Bizarr ikonok a színházban

Bizarr ikonok a színházban

Tarczy István festőművész munkáiból nyílt kiállítás a veszprémi Petőfi Színház előcsarnokában.

A tárlat az alkotó nagyméretű, a keresztény kultúra szakrális hagyományait követő ikonjait mutatja be. Az egyházi ikonfestés szabályai szigorúak, s Tarczy maga is betartja ezeket az előírásokat: a Pantokrátor könyve előírt helyén nyugszik, a szent megfelelően görbíti tiszteletet parancsoló ujjait, az Istenanya pedig az évezredes pozícióban tartja karján a legszentebb gyermeket. Egy ortodox ikonfestő mégis sűrűn vetné magára a keresztet…Tarczy ugyanis a manga stílusában alkot, s a legegyszerűbb meghatározás szerint ez maga a japán képregény, aminek hazánkban inkább filmbeli változatát, az anime-t ismerhetjük. A nagy szemű, égnek álló hajú figurák, különös harcosok és szörnyek a távol-keleti ország popkultúrájának szerves részévé váltak, hazánkban egyenlőre csak ritka egzotikumot jelentenek.

Az ikonábrázolás ezzel szemben “szent ügy”: a láthatóból a láthatatlanba emelés az áhítat gyakorlati eszköze. Az ábrázolás tárgyai a jelenségek mögötti ideák, Isten teremtő gondolatai. Az anyagi világ valós tárgyai visszahúznák azt saját szintjükre, ezért kerülni kell minden olyan festészeti megoldást, ami ebbe az irányba hatna, és helyettük alkalmazni kell azokat, amelyek elősegítik a kiemelkedést. A két kulturális jegy, a szent és a profán, az ősi és a mai, a magas művészet és populáris kultúra vegyítése ezért igen különös, de alkalmazásukkal a művész eredeti, sőt provokatív hatást ér el.

A január végéig látható tárlaton a fiatal alkotó egyéb munkáit is láthatjuk, köztük főleg csendéleteket.

L. Z.
Népszabadság
2004. december 24.