Spider-Man: One More Day – Retconáljunk

Nézzük hülyének az olvasókat 1. rész

Tavaly év végén a képregényes fórumok csalódott és dühös rajongók méltatlankodásaival és értetlenkedéseivel voltak tele, ahogy a Pókember-sorozat alkotói drasztikus lépésre szánták el magukat, és feje tetejére állították mindenki kedvenc hálószövőjének életét – és a józan észt. A kommersz képregények világában egyáltalán nem ritka dolog, hogy a végtelenített cselekmény fonalát épp szövögető író utólag módosít egy múltbeli eseményt (azaz retconál), akár olyat, amit ő írt, akár olyat, amit előtte másvalaki. Igazán, ez teljesen mindennapos dolog, és akinek ehhez nagyon nem fűlik a foga, az felejtse is el a Marvel képregényeket, úgy teljes egészében (igaz, nekem sem fűlik, mégsem teszem – mondjuk úgy, hogy ezt az írói kunsztot elfogadtam szükséges rossznak). De amit itt J. Michael Straczynski és Joe Quesada művelt, az valóban túlment minden határon, elvégre egy élvonalbeli karakter teljes, 20 éves történetét mégsem szokás csak úgy lenullázni egyik részről a másikra.

De kezdjük az elején. Köszönhetően annak, hogy a Civil War sokkoló eseményei során Peter levette maszkját a nyilvánosság előtt, a Vezér egy bérgyilkosa meglőtte May nénit, aki azóta is kórházban lebegett élet és halál között. A One More Day hősünk megmentésére irányuló erőfeszítéseit taglalja, miközben a regisztrációs törvénynek és May korábbi, kórházból való kimenekítésének köszönhetően szökésben van a hatóságok elől. Segítséget kér baráttól és ellenségtől egyaránt, felkeresi Doktor Strange-et, és még a törvény nevében őt üldöző Vasembert is – mindhiába. Ekkor lép színre Mephisto, és felajánlja Peternek és Mary Jane-nek, hogy megmenti May életét – az ördögi alku részeként azonban le kell mondaniuk házasságukról és szerelmükről.

Nem titok, hogy Quesada régóta keresett már lehetőséget Pókember és Mary Jane 1987-es esküvőjének semmissé tételére, mondván, hogy egy szappanoperaszerű, végtelenített cselekményű képregénytől túlságosan sok lehetőséget vesz el, ha főhősének állandó nő van az életében – ebben természetesen van valami, de a Pókember képregények innen nézve unikumnak is számítottak, mert egy ilyen kapcsolat egyetlen más szuperhősre sem volt jellemző. Logikusan szemlélve, három megoldás jöhetett szóba: válás, megcsalás vagy Mary Jane halála, és nyilvánvaló okokból egyik sem volt kivitelezhető, főleg nem egyik napról a másikra. Nosza, mit tesz egy értelmes ember? Kiselejtezi a logikát, és kitörli a Pókember képregények utóbbi 20 évét, szó szerint meg nem történtté téve az esküvőt és következményeit.

Tehát Mephisto eltörli a házasságot, és Pókember identitásfelfedő pillanatát is kiradírozza a bolygó összes lakójának emlékezetéből. Quesasda azt akarja beadni a felháborodott olvasóknak, hogy ezt, és Harry Osborn visszatérését (ugyanis Mephisto beavatkozásának köszönhetően nem halt meg) leszámítva nem változtattak a kontinuitáson, vagyis az elmúlt 20 év történetei továbbra is érvényesek. Ja, hogy Peter élete, mindennapjai, emberi kapcsolatai, személyisége, napi rutinja, anyagi helyzete, alsógatyájának színe nyilván egészen másképp kellett, hogy alakuljon, anélkül a pármillió beszélgetés nélkül, ami MJ és közte volt, és anélkül a párszázezer óra nélkül amit együtt töltöttek? Vagyis az elmúlt 20 év történetei mégis mehetnek a kukába? Döbbenet, hogy ezt bárki is komolyan gondolta. Hogy ezt meg merték tenni. Hogy ezt le merik nyomni az olvasók torkán. Hogy több millió embert szimplán hülyének néznek. (És ha minden igaz, ehhez a gyalázathoz asszisztált még Mark Millar, Brian Michael Bendis és Ed Brubaker is.)

Persze, tudom, nem kellene ennyire komolyan venni, de a francba is, akárhogy nézem, szét*ták a saját, két évtizednyi Pók-történelmüket, amin egy egész generáció nőtt fel. Bosszant a dolog, pedig én még csak nem is igazán vagyok a karakter nagy rajongója. Ezek után pedig tökmindegy, hogy az undorítóan ostoba történetet hogyan is írták és rajzolták meg, tökmindegy, hogy akad benne pár pozitívum is (pl. annak bemutatása, hogy mi lett volna Peterrel a pókcsípés nélkül), egyszerűen nulla az egész. Igaz, azóta a rajongói kedélyek kicsit lecsillapodtak, és sokan dicsérik az új status quo-t bemutató sztorit, a Brand New Dayt, pedig az sajnos nem más, mint a karakter elmúlt 20 évbeli fejlődősének totális elvetése, és visszabutítása a ’80-as évekbeli szintre – mely szintet ugyan mindenki szerette, de a korral nem árt haladni – és ez határozottan nem haladás.


Megjelenés: 2007
Történet: J. Michael Straczynksi, Joe Quesada
Rajz: Joe Quesada

Olórin, 2008. február 05.

FACEBOOK HOZZÁSZÓLÁSOK: