Te hol tankolsz karácsonykor? – Café Postnuclear II.

“AZ ÉVEZRED LEGBETEGEBB MAGYAR KÉPREGÉNYE” – mondja majd Zirig Árpád ex-totalcaros újságíró, képregényolvasó a Café Postnuclear végére érve.
Részlet egy hamarosan megtörténő eseménysorból…

Alkotónak, befogadónak egyaránt ünnep, nyeremény, ha pont kerül egy sokáig húzódó történet végére.
A pont az író, forgatókönyvíró részéről akár évekkel ezelőtt megszületett, a rajzolótól ez az utolsó tusvonás, a beírónál egy enter lenyomása, mellyel a szerkesztőnek elküldi az anyagot.
Legördülnek az első példányok a nyomda szállítószalagjáról, átveszi a boltban vagy rendezvényen az olvasó, a recenzens írása felbukkan a kilencedik.hu oldalon. A sok ponttevés után a kiadvány, mint jelenség, elkezdi élni saját életét. Karácsonyfa alatt, fényes csomagolásban szendereg december végéig a kötet.
A Café Postnuclear első részéről hét éve, megjelenéskor írtunk. A posztapokaliptikus sztori nem keltett divathullámot, kétezerhuszonkettőben még mindig ez az egyetlen értékelhető harmadik világháború után játszódó képregény.

Eredetileg trilógiának készült, de a Szűcs Gyula és Budai Dénes páros magnum opuszukból a második és harmadik részt összevonva adják ki, így dilógiaként kerülhet a polcokra. A holnapi újramegjelenéssel az első kötet már csak neppereknél kapható horror árú példányai valószínűleg sokat vesztenek az értékükből. A második kötet extrákkal ellátott, most még barátságos árú kiadása hónapokon belül ugyancsak horror áron lesz kapható köszönhetően az ügyeskedőknek.
A jelen problémái, a felénk tornyosuló háború, az atomerőmű(vek) fenyegetettsége, a részleges benzinhiány aktualizálják a zsánert. Egészen más vetülete volt hét éve a posztap történeteknek, most fekete jóslatként gomolyognak általános társadalmi depressziónk ködével vegyülve, hiába szól a dübörgő rock, a danse macabre őrült buli helyett szánalmas, digitális nyálkában vergődő lassúzássá vált.

“Szerencsére” Szűcs Gyula, a port.hu újságírója és megrögzött képregényes elképzelésében a harmadik világégés már 1986-ban, a csernobili katasztrófa után kitört, így a legmodernebb technikai eszközök az MK27-es magnó, a Commodore, az Atari és a Moncsicsi, nem pedig egy fal méretű fekete tükör vagy egy porszívó-automatába átmenekített búgó hangú Siri.

A Café Postnuclear az író gyerekkorának, a nyolcvanak évek alapos és egyben vázlatos leltára. Százas nagyságrendben vannak az oldalakon konkrét vagy áttételes utalások, zenekarokra, dalszövegekre, járművekre, technikai eszközökre, trafiktárgyakra. Filmes, könyves, képregényes, lapozgatós fantasy-s jelenségek kusza egymásalatti- feletti- mellettiségben oldódnak fel a műben.

Elemében volt a jövőbelátó páros mindkét tagja alkotáskor, Szűcs Gyula bőbeszédű, gyakran zsánerközhelyes, közepesen humoros, ritkán drámai, az argót és a tájékoztató újságírást stílusjegyeit elegyítő, a szereplők mondandóját papírízű párbeszédekkel közlő idegenvezetőként kalauzol el megálmodott világába.
Végtére is, a betétszerű toldásokkal, egy kiválóan megkomponált mesével, néhány dallal, szürreális gagyogással telített oldalakkal az összkép a tagolt szerkezeti ívnek köszönhetően kifejezetten és meglepően pozitív.
Végig az orrunknál fogva vezetett minket egy szerkesztői kéz?

Budai Dénes rajzain, oldalain is meglátszik az eltelt hét év, Akkor is dicsértük, most helyenként egészen kiemelkedő megoldások mellett általában is kiváló. Az angol(szász) iskola jeles művelőit (is) idéző rajzok mellett az európai hagyományokat követi, ami a grafikai megoldásokat és a nagyfokú explicitást jelenti. (Vér, szex, verdák, fegyverek.) Látványos, dögös, őrült, mint maga a történet, amerikai, európai és magyarországi egyben. És egy kis Afrika és Dél-Amerika.

Az első kötethez hasonlóan a hangfestés itt is hiányzik, “szemünkben némán csengenek” a robbanások, csonttörések, ütközések, nagyobb zajok.
A magyar Mad Max-ben nincsenek mély, teszem azt john wagner-i antiutópisztikus gegek, filozófiák, a világvége utáni világ és a karakterek építésénél a fantasy hazai nagysága, Nemes István jut eszünkbe mágikus hatásként, mint egyfajta sugalmazó a suburban-posztapokaliptikus-fantasyhez.

Az egész projekten látszik, hogy “kicsire nem adunk szerelemprojektként” indult (szerzői, mégis nagy alakú, keménytáblás, igényes, színes kiadvány), és hét évvel később ígéretes, brandépítésre is kiválóan alkalmas, profi munkaként (igényes kivitel, extrák, minőségi, komoly újságírói munkát feltételező kiegészítő jegyzetek) zárul le a magyar Országút harcosa története. A szerzők végleges szándéka szerint – hiába szeretnénk – nem lesz belőle spin-off képregény, lapozgatós könyv, társasjáték vagy bármi más.

Szimbolikusan továbbra is egy gyerek álmainak megvalósulása ez a kötet, egy nagy akarás és egy meghatározó korszak emlékműve. Nagy nosztalgiakádban megúsztatott emlékek tára, ábrándozás arról, hogy mennyire jó volt a külvilág erős hatásait feloldani egy saját, nagy, személyes, élvezetes magánlexikonban, folytatásos fiúmesében – ezt a víziót adja át egy nagyobb közönségnek a pompásan kivitelezett kötet.

Lénárd László, 2022. december 9.
Cím: Café Postnuclear #2
Szerző(k): Szűcs Gyula, Budai Dénes
Kiadó: Chameleon Comix
Ár: 9490 7990 Ft
Formátum: keménytáblás kötet
Terjedelem: 148 oldal
Megjelenés: 2022.12.10.
Megvásárolható: Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás: a kiadó honlapján...
Bevásárlólista: Loading