Sz@rból lettünk…

A vicc szerint csak Robinson Crusoe hagyta a munkáját péntekre (vagyis Péntekre) – de a Sarkított kockák pályázatra beérkező anyagok is sűrűbben érkeznek a negyedéves időszak vége előtti napokban. Alább egy érdekes elemzés olvasható a Panel különszámban megjelent féloldalas képregényről, McCloud segítségül hívásával. Egyébként ma (péntek 13-án), ez a 13. beérkezett pályamű és szerencsére éppen pénteken, az ötödik napon…

Az ötödik napon

Az Alfabéta-díj idei kép-perc kategória győztesének, Kovács Péternek „Az ötödik napon…” című képregényét – összekötve a kellemes a hasznossal – Scott McCloud a képregényfesztiválra megjelent A képregény mestersége című „tankönyve” főbb pontjai alapján próbálom elemezni. Az említett képregény a Panel rendkívül sikeres (eddig két kiadást megélt) különszámában jelent meg 2007-ben.

Scott McCloud könyvének két sarkalatos pontját választottam az elemzéshez, az egyik a „kockáról kockára történő átmenet különböző változatai” (A képregény mestersége 15. oldal), mely a képregény képi struktúrájának vizsgálatához nyújt segítséget, a másik pont a „szó és kép kombinációjának néhány különböző kategóriája” (uo. 130. o.), mely a kép és szöveg összefüggéseire derít fényt. Ezen kívül A képregény felfedezése című könyv „keretezés” vonatkozó részeire utalok a szükséges részeknél.

Kovács Péter műve öt panelből áll. Az első és az utolsó panel keretként működik, az első egy űrhajó közeledése a panel közepén látható égitest felé, mely a cím („Az ötödik napon”) miatt a Nappal azonosítható. Az utolsó panel egy űrhajó távolodása két másik égitesttől, rövid gondolkozás után a Föld bolygó és a Hold láthatók a képen. Az első és az utolsó panel alapvetően nincs keretezve, a Naprendszer háttérként funkcionál.

Az első és a második panel közt a Scott McCloud-féle rendszerben a 4-es, a „jelenetről jelenetre” átmenet található. Ez a panel (a második) egy alien-szerű, de földi canis familiarisra emlékeztető állatfajt ábrázol, ahogyan az űrhajó felől távolodik, kilógó nyelve és jellegzetességei alapján nem az uralkodó faj tagja. A következő panel egyrészt a 2-es számú átmenet, a „cselekményről cselekményre” típus tagja, másrészt a jelenetről jelenetre átmeneté is. Erről a már említett „keretezés” tehet. A két panel közt nem ábrázolt részt, magát az ürülék-ürítés aktusát nem ábrázolja az író-rajzoló, ezt a mi képzeletünk teremti meg az előzmények alapján. A panelen egy nagy adag idegen-kutya ürülék látható, valamint az űrhajóba a kutyát beemelő kézpár. Az előző panelhez hasonló beállítás, nézőpontváltás nem, csak távolodás történik a beállításban. A következő panel is a jelenetről-jelenetre való átmenetet tartalmazza. Itt a kutya ürítés utáni éhségét csillapító kutyakaja, tálka és a gazda keze látható, mely ugyan hasonít az emberi kézre, de négy ujja van, valamint látszólag mechanikus-organikus összetétel (bár lehet, hogy csak organikus). A következő, záró panel ismét a jelenetről jelenetre átmenet kategóriája, ezen a fent említett távolodás látható a Földtől.

Lássuk a kép-szöveg összefüggést! Az első panel a McCloud-féle rendszerben szerintem a 4-es „keresztező kombináció”. Ezt írja: „Az ilyen kockáknál a szó és a kép részben fedi egymást, miközben mindkettő fontos új részletekkel és távlatokkal is gazdagítja a jelenetet.”

Azaz a szövegből kiderül, hogy egy interstelláris ütközet helyett egyszerűen egy – egyelőre – titokzatos házi kedvenc szűköl, mert vécéznie kell. Kiderül, hogy legalább két – végig – ismeretlen szereplő párbeszédét „halljuk”. A következő panel is a „keresztező kombinációval” él, egyrészt meglátjuk a kutyát, másrészt kiderül, hogy egy „élettelen bolygóra” kerültek hőseink, s a Földdel való azonosítás is egyre közelebb kerül a befogadóban. A következő, 3-as panel „képhangsúlyos” (McCloudnál a 2-es tipus), itt elsősorban a kép dominál, a szöveg szinte semmit nem tesz hozzá a történethez, a fosszíliáktól hemzsegő ürülék a lényeg, a szöveg esetleg a gazda gyengédségére utal, hangulati elem. A következő kép ugyancsak képhangsúlyos, egyrészt a titokzatos idegen faj egyik végtagja látható, másrészt a „kutyakaja” hasonlósága a mai szupermarketek polcain látható kiszereléshez, harmadrészt az ugyancsak ismerős etetőtálka, „Csöpi” felirattal, valamint az eb. A következő, befejező panel is képhangsúlyos, a lényeg a háttérben látható két égitest, az immár véglegesen azonosított Föld és Hold. A képhez tartozó szöveg ismét inkább hangulatkeltő.

Összefoglalva: jelenetről jelenetre – cselekményről cselekményre + jelenetről jelenetre – jelenetről jelenetre – jelenetről jelenetre átmenetek, ami a képi struktúrát illeti. Kép-szöveg összefüggésben (1. panel) keresztező, (2) keresztező, (3) képhangsúlyos, (4) képhangsúlyos, (5) képhangsúlyos.

A képregény fő hatáselemei a sejtelmesség (mint az Alien-ben, ahol a fő figura alig-alig jelenik meg), valamint az ezzel összefüggő lényegre törő ábrázolás, a földi lét kifejlődésének „főbb mozzanatai”, egy kutyának nagy dolga van, útba esik a Föld, elvégzi a dolgát és az űrhajó indul is tovább. Ezt a hatást a feljebb említett átmenetek (jelenetről jelenetre, cs-cs) erősítik, Scott McCloud szerint ez a fajta képváltás főleg a cselekményes képregény jellemzője.

A képregény ironikus. Az iróniát a humor alapvető eszközével, egy ismerős jelenség és egy ismeretlen környezet kombinációjával éri el. Ez főként abból ered, hogy a képregényben látható szereplők inkább egy-egy Alien-film (negatív) hősire hasonlítanak, másrészt abból, hogy a szereplők párbeszédei viszont egy az egyben a mai Föld bolygó szókészletéből merítkeznek. Hiszen itt hívnak majd’ minden tizedik kutyát „Csöpinek”, itt hívják dögnek, aranyomnak, kicsimnek. A földi házastársi kapcsolatokban megszokott közhelyeket olvashatjuk: „Na de drágám!”, „…az orvos azt mondta…”, emésztési probléma, stb.

Mégis a legfőbb hatást a címben szereplő bibliai utalás, valamint a történet váltja ki, miszerint egy idegen faj – ráadásul egy „alantas állat” – ürülékéből fejlődött ki a földi lét.

Tehát: sz@rból lettünk. De mivé leszünk?

Lénárd László

[poll=89]