Szuperantihősök – The Authority

Azt hiszik, senki nem maradt, hogy megmentse a világot.

Ezzel a pátoszos felütéssel kezdődik a világ legcinikusabb szuperhőscsapatának képregénytörténete. Az egyszeri ember rögtön Superman-szintű idealizmust, felszegett állat, kölyökkutya tekintetet, és naiv, ám mégis epikus hozzáállást képzel maga elé. Pedig ebből a felsorolásból egyedül az epikum igaz a The Authorityre. Warren Ellis 12 részes sagáját elolvasva ugyanis komolyan elgondolkodunk azon, hogy a címszereplő csapatnak tényleg szándékában áll jobbá tenni a világot, illetve hogy talán jobb is, hogy a szuperemberek csak a képregények paneljain léteznek.

A The Authority első száma 1999 májusában jelent meg angol nyelven, és azonnal berobbant a köztudatba, háttérbe szorítva az olyan régi motorosokat, mint az X-men vagy az Igazság Liga. Ezt köszönhette Warren Ellis ötleteinek és dialógusainak, az egyedi karaktereknek, feszes történetének és Bryan Hitch élettel teli képeinek. Emellett a The Authority vezette be a szélesvásznú képregény fogalmát a filmszerű panelrendezés és oldalnyi képek révén, melyek a szuperhős csatáknak adtak energikus és eposzi érzést. Arról nem is beszélve, hogy az akciók tisztességesen meg voltak koreografálva, ami ironikus módon kevés szuperhős képregényről mondható el, hiába annyira harcorientált a zsáner.

Sokan egyenesen odáig merészkedtek, hogy a szóban forgó alkotás sokkal jobb, mint az általam említett két prominens cím, és ezeket nyugodtan le is lehet söpörni az asztalról, mert a The Authorityé a jövő. Az, hogy ez mennyire elhamarkodott kijelentés volt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az X-men és az Igazság Liga köszöni szépen, megvan, míg a The Authority Warren Ellis és Bryan Hitch távozásával a képregénytörténet egyik legproblémásabb képregényeként vált ismertté. De ne szaladjunk előre! Ebben a bejegyzésben sorra veszem, mi az, amiben a The Authority jó volt (kicsit bővebben és kevésbé reklámszagúan), mi az, amiben lehetett volna jobb is, illetve hogy mi is a helyzet azzal a bizonyos világmegváltással.

Warren Ellis koncepciója az volt, hogy amennyiben léteznének szuperemberek, úgy csupán nagyban játszanának. Így az első számban az egyik szupergonosz piti bankrablások helyett a földdel teszi egyenlővé Moszkvát, még hozzá pillanatok alatt. Mivel az ENSZ és a “hagyományos” szuperhősök tehetetlenek, ezért a frissen megalakult “Fennhatóság” elhatározza, hogy saját kézbe veszi az ügyet. Ők a szuperhősök Piszkos Harryjei, akik nem riadnak vissza attól, hogy bemocskolják a kezüket, és nem is rettegnek attól, mint Superman vagy Pókember, hogy hatalmas erejükkel kárt okozhatnak valakiben. Nem, ők sosem fogják vissza magukat, nem ejtenek foglyokat, a szupergonoszok által jelentett problémát pedig igyekeznek a lehető legrövidebb úton megoldani. Olyanok ők, mint James Bond és az aranykor hőseinek keverékei.

Igazából alapjaikban semmiben sem különböznek a 90es évek képregényeinek zord antihőseitől, csupán annyiban, hogy ők tisztességesen meg vannak írva. Pedig ennek az évtizednek a képregényes felhozatalát pont emiatt a hőstípus miatt szokták sokan megvetni. Persze, a dologhoz az is hozzátartozik, hogy a legtöbb ilyen képregénykarakter csupán hihetetlenül eltorzult anatómiával rendelkező férfiú és hölgy volt, akik brutális fegyverekkel bírtak, ám eredeti, érdekfeszítő vagy következetes személyiséggel és képességekkel nem. A The Authoritytől ezzel szemben nem lehet megtagadni, hogy egy kiforrott koncepcióval rendelkezik szereplők terén. Már maga a csapat is úgy van összeállítva, hogy:
a) párhuzamokat lehessen vonni köztük és már meglévő, ismert hősök között
b) az emberiség bizonyos aspektusait képviseljék

Lapozáshoz használhatod a ← → billentyûket is!  Előző oldal1 / 4Következő oldal

11 Hozzászólás

  1. dudi

    2011. november 19. at 12:12

    Remek cikk, nagyon jó írás. Grat és köszi! Aszem most ismét neki állok, hogy elolvassam. :)

  2. grey gargoyle

    2011. november 19. at 17:06

    Nem semmi. Jó cikk, Nihil. Remélem egyszer magyarul is ki lesz adva az a legendás első 12 rész.

  3. grey gargoyle

    2011. november 19. at 17:22

    Az nem ebben van ugye, amikor egy újonc kiscsajt, aki rajong értük, és be akar kerülni közéjük úgy vesznek be maguk közé, hogy mindegyikük kipróbálja előbb, a csapat összes hím tagja végigmegy rajta?

  4. 19900428

    2011. november 20. at 1:26

    Nagyszerű írás, gratulálok! Rendkívül felkeltette az érdeklődésemet a csapat, eddig nem is hallottam róluk. Gondolom egyik hazai kiadó sem fogja bevállalni a kiadását a közeljövőben?

  5. Nihil

    2011. november 20. at 12:00

    Nagyon szépen köszönöm! :D
    grey gargoyle: én ilyesmire nem emlékszem egyetlen általam olvasott Authorityból sem… persze, lehet, hogy a Brubaker által írt részekben olvasható ilyesmi… :)

  6. Retek

    2011. november 20. at 17:01

    Nagyon jó cikk volt! 
    grey gargoyle: az a Boys c. sorozatban volt.

  7. repetaurusz

    2011. november 20. at 17:23

    Ez jó
    Megjelenik majd??
    :)

  8. grey gargoyle

    2011. november 20. at 19:39

    Az tényleg a The boys, köszi, csak az maradt meg belőle, hogy az is ilyen félresikerült szuperhőscsapatról szólt, részletek már nem nagyon.

  9. 19900428

    2011. november 21. at 0:36

    “Az nem ebben van ugye, amikor egy újonc kiscsajt, aki rajong értük, és be akar kerülni közéjük úgy vesznek be maguk közé, hogy mindegyikük kipróbálja előbb, a csapat összes hím tagja végigmegy rajta?”

    “az a Boys c. sorozatban volt”

    Azt lehet tudni, hogy melyik számban?

  10. grey gargoyle

    2011. november 21. at 13:13

    harmadik számban

  11. 19900428

    2011. november 21. at 15:04

    Köszönöm szépen! Megkeresem. :D

Szólj hozzá te is!

Facebook Hozzászólás