Senki nem kérdezte

Osztrák unoka számára felnőtt korában kiderül, hogy nagypapa nem szimpla náci.

Nem vérnáci, inkább hitlerista köznáci, a goebbels-i propaganda hites szajkójaként mellbevágó, megdöbbentően közönyös kijelentésekkel illet jelent és múltat a megbánás legcsekélyebb jele nélkül. Talán csak egyet bán, hogy imádott Hitlere nem maradt a politikánál, hanem hadvezér próbált lenni, hogy emiatt kútba esett minden – Leopold Maurer osztrák képregényszerző a Képregényfesztiválra megjelenő, Regina Hoferrel közös kötetében feltárja a nagyapjával készített életútinterjú által okozott instant sokk körülményeit.

Nem mindenkinél van a padláson egy náci nagypapa. Vannak szerencsésebbek, akiknél nem bujkál se náci, se véres kommunista, se ügynök, se besúgó, se házmester felmenő a tetőtérben, de lássuk be, ez több mint fél évszázad miatt Európa nagy részén szinte kevesebbekkel fordulhatott elő, mint nem. Vannak országok, ahol még gyakoribb ez a mentalitás. A szembenézés minősége is országonként eltér, túlkompenzálástól a tagadásig széles a társadalom, az egyén, az aktuálpolitika felelősséghez kapcsolódó viszonya. A politikának egyébként is annyi köze van a realitáshoz, mint egy intelligens mosóporról szóló reklámnak; a nem átpolitizált történettudománynál és a riportoknál színesebben, életszerűbben, emlékezetesebben a művészetek képesek átadni az elmúlt korszak emlékezetét a következő generációnak.

A magyar közéletben a közelmúlt egyik legtragikusabb személyes identitásválságát produkálta Pokorni Zoltán, aki 2002-ben lemondott pártelnöki és frakcióvezetői tisztségéről, mert kiderült, hogy édesapja egészen a rendszerváltásig, ahogy mondják, kommunista ügynök volt, s mire ezt elfelejtettük, 2019-ben kiderült, hogy a politikus nagyapja a rettegett városmajori nyilas különítmény, Kun páter csapatának sokszoros gyilkos tagja.

Ehhez képest Leopold Maurer története annyiban más, hogy ő szemtől szemben, még életében ismeri meg a szörnyeteget, emellett szociológusként, képzőművészként képes élményeit műalkotássá transzformálni. Csak parancsra cselekedtem – menyivel egyszerűbb volna ezt hallania, mint azt, hogy igazunk volt, csak hát… a körülmények nem kedveztek nekünk, náciknak.

Maurer, szintén a Nero Blanco Comix kiadónál megjelent, előző képregénye, a Csatorna ahogy az Élet és Irodalom írja:

„részben politikai szatíra részben szürreális fekete komédia… remek olvasmány és messze nem egyszer használatos képregény: a ritmusa, a meglepő váltásai, a mellbevágó poénok, egyáltalán az egész kötet szarkasztikus éleselméjűsége és rétegzettsége érdemessé teszi arra, hogy többször kézbe vegyük.”

A Rovarok is ilyen, többszöri olvashatóság élményét nyújtó műalkotás.

A kötet több síkot kezel a narrációt és a vizuális réteget tekintve egyaránt. Leopold Maurer saját életének szilánkjai saját ábrázolásban, míg nagyapja visszaemlékezései főként Regina Hofer képeivel jelennek meg a szabályos vizuális szerkezetű, egy-egy oldalon négy négyzet alakú képkivágással működő képregényben. Hofer korabeli képeket, plakátokat, jelszavakat, szövegeket alakít át sajátos, homogén, a húszas-harmincas-hatvanas évek képi világát egyaránt idéző vizualitásba. Maurer saját oldalain a Csatornánál szertelenebb, személyesebb, realistább megközelítést alkalmaz.

Az osztrák szerző emellett ismét „okosan ír”. Ha (jelen esetben!) nem is olyan okosan, mint az egy Spiegelman, mert olyan okosan aztán igazán nehéz, s talán „szerencse” is kell hozzá, s Maurernek nem is célja, hogy egészen új utakat keressen a történetmesélésben, és mert a Rovarokban a képek a narráció szolgálóleányai, erős vizuális sík mellett elsősorban szellemi katarzist kínál. Nincsenek idegrendszert borzoló, sokkoló erejű képek, a kötet ereje a történelmi hűség, a múltidézés legerősebb hatása az olvasóból a nagyapa közönye által kiváltott együttérzés, valamint a felfedezés, hogy hogyan számol el nagyapja örökségével, saját felismeréseivel a szerző. Ez utóbbi megrázóbb és elgondolkodtatóbb, mint maguk a rettenet emlékei, a konkrét történések.

Hiába egyértelmű szimbólum a Rovarok cím, nem annyira egyértelmű, miért rovar az ember. A szimbolikában a rovarok ősidők óta fajonként képviselhetnek pozitív vagy negatív jelentést, a kötet borítóján lévő, portrévá változó rovarsereg egyszerre a társadalom és az egyén társadalomban tükröződő képe. Kafka Átváltozásához vagy Pelevin A rovarok életéhez hasonlóan Maurer védjegyként használja a hétköznapi szürrealizmust, az elbizonytalanítást. Ő azért, hogy végül megértsük, vagy legalább elgondolkodjunk azon, életének miért ezeket a szösszeneteit, rövid epizódjait emelte be a kötetbe, hogyan viszonyulnak ezek nagyapja egyfelől büszkén vállalt, másfelől megrázó történetéhez, mit miért próbált úgy megírni, megrajzolni, megrajzoltatni, ahogy.

Ismét csak megköszönni lehet.

Köszönet a Nero Blanco Comixnak a recenziós példányért.

Lénárd László

Cím:	Rovarok
Szerző(k):	Regina Hofer, Leopold Maurer
Kiadó:	Nero Blanco Comix
Ár:	6800 Ft
Formátum:	puhafedeles kötet
Terjedelem:	236 oldal
Megjelenés:	2023.05.14.
Megvásárolható:	Közvetlen a kiadótól
Online vásárlás:	kepregenymarket.hu
Bevásárlólista: