Sarkított kockák – 2007/IV. értékelés

A pályázat első időszaka 2007 negyedik negyedévére esett, de mivel csak október 20-án lett kihirdetve, alig másfél hónapnyi idő állt rendelkezésre az első értékelésig. Ezalatt négy írás érkezett be, három szerzőtől, akik nem meglepő módon már nem először próbálkoznak képregény(es) írással, rajzolással. Az alábbi művek egy-egy oldalának elemzései kerültek elbírálásra az első alkalommal:

Halmi Zsolt: Acélcápa (Nemere István – Sarlós Endre)
Halmi Zsolt: Alack Sinner: Citta occura (José Munoz)
Jáger Attila: Piszkos Fred, a kapitány (Rejtő Jenő – Cs. Horváth Tibor – Korcsmáros Pál)
Lénárd László: Strip gyűjtemény – Overboard (Chip Dunham)

A zsűri két főből állt, a két képregényes szaklap “gazdája” lett felkérve eme embert próbáló feladatra: Bayer Antal és Szabó Zoltán Ádám. Alább összefoglalom a véleményeket, de előbb pár szó a pályázat változásáról. A kiírásban a lényegi változás csak a zsűrizésre vonatkozik: nem egyenkénti pontozással, hanem a pályázati időszak végén az összes pályamű közül, konszenzusos döntéssel kell, hogy kiválasszák a legjobbat.

A zsűri értékelését összefoglalva az derül ki, hogy az eredeti feladat, vagyis egy elemzés készítése, ebben a négy írásban csak részben teljesült, ebből a szempontból Jáger Attila írása bizonyult a legjobbnak. A választott képregény apropóján volt egy kis nézeteltérés a két zsüritag között: vajon a régi és az új kiadás közötti kapcsolatok említésének kell-e szerepelnie egy ilyen elemzésben? Végül ez a kérdés nem befolyásolta a döntést. Lénárd Laci kemény fát választott, így írása inkább volt egy érdekes ismertető, mint tényleges elemzés. Valóban nehezebb dolog egy igen rövid műből kihámozni az elemezhető tartalmat, lehet, hogy egy strip-nél a karakterek vagy a rajzstílus hátterének is érdemes utánajárni – hogy valódi elemzés legyen, ne “csak” egy jól megírt cikk.

Halmi Zsolt igazán lelkesen küldi azóta is az írásait és ez a fogalmazásán is látszik, vagyis a kiválasztott mű és az alkotó iránti “rajongása”, vagy a formanyelvtől független mondanivaló kiemelése többször is feltűnik. A két szakértő egymástól függetlenül állapította meg azt, hogy sok olyan dolgot észrevesz, amit izgalmas lenne kibontani, de miután említi a dolgot, nem kerül sor a feltárásra. Írásaiban néhány hatásos szófordulat tárgyilag nem állja meg a helyét, pl. az Acélcápa Zórádot említő összehasonlítása, vagy a “párhuzamos montázs” kifejezés használata. Én személy szerint mindenképp örülök annak, hogy Zsoltot ennyire foglalkoztatja a képregények elemzése, ezt Bayer Antal is kiemelte értékelésében.

Köszönjük a zsűri munkáját!

A pályázat eredeti célja ugye egy képregény-oldal elemzése. Bennem például fel sem merült ilyen gondolat, amíg nem olvastam még a Panel-ben az első Buborékhámozós cikket, azóta viszont foglalkoztat ez a fajta feltárása a kilencedik műfaj képviselőinek – hallatlanul izgalmasnak tartom egyszerre hámozni a sokrétegű tartalmi és formai hagymahéjakat, elmélyülni a verbális és vizuális egyszerre hatások “vadászatában”. Aki ilyesmire adja a fejét, annak valószínűleg érdemes elolvasni a Képregény felfedezését, a Kult Comics-ot, illetve a három Buborékhámozó füzetet – hogy a Nero Blanco Comix-ról ne is beszéljünk.

Meglepett egyébként az, hogy eddig csak magyarul megjelent képregényekről írtatok – arra számítottam, hogy az ismeretlenebb, idegen nyelvű kincseiket tárják a nagyérdemű elé a rajongók. Köszönjük az eddig beérkezett elemzéseket, gratulálunk Attilának (a ComicsInvest-nél költi ez az 5000 forintot) és reméljük még sok érdekes és tartalmas írást olvashatunk ennek a pályázatnak a keretein belül!