Új svájci kedvenc

Ha svájci képregényesekről van szó, összesen három nevet tudnék említeni: Rodolphe Töppferét, akit illik ismerni, mint az (egyik) első képregényművészt. Aztán ott van Zep, Titeuf  alkotója – tőle már itthon is jelent meg album A Zélet célja címen. Nyáron pedig, mallorcai vakációm közepette fölfedeztem a harmadikat, Frederik Peeterst.

A harmincnégy esztendős, genfi születésű író/rajzoló a független vonalat képviseli, viszont sok underground kollégájával ellentétben ő be is tudott futni, így antológiákban, válogatásokban megjelent rövid történetei után önálló albumai is megjelenhettek Franciaországban és máshol, például Spanyolországban. Ruminations című, képnovellákat tartalmazó kötetét volt szerencsém megvásárolni.

Ezekre a zömében fekete-fehér, néha színes történetekre jellemző az önéletrajzi indíttatás és az ironikus, nem ritkán társadalomkritikai hangvétel. Érinti a délszláv háborút (Zografot az eszünkbe juttatva), a liberális, de sokszor a felszín alatt álságosan szemforgató svájci politikát; van véleménye a szingli harmincas nőkről, a családi ünnepekről, a könnyűdrogokról, az apokalipszisről és még sok mindenről. Pároldalas történeti alapján jó arc, érdemes lesz figyelnem rá a jövőben, és talán egy hosszabb, önálló sztorit tartalmazó kötetére is szert kéne tennem.

Végezetül álljon itt egy aranyos egyoldalasa, amit külön ajánlok mano, az ifjú apuka figyelmébe.

Facebook Hozzászólások