Több tévhitet cáfolt meg az X-O MANOWAR magyar kiadása.

Az egyik, hogy a vizigótoknak közük van a vízhez. Lehet, hogy ezt csak én hittem, és mondta a töritanár, hogy nincs közük hozzá, kihangsúlyozta, nehogy rosszul rögzüljön, hogy nevüket az ógermán wise (nyugat) szóból eredeztetik, de elengedtem a fülem mellett. Vizigótok, hát voltak a szárazföldi gótok, emezeknek meg voltak hajóik, tudtak úszni, vízben ácsoltak, fókákkal barátkoztak és rozmárokkal birkóztak – a negyedik-ötödik században ez teljesen természetes volt, gondolta Gyűrűk urán edzett elmém. Lehet, hogy nem így volt – piszkált valami. A longobárdokról is kiderült, hogy nem hosszú fejezőeszközzel menetelő, hátukon lantot viselő brit lovagok, hanem germán hosszú szakállú emberkék, akik végül olaszok lettek.

Eloszlatta azt a tévhitet, hogy ebben a több éve tartó dömpingben mindent kötelező kemény kiadásban, nagy alakban, esetleg luxusban, limitáltban kiadni. Nagyon szép lett a TPB, simán hozza a nagyobb hazai és külföldi kiadók “kiadványszínvonalát”, nyilván nem is lehetne máshogy, mégis, annyira szép, hogy muszáj ezt kiemelni. Élvezet nézegetni, szépen mutat a polcon is. Tipó, beírás, fordítás pipa.

Miután Jim Shootert (akinek a redditen külön topicot szenteltek azzal a kérdéssel, miért rúgták ki mindenhonnan) rendkívül sikeres szerkesztői pályafutása közben elbocsátották a Marveltől a nyolcvanas évek végén, pár év múlva társaival együtt megalakította a Valiant kiadót. Legnagyobb eladási példányszámaik – újonnan alkotott szuperhősökkel egy ijesztően nagy spektrumú képregénytérben – százezer, hetvenötezer körül voltak. Mielőtt elérték a viszonylagos mélypontot, és átalakult a cég, legendává vált pár sorozatuk, és maga a kiadó is. Pár éve újra csúcson vannak, több sorozatuk nyert év képregénye díjat.

Rajongóiknak köszönhető, hogy a kilencvenes évek elején alkotott karakterek, mint az X-O, a Harbingerek, újraéledhettek a kétezertízesekben? Hogy jövőre nagy költségvetésű film lesz a Bloodshotból?

Fogalmam sincs. A rajongók sokra képesek. A Vailant hozzáállása sorozataihoz aranyszabály kellett volna (és időnként volt is) a Marvelnél és a DC-nél is, és most nem tartanánk itt. Ez a szabály, hogy csak akkor mondj valamit, ha új közlendőd van a hőseidről, történetedről.

Tévhit az is, hogy egy teljesen sablonosnak tűnő történetből, amit már sokszor elmondtak sokféleképp, de mindig egy keretben, ne lehetne valami újszerűt kihozni.

Excalibur kardja helyett az X-O Manowar páncéllal talál egymásra Arthur helyett Aric vizigót trónörökös, hogy aztán Carpenter They live!-jében megpróbálják megakadályozni a beszivárgott idegenek invázióját.

Végül is… Nem hülyeség.

Valakinek meg kell akadályoznia!

A Goobo kiadó által választott történetek a Valiant egyik legsikeresebb, legkedveltebb időszakából származnak. Robert Venditti feltámasztotta az egykori legenda lelkét, a Conan-sztorikkal elhíresült Cary Nord segített neki ebben, stílusát szikárabbra, realista sci-fi-re tonizálta.

Egy kalap fó-ka-kit se érne az egész, ha a gót karakterfejlődése nem volna rendben, ha a meglepetés, ahogy kiszakítják saját idejéből, hogy aztán számára felfoghatatlan eseményekbe sodorják, nem haladna a megfelelő ütemben. Ha túl gyors volna, üres akcióképregénynek éreznénk, ha túl lassú, akkor unalmassá válna. Venditti pörgeti az akciót, de odafigyel a háttérre, a folyamatos építkezésre, nem árul el előre sokat az olvasónak, nem érezteti vele, hogy le van maradva.

A második kötet címe Ninjak közbelép. Aki emlékszik az 1981-es A nindzsa színre lép című nagy sikerű Franco Nero-Sho Kosugi filmre, valószínűleg elmosolyodik. De valahol ebben (is) van a sorozat titka.

Komolyan vett nosztalgia. Ufós rémtörténet, kémsztori, akció, szuperhős és történelmi-romantikus képregény erős kézzel vezetett elegye. Megoldások újabb és újabb rejtélyek helyett. Nem szuperhős-szappanopera, ahol mindenki rokona mindenkinek a házvezetőnőtől az amerikai elnökig, és titokban mindenki maszkot hord. Valahonnan valahová tart a történet, se túl- se alulírva nincs.

Végül most is csak játékkatonázik valaki helyettünk, mi meg jól elszórakozunk rajta. Szerencsére nem egy marék Transformers-t vagy G.I.Joe-t hozott a mesélő, hanem csak egy-két jól kidolgozott, pofás figurát.

Lénárd László

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: