Star Wars – Egyszer fent, egyszer lent

Star Wars – Darth Vader: A Jedik hagyatéka

Ahogy XY-ról se tudta senki a hazai belpolitikában, hogy kicsoda, míg Miniszterelnökséget vezető miniszter nem lett belőle, Darth Vader intergalaktikus közszereplővé válásához is idő kellett.

Izgalmas korszakot vetít elénk Charles Soule író és Giuseppe Camuncoli rajzoló a Szukits kiadó Marvel-Star Wars sorozatának újabb kötetében. Az eredetileg pár éve megjelent történet a fő Star Wars képregényhez hasonlóan frissen hat, eredeti, innovatív, szórakoztató és látványos.

Darth Vader nevét még nem rettegik bolygószerte. Hálás téma az irtó érdekes 66-os parancs után történtek részletezése, a maroknyi megmaradt Jedivel való leszámolás. Ex-Anakin bosszúhadjárata a gyűlölet izzó útján, és a Császár jobbkezének, a Sithek Sitjének, Darth Vader nagyúrnak felemelkedése. A fő történetszál kissé sablonos, hiszen idős Jediket amúgy is hajkurásznak eleget a Star Wars-megjelenésekben, jelen esetben mégis hordoz annyi izgalmat és ötletet, apróságot, hogy nem tűnik kaptafa-projektnek.

Palpatine, azaz Darth Sidious fő célpontja egy vénasszony, Jocasta Nu, a Jedi-könyvtár őrzője, egykori könyvtárvezető. A hölgy természetesen öreg, mint az országút és úgy mászik falat, mint a megriadt gyík. Hiszen Jedi, az Erő koncentrálásának mestere. Veszélyes, főleg azért, mert mindent tud, a Sithekről éppúgy, mint a Jedikről. És van nála egy lista…

A vadászidényre Darth Vader elitalakulatot kap ajándékba a Császártól, pár kiábrándult vagy épp a sötétség útját kereső ex-Jedit, az Inkvizítorokat. Úgy is bánik velük, mint a gyerek az ajándékkal, kinek szemét veszi, kinek karját. Nem puha párnával döfködi őket, hanem fénykarddal. Edzés gyanánt, miheztartás végett. A sötét nagyurat nem érdekli, hogy vannak-e vagy nincsenek, kizárólag mestere, Sidious nagyúr parancsait teljesíti.

Vagy inkább elviseli azokat. Bár az utolsó pillanatban, a hatodik filmepizódban megöli mesterét, addig sehol nem érezzük, hogy nagyfőnökségre pályázik. Pedig egy idő után nyilván rájött, hogy átverte Sidious, és szerelmét, Padmét sose tudja feltámasztani. Hiába gyilkolta le a Jedi-óvodásokat, hiába lett gonosz.

Ám a fekete sisak alatti szürkeállományban mindig van valami, amitől más, mint a környezete, hiszen kiválasztottságát a Jedik is és a Sith nagyúr is belebeszélték. Lojális, és nem a Birodalomhoz, csakis a Sith-hithez. Sidious úgy zongorázik az érzelmein, ahogy akar, Vader azonban soha nem válik tökéletes bábbá.

Az életszerű ábrázolás, valódi problémák felvetése, a meseszerűség helyett hétköznapiság nem újdonság a Star Wars világában. Biztos vagyok benne, hogy az újraindított Star Wars-sorozat szerkesztői rengeteg Stop Shop-szerű társalgást folytattak talán épp a felrobbanásakor a Halálcsillagon lévő civil vállalkozók rokonainak kárpótlási igényeiről és hasonló, mély, fontos témákról. Az ilyen jellegű apró ötletek behálózzák A Jedik hagyatéka című kötetet.

Charles Soule már több címmel bizonyított a Marvelnél, saját sorozata, a Letter 44 szerepelt az angoulême-i fesztivál válogatásában 2016-ban, tehetséges író.

Giuseppe Camuncoli vizuális világa is kiváló. A Pókemberről ismert olasz import képregényrajzoló vékony vonalas, realista, kevés tónussal rendelkező rajzokat készít, melyet csapata színekkel tölt fel, Corusant épp úgy látványos, mint a csaták vagy akár a szimpla beszélgetések. Hibátlan a digitális színezés, a figurák, helyszínek megtelnek élettel.

A Jedik hagyatéka képregény méltó az eredeti sorozat szellemiségéhez, hangulatához, hozzáad a Star Wars-univerzumhoz, nem csak tilitolizik meg maszatol meg ímmel-ámmal odaköhög, hanem jól hallhatóan szörcsög.

Lénárd László

Star Wars – Darth Vader: A Jedik hagyatéka
Szerzők: Charles Soule, Giuseppe Camuncoli, Daniele Orlandini, David Curiel, Giuseppe Camuncoli, Francesco Mattina
Kiadó: Szukits
Megjelenés: 2019. április

Star Wars – Mace Windu: a Köztársaság védelmezője

Anélkül, hogy ne beszélnénk Samuel L. Jacksonról, sajnos nem lehet Mace Winduról cikket írni.

Emlékszünk a hurráoptimizmusra az „új” Star Wars-ok kapcsán, aztán a baljós árnyékra, amit a kezdetleges CGI, a furára sikerült casting, sok apróság és Jar Jar vetettek az új reményre.

Egy Jedinek, hiába kell néha háborúznia, Jedinek kell maradnia. Ezt a mély türelmet és jóságot érzékeljük például Obi van Kenobi minden alakítójában, még a trainspottingos (!) Ewan MacGregorban is, magában Luke-ban fiatalkorától öregkoráig (néhány dolgot most felejtsünk el), de még a Quai Gonn Jinn-t játszó Liam Neesonban is benne van ez, hiába tört el hatezer plusz kezet és lábat az utóbbi évtizedben a filmvásznon. Ő még ma is a legnagyobb Jedik egyike. Nem mondom, hogy jó választás volt, de még mindig jobb, mint Mace Windut Samuel L. Jacksonnal olyanná tenni, amilyenné. Erőtlenné.

Ki vesz például Windu-figurát, ha ott van mellette bárki más a szériából?

Elég megnézni a Szukits-kiadó Mace Windu, A köztársaság védelmezője című kötet címoldalát a folyamatosan megjelenő Star Wars-sorozatból. Hiába a kreatív perspektíva, a szépen megragadott pillanat, egyszerűen mindent ural egy arc. Samuel L. Jackson fényképszerűen kiképzett, unalomig ismert arca.

Mielőtt úgy gondolná valaki, fixációm van, elmondom, hogy nincs.

Na és mi A köztársaság védelmezője? Ahogy az egyik könyves oldal hozzászólója találóan megjegyezte, mintha a Klónok háborúja, rajzfilmen fel nem dolgozott epizódjából készített volna képregényt Matt Owens író és Denys Cowan (és Edgar Salazar) rajzoló.

Igen, az a Denys Cowan, aki a Halálos igazság című, Batman-rajongók által nagyra tartott történetet rajzolta. Ha az volt a művészete csúcsa (mert az volt, és gyönyörű csúcs), a Star Wars-sztori rajza leginkább a „jó iparosmunka” kategóriába tartozik. Nagyon apró nyomokban, egy-egy tusvonásban emlékeztet csak arra az egyedi képi világra. Egyáltalán nem rossz, sőt, jó rajzok, de ha nem látom, hogy ő volt, el se hiszem. Persze lehet, hogy itt az „egyen-SW”-stílust kellett hozni. Ez a biztonsági játék jellemző a Disneyre.

Csak nézzük meg Cam Kennedy-t, mennyire bátor és menő volt vele a Star Wars-rajza, és mennyire hangulatos az ábrázolt világ. És milyen jó a Sötét Birodalom-történet.

Gondjaim. Ha egy bolygót egy műben HISSRICH-nek hívnak, az már gyanús. Lehet egy bolygót HUuMU-nak hívni vagy KROTIUS 2-nek vagy bárminek, ami hirtelen az ember eszébe jut, de a HISSRICH valahogy nem hozza azt az élményt, ami a legtöbb sci-fi vagy fantasy alapja, az atmoszférateremtés lehetőségét. Ezzel lehet vitatkozni, de azzal egyet lehet érteni, hogy a Luke Skywalker meg a Gandalf meg az Endor meg az Arrakis meg az Azkaban meg a Nostromo meg a Nabu meg a Harkonnen meg az Ynev meg napokig lehetne sorolni, eleve mennyi erővel bírnak, mint betűsorok, már a mögöttük lévő tartalomtól függetlenül is.

Ha ugyanabban a képregényben (ahogy több SW-ben) a szellemileg is antropomorfizált robotkatonák a legjobb fejek, akkor miért nem ők a főszereplők? Ha az ő szövegeik a legjobbak, és ők a legizgalmasabb, legjobban felépített karakterek, miért nem az ő szemszögükből látjuk a sztorit?

Inkább semmit nem írok másról, döntse el mindenki, csak én öregszem-e.

A Disney-Marvel Star Wars-széria sok jó és sok átlagos történetet foglal magába. Jelen darab kicsit olyan, mint Samuel L. Jackson Mace Winduként. Legendásnak kellene lennie, keresem is a legendát benne, de nem találom, mert nincs benne, nem fért bele, nem tágították ki annyira, hogy belegyömöszöljenek sok legendát, üres még, és ez a képregény se gyengíti ezt az érzetet.

Lénárd László

Star Wars – Mace Windu: a Köztársaság védelmezője
Szerzők: Matt Owens, Denys Cowan, Edgar Salazar, Roberto Poggi, Scott Hanna
Kiadó: Szukits
Megjelenés: 2019. április

Facebook Hozzászólások