Transmetropolitan #43-60: Politikus-vesztőhely

„Do not offend the Chair Leg of Truth. It is wise and terrible.”

Spider Jerusalemen halálos agybetegséget diagnosztizálnak, megvetett városa elmerül a korrupció tengerében, az embergyűlölő elnök, akit az ostoba tömegek hatalomra emeltek, megkezdi mocskos, gyilkos játékait, és eltöröl minden bizonyítékot, ami felhasználható lenne ellene. Vagyis Warren Ellis klasszikus sorozatának hőse mind élete, mind munkája terén totális vereséggel néz szembe. Valószínűleg feladná, ha ismerné a feladás szó jelentését. De nem ismeri, így a mindenféle autoritás iránti zsigeri gyűlöletével, rosszéletű asszisztensnőivel, bélrombolójával és az igazság legyőzhetetlen szavával felvértezve, felkészül az utolsó menetre a Smiler ellen, még mielőtt az elpusztítaná azt a párnyi jót is, ami ebben a pokol felé zuhanó világban még megmaradt.

A két férfi közti, egyre személyesebb csata immár totális háborúvá fajul. A Smiler egy vasmarkú rendőrállam létrehozásán fáradozik, persze sunyin, a háttérből manipulálva a népet, ami kérdés nélkül megzabál mindent, amit a tévé felokád neki. Ráadásul az elnök gyilkosságokkal, sőt, tömegmészárlásokkal biztosítja be hatalmát, kíméletlenül eltaposva mindenkit, aki veszélyt jelenthet számára. A veszélyt jelentők listáján pedig Jerusalem áll az első helyen, aki önmaga lévén, nem törődik sem fenyegetéssel, sem gyilkossági kísérlettel, sem halálos betegséggel – hisz ő alapból szarik mindenre, miért pont ezek jelentsék a kivételt? Így ebben a groteszk világban pont az lehet az országot a végromlás felé taszító, mélységesen gonosz és mocskos politikus egyetlen méltó ellenfele, aki elég nagy seggfej ahhoz, hogy a halált is beleértve semmi mással ne foglalkozzon, csakis a saját céljával – ami egész véletlenül az Igazság.

Az utolsó részekben, amik a finálé felé robogó sztorinak köszönhetően jóval akciódúsabbak, mint a korábbiak, Ellis a végletekig viszi társadalmi-politikai szatírájának koncepcióját. A korrupt hatalom felemészt mindent, számára semmi sem szent, veszély esetén pedig nem fél a létező legszélsőségesebb eszközökhöz nyúlni. Ha statáriumot érez szükségesnek, lázadást hazudik, és lemészárol egy abban állítása szerint résztvevő rakás embert, majd kijelenti, hogy az utcák többé nem biztonságosak. Mindeközben az emberek érzelmi manipulálásának magasiskolája folyik: ha a Smiler kutyaszorítóban érzi magát, megölet valakit, aki közel áll hozzá (legyen az egy asszisztense, vagy a saját felesége és gyereke), szégyentelenül és érzéketlenül húzva hasznot a tömegek együttérzéséből. Elvégre ki ne szimpatizálna egy politikussal, aki épp elvesztette a családját? Ellis minden eddiginél gonoszabb humorral, és gyilkosabb dühvel szaggatja le a politikusvilág néphülyítő műmosolyát, de egyben ítéletet mond az ostoba, füttyszó szerint táncoló tömegekről is.

Az pedig egy újabb remek húzás, hogy főszereplőjét az általa gyűlölt nagyváros állapotának metaforájává teszi. Ahogy a Smiler egyre több katasztrófát és halált okoz, úgy súlyosbodik Jerusalem állapota is, mintha csak az igazság rettenthetetlen bajnokát fizikailag is elpusztítaná az igazságtalanság megtapasztalása – és ennek nagyon is van értelme a hivatása iránt őrülten megszállott főszereplő esetében. És Darick Robertson e téren is kiváló érzékkel támogatja az író munkáját. Képei a már megszokott színvonalat képviselik, és Jerusalem arca ezúttal állapotának megfelelően öregebbnek, megviseltebbnek tűnik. Ami pedig a befejezést illeti… Ellis pont olyan lezárást kanyarint gyermekének, aminél jobbat ezer év alatt sem gondolhatna ki egy egész kreatív brainstorming csapat sem. Olyat, ami csak spontán merülhet fel, ami minden egyszerűségével (sőt, szinte már közhelyességével, senki ne gondoljon ugyanis semmi egetrengetőre) tökéletesen passzol ahhoz a karakterhez, aki vakmerően tör utat maga előtt, tekintet nélkül mindenre és mindenkire – ezért aztán, ha egy százalék esély van valamire, ő az, aki a maradék 99% lenni akarna. Az utolsó pár oldal így Spider Jerusalem figurájának esszenciális ábrázolását nyújtja.

Ez tehát a finise Warren Ellis briliáns Transmetropolitanjének, az egyik legjobb képregény-sorozatnak, amit valaha látott a világ. Az utolsó számot is kivégezve, az ember először hihetetlenül feltöltöttnek érzi magát – aztán jön a szomorúság, amiért véget ért valami igazán nagyszerű. De ebben nincs semmi különös, az orvosság pedig egyszerű: el kell kezdeni elölről. Van miért.

10/10
Megjelenés: 2001/2001
Történet: Warren Ellis
Rajz: Darick Robertson

Olórin, 2008. június 17.

Cím: Transmetropolitan – A teljes gyűjtemény #1
Szerző(k): Warren Ellis, Darick Robertson
Kiadó: Fumax
Ár: 11995 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 488 oldal
Megjelenés: 2020.09.27.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: fumax.hu
Bevásárlólista: Loading

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: