a jövő zenéje, de minden esélye megvan rá. Ugyan ki ne lenne kíváncsi az őrjöngő Hulk és Vasember összecsapására? HULK SMASH VASEMBER!!! (Hm, nagyon ráálltam erre a „SMASH” dumára ezen a héten, nem?)

Ultimate Human #2
Írta: Warren Ellis
Ceruza- és borítórajz: Cary Nord

Folytatódik Vasember és Hulk összecsapása! A szürke óriás őrjöng, és dühében porig rombolja az épületet, amelyet Tony Stark direkt az ő elhelyezésére építtetett. Csak egyetlen személy állhatja útját a totális pusztításnak: a páncélos hős, Vasember! Sajnos a nagy káoszban Tony véletlenül egy olyan páncélt vesz fel, amelynek még nincs működőképes fegyverrendszere… Elég rossz hír ez Tonynak, és még rosszabb a világnak! Warren Ellis és Cary Nord párosa folytatja a gép és a szörny harcát!

KRITIKÁK

Ultimate X-Men #91

„Robert Kirkman utolsó sztorija ez a sorozatnál, és ezt csak azért említem újra, hogy emlékeztessek mindenkit arra, hogy már csak két számot kell magzati pózban az asztal alá bújva kibírnunk, mielőtt vége ennek a borzalomnak. A 91. szám kész katasztrófa. Az Apocalypse 2. részében (igen, jól sejtitek) maga az újvilági En Sabah Nur lép színre. És ennek az Apokalipszisnek az egyetlen célja, hogy… ööö, hát megöljön mindenkit. Ennyi, és nem több. Legutóbb nagyon lehúztam a 90. számot, amiért sárba tiporta Brian K. Vaughan Sinisterét és Apokalipszisét, de ha tudtam volna, hogy azt még lehet fokozni, akkor múltkor még csak feleannyi pontot sem adtam volna. Az egyetlen halvány pozitívumként Kirkman Apokalipszishez írt szövegeit említhetném, és Larroca (többé-kevésbé) szép rajzait. Meglepő, de Kirkman tényleg tudott írni pár jó mondatot a főgonosznak, bár tény, hogy hamar elavulnak, mivel mindegyik csak annak valamelyik variációja, hogy most nagyon-nagyon meg foglak ölni titeket. És Larroca rajzai tényleg szépek, de csak néhol. Máshol pedig egészen elképesztően rondák. De ez ennek a számnak a legkisebb hibája. Amit egyáltalán nem tudok hova tenni, az a vendégszereplők hadának hirtelen megjelenése. Van arra egy meghatározott írói technika, hogy hogyan hozzanak be ennyi szuperhőst egyetlen sztoriba, akik aztán majd együttes erővel szállnak szembe a gonosszal, ami jó ötlet is olykor, mert így még erősebbé válik a szemünkben az ellenség, hiszen csak sokan együtt tudnak végezni vele. Ráadásul az ilyesmit a viszonylag kicsi Újvilágban nem is olyan nehéz jól összehozni. És akkor itt van ez a képregény, amiben tényleg szinte mindenki benne van. Nem értem én ezt. Nem úgy volt, hogy ez a sztori lesz a csúcspontja a sorozat elmúlt egy évének, vagy talán többnek is? Legutóbb még az X-Men tagjai voltak a főszereplők (és ez itt sincs még másként az első pár oldalon), és Apokalipszis csakis az ő ellenségük volt. Aztán meg a semmiből itt terem az Újvilág összes szuperhőse. Már eddig is túl laposak voltak az X-ek a rengeteg mellékszál miatt, amelyek miatt inkább a cselekmény, és nem a karakterek álltak a középpontban, erre most megjelenik még egy rakás vendégszereplő is. Az X-Men gyakorlatilag immár teljesen háttérbe szorult. Aztán itt van Apokalipszis ügye is. Képes arra, hogy irányítsa a mutánsok testét. Mi ennek az eredménye? A képregény nagy részében a hősök egymás ellen harcolnak akaratuk ellenére, miközben folyamatosan bocsánatot kérnek egymástól, amiért ezt teszik. Apokalipszis meg közben csak áll összekulcsolt karokkal, és néz. A hősök meg csak harcolnak, harcolnak, és állandóan arra kérik a másikat, hogy ugyan üssék már ki őket, hogy ne árthassanak egymásnak. Ennél bénább, drámaiatlanabb, unalmasabb húzást rég nem láttam. Már komolyan azért könyörögtem magamban, hogy tényleg üssék ki egymást, csak hogy befogják végre. És ha ezek után úgy tűnik, semmi sem történik ebben a számban… akkor teljesen igazatok van. Ráadásul még mindig sorolhatnám a totális ballépéséket és furcsaságokat. A nyitójelenetben például Rozsomák először kiabál Káprázattal egy jót, még a karmait is megvillogtatja neki, és jól lehordja, amiért a barátját siratja, aztán pár képkockával később már ő a legjobb puszipajtása, aki megértően vigasztalgatja. Ennek meg mi értelme? Semmi, egyszerűen rosszul van megírva az egész. Lehetne egy mókás, ivós játékot játszani ezzel a számmal. Akárhányszor valami teljesen értelmetlen marhaság történik benne, iszunk egy pohárka alkoholt. Hoppá, de akkor a végére alkoholmérgezést kapunk! Robert Kirkman munkássága a sorozatnál a legnagyobb jóindulattal is iszonyat gyenge volt, és a mélypont az Apocalypse. Azt nem merem ajánlani, hogy hagyjátok ki a következő két számot, mert ki tudja, talán még valami értelmes is történhet. De a 91. szám után már ne számítsunk semmi jóra.”
Értékelés: 1,8 / 10
Írta: Bryan Joel

Oldalak: 1 2 3 4 5