Sojourn – Fantasy a szemnek

Rég találkoztam (ha ugyan valaha) olyan más, klasszikus történetek ötleteiből szemrebbenés nélkül összefércelt művel, ami ennek ellenére ennyire élvezetes lett volna. Ron Marz, a Sojourn írója szégyenérzet nélkül merít egy rakás fantasy- és kalandsztoriból, de oly szórakoztatóan teszi, hogy nem lehet rá haragudni. Persze a fő inspiráció a Gyűrűk Ura: egy gonosz hódító trollseregével fenyegeti a különféle bestiákkal és lényekkel benépesített világot, és csak egy (mellesleg Arwyn nevű) kiválasztott akadályozhatja meg a hódítást, bizonyos tárgyak birtoklása által. Igaz, sok fantasy történet csupaszítható le így, de a Sojournnak néha még a képei is Tolkient idézik – a gonosz Mordath birodalma például kiköpött Mordor. De Marz valahogy képes mindebből jól kijönni: a klasszikus kalandot vegyíti a bosszúval, a titokzatos és rejtélyes lények által manipulált hősök koncepciójával, a tolkieni fantasyvel, és az egészből egy alapvetően kedélyes, de sötét pillanatokkal is vegyített, meseszép történetet gyúr, amit olvasva észre se vesszük, hogy múlik az idő.

A hódító Mordath, hadjáratának utolsó szakaszában bukott el: már majdnem uralma alá hajtotta a Quin bolygó öt földjét, amikor a semmiből felbukkant egy Ayden nevű hős, egyesítette ellene a népeket, és végül legyőzte. Három évszázaddal később azonban valaki feléleszti Mordath-ot, aki a halált legyőzve hatalmasabbá válik, mint valaha. Újra összegyűjti seregét, és másodszor is elindul a hódítás útján, ezúttal sikerrel. Ám egy fiatal íjásznő, Arwyn, akinek férjét és gyermekét a trollok lemészárolták, bosszút esküszik ellene, és egy Neven nevű, titokzatos nőnek köszönhetően meg is találja a megoldást célja eléréséhez. Ayden annak idején ötfelé törte a nyilat, ami halálos sebet ejtett Mordath-on, és az öt föld uralkodóinak adta, mondván, hogy ha a veszély ismét felüti a fejét, illesszék össze a darabokat, és ő újra megjelenik, hogy legyőzze a gonoszt. Arwyn tehát elindul, hogy egy híres, félszemű íjász, a sármőr Gareth segítségével felkutassa a darabokat.

A Sojourn a klasszikus mesék hagyományainak megfelelően építi fel cselekményét (ld. Vladimir Propp). A főhős az övéit ért támadás után elhagyja otthonát egy lehetetlen küldetésért, fogságba esik, kiszabadul, szövetségeseket, mentort és mágikus tárgyakat szerez, miközben a gonosz tudomást szerez létezéséről, és üldözni kezdi és így tovább. A történet gördülékeny, izgalmas, humoros és fordulatos (még akkor is, ha kiszámítható), a szemünk előtt feltáruló világ gazdag, szépséggel és veszélyekkel teli, a karakterek egyszerűek, de egyszerűségükben jól megírtak – és hiba lenne azt állítani, hogy Marz semmilyen meglepetést nem tartogat. Mordath troll kapitánya például egy teljes résznek a középpontjába kerül, és a rút, gonosz ura parancsait kérdés nélkül teljesítő szörny anyja halálos ágyánál hirtelen elnyeri az olvasó szimpátiáját – de még maga Mordath is valódi motivációkat kap tragikus múltja által, ami valamelyest a feléhelyezi őt az archetipus gonosznak (és valahol már az is szokatlan, hogy egy nő egy ilyen történetnek a főhőse): Marz írásának csak néhány apró hibája akad. Például a főszereplők olykor meglehetősen modern nyelven beszélnek (bár mivel ez nem a Földön játszódik, ez nem kellene, hogy probléma legyen, de egy ilyen környezetben így is szokatlan), Gareth szórakoztató narrációja pedig félúton egyszerűen megszűnik. Viszont a 25. résztől sajnos Ian Edginton vette át a sorozatot, és ez az a pont, ahol a Sojourn problémái megszaporodnak, a sorozat lassan, de biztosan hanyatlani kezd, lendülete, frissessége megtörik. Veszít bájából, viszont szaporodik pár sablonmegoldással, és időhúzó cselekményszállal. Utóbbi azért is fájó, mert a kiadó, a CrossGen, 2004-ben csődbe ment, így a sorozatot soha nem fejeződött be – az utolsó rész cliffhangerrel ér véget.

Ennek ellenére is érdemes azonban elolvasni a Sojournt, már csak azért is, mert Greg Land csodálatos munkát végzett, Quin világa az ő nem mindennapi tehetségének köszönhetően kel életre. Az utolsó pontig tökéletesen realisztikus rajzai valósággal kényeztetik a szemet, akár az arcokat, akár a háttereket, akár egy beszélgetést, akár egy csatát tár elénk, a látvány a gyönyörű színekkel együtt tökéletes. Ráadásul a képregényes hagyományokkal eltérően sikerül úgy szexinek ábrázolnia a női hősöket, hogy nem kényszeríti őket a kelleténél lengébb ruhákba, és öncélúan dögös pózolásokba. Kár, hogy Marz nem maradt nyeregben az utolsó 10 részre, mert így a Sojourn még félkésznek is csak félkész. De legalábbis a 24. részig mindenképpen érdemes elolvasni, mert kitűnő szórakozást nyújt.


Megjelenés: 2001-2004
Történet: Ron Marz, Ian Edginton
Rajz: Greg Land (vendégrajzolók: Sergio Cariello, Stuart Immonen, June Brigman, Aaron Lopresti, Cliff Richards, Luke Ross)

Olórin, 2008. március 12.