Történetek állatokról és emberekről

Egy Magányos Egér, egy Ignáciusz nevű macska, Zellő, a csikó, Antverpen, a veréb, és még sokan mások bukkannak föl Ulickaja mesés történeteiben. A népszerű orosz írónő a gyerekeknek is ugyanúgy mesél, mint a felnőtteknek: komolyan, de játékos fantáziával, lebilincselően, sok szeretettel.
Az illusztrációkat Lakatos István rajzolta!

Részlet a Történet Ignáciusz macskáról, a kéményseprő Fegyáról és a Magányos Egérről című meséből:

„Az egereknek köztudottan nagyon nagy családjuk van. Minden egérnek, számos fivérén, nővérén, szülein és nagyszülein kívül, még öt-hat nemzedéknyi rokonsága van. Ám az az egér, akiről most szó lesz, egy szál maga volt. A férje még fiatal korában belefulladt egy nagy köcsög tejbe, a gyerekei felnőttek és más városba költöztek, egy fiát kivéve, aki egy gőzhajón telepedett le. A gőzhajó aztán világkörüli útra indult, és máig sem érkezett semmi hír sem a hajóról, sem az egérfiúról. Az Egér szülei és falusi pereputtya mind odaveszett, amikor az öreg ház, amiben éltek, porig égett. Néhány rokon azért életben maradt, de a mi egerünk, akit már régóta Magányos Egérnek hívtak, emberkerülő, helyesebben szólva egérkerülő természet volt, nagyon ritkán látogatta hát őket, és inkább csak arra szorítkozott, hogy üdvözlőlapot küldjön nekik Újév alkalmából. Ez is épp elég vesződséggel járt, elvégre 188 képeslapot kellett megírni.

Hogy ezt a nagy halom képeslapot sikerüljön időben elküldeni, a Magányos Egér minden évben már akkor munkához látott, amikor leesett az első hó. De sohasem végzett Szilveszterig, az utolsó lapokat általában akkor írta, amikor az első fűszálak előbújtak. Ilyenkor kapkodni már úgyis kár lett volna, félretette inkább a lapokat egy polcra, és csak akkor dobta be őket a postaládába, amikor megint leesett az első hó és ideje volt nekiállni, hogy újra megírja a 188 lapot a következő Szilveszterig.

Ettől a véget nem érő írogatástól kicsit meggyengült a Magányos Egér látása, és szemüveget kellett felíratnia. Az üdvözlőlap-írást azért továbbra is szerette, elvégre ha leveleket ír az ember, nem érzi magát magányosnak. Ráadásul még arra is van remény, hogy válasz érkezik.

Igaz ugyan, hogy a Magányos Egér falusi rokonai nem ismerték a betűt és soha nem válaszoltak neki az üdvözlőlapokra, de ha nagy ritkán felutaztak a városba, mindig csodálatos ajándékokat hoztak: egyszer például egy harmad-unokafivér egy egész fej napraforgót, telis-tele magokkal, egy távoli nagybácsi pedig egy szalonnadarabot, majdnem olyan nagyot, mint egy gyufásdoboz.

Ami a városi rokonságot illeti, ők ugyan tudtak írni, de válaszolni ők se válaszoltak, mivel nagyon elfoglaltak voltak. De időnként felhívták telefonon, és ez nagyon jólesett az Egérnek. Amikor csöng a telefon, nem érzi magát olyan magányosnak az ember.”

Fordította: Kisbali Anna
Illusztrálta: Lakatos István
80 oldal, 220 mm x 225 mm, keménytábla
Ára: 2490 Ft
Magvető Kiadó, 2009.

Forrás: ulickaja.hu