Magányos ronin járja a vidéket, amikor egy hídhoz érve banditák támadnak rá. Az útonállók igencsak zabosak, mivel hősünk egy háromszáz arany értékű kardot potom húsz aranyért rabol vissza tőlük. Aztán többnyire halottak lesznek. Két dolog derül ki a főhősről, Dzsubéről egy rövid jelenet alatt: hogy már-már emberfeletti ügyességgel forgatja a kardot, és hogy mogorvasága ellenére helyén van a szíve.
A szinte természetfeletti jártasságára szüksége is lesz, ugyanis hamarosan az igazoltan természetfelettivel találja szembe magát, amikor a sorsa összefonódik egy Kagero nevű nindzsalánnyal. Kagero csapatát klánjuk kamarása küldi ki, mikor hírt kapnak, hogy járvány tör ki egy faluban, amely közelében gyanús alakokat láttak ólálkodni. Ezen illetők egyike, Tesszaj, egy kőbőrű óriás szinte félkézzel lemészárolja a nindzsákat, egyedül Kagerót kíméli meg, őt is csak azért, hogy örömét lelje benne. De mint azt már láthattuk, Dzsube nem az az ember, aki ilyesmit hagyna. Így hamarosan kellős közepén találja magát egy intrikákkal és misztikummal teli játszmának, ahol egy rossz lépés, és még egy ilyen dicső harcos is a fejét veszti. Nem számíthat másra, mint a kardjára, a szerencséjére, és két alkalmi szövetségese, Kagero és a titokzatos öreg kém, Dakuan segítségére – kár, hogy egyikükben sem tud bízni, utóbbiban ráadásul jó okkal, hiszen elég aljas módon kényszeríti, hogy amit elkezdett, vigye is végbe.
Nem mintha ellenfeleiket, Kimon Nyolc Ördögét a kollegialitás és az összetartás jellemezné, akik szinte többet foglalkoznak az egymás közötti torzsalkodással, mint a hármas legyőzésével. A brutális Tesszaj mellett a csapatba tartozik a kígyódémon Beniszato; a darázsidéző Musizo; a vak kardmester Utszutszu Mudzsuro; az árnyjáró Sidzsima; az elektromosságot uraló Jurimaru; Zakuro, a bombák szakértője; valamint a halált megjárt Gemma, akihez Dzsubénak már volt szerencséje. Minden hatalmuk ellenére nem többek pitiáner bűnözőknél, akik, ha összefognának, hőseinknek esélyük sem lenne.
Van valami népmesei szépség abban, hogy Dzsube és társai egyenként, egymás után találkoznak a következő Ördöggel, ahogy a mesebeli hős is szépen egymás-után vette az akadályokat, ellenfeleik pedig illedelmesen megvárták a sorukat. Viszont, akárcsak a nyers, még nem gyerekszobába szánt mesék, úgy a Ninja Scroll is hihetetlenül erőszakos. Míg Dzsube egyik kollégája, Szamuráj Jack többnyire robotokkal száll szembe, hogy egy csepp vért sem mutassanak, addig az itt patakokban, folyamokban, gejzírként, Niagaraként ömlik. És akkor még nem beszéltünk a kendőzetlen testiségről, így a rajzfilm ugyanolyan kellemetlenül és visszataszítóan ábrázolja a – felénél megakadályozott – nemi erőszakot, mint bármelyik felnőtt film. Emellett a Kimon Nyolc Ördöge közti ellentét alapját az adja, hogy a vezetőjük együtthál egy női és egy férfi követőjével, akik halálosan féltékenyek egymásra – nem beszélve egy második női tagról, aki pedig a férfiszeretőbe szerelmes.
Nem egy olyan rajzfilm hát, amit együtt nézhet a család, ellenkezőleg, teljes erőből hozza mindazt, ami miatt majd két évtizeddel később a Trónok harca népszerű lett. Van itt vér, szex, árulás, lelki terror, intrika – és, ha már japán alkotásról beszélünk, akkor megtalálható a közegre jellemző összes helyszín, mint híd, melegvízű forrás, elhagyott malom, bambuszerdő, buddhista templom. Igaz, itt a konfliktust kirobbantó dolog – ami, mi más is lenne, mint az arany – valójában a történet szempontjából nem több alibinél, hiszen a lényeg a már említett, népmesei szinten epikus összecsapások, amiben Dzsube és Gemma közös múltja is inkább csak kifogás, hogy kettejük harcát személyesnek nevezzük. És ha már Trónok harca, az egyik szereplő sorsa megegyezik Martin egyik karakterével (a rend kedvéért, az első regény három évvel jött ki a rajzfilm után).
Hihetetlen erő, energia, képzelet és nyers brutalitás jellemzi a Ninja Scrollt. Mindenképpen érdemes hát pótolni azoknak, akik kihagyták, és újranézni azoknak, akik már látták. Csak készüljünk fel, hogy nem egy gyermekbarát alkotással van dolgunk.
Pusztai Dániel