Zrínyi Miklós és a titokzatos XIII

Zrínyi Miklós és a titokzatos XIII
Könyv: Zrínyi Miklós és a titokzatos XIII (Két új képregény)

Az utóbbi időben többen is elgondolkodtak azon, hogy miért nincs Magyarországon képregénykultúra (A képregény esélyei, Magyar Narancs, 2004. szeptember 30.; Kubiszyn Viktor: Állókép-birodalom, Beszélő, 2004/11.; Csordás Lajos: Kísérletek a magyar képregény feltámasztására, Népszabadság, 2004. november 27.). Erre a napokban megjelenik két, szokatlanul igényes kivitelű album két, korábban teljesen ismeretlen kiadótól.

Sarlós Endre 1566: Szigetvár ostroma című albumának meglehetősen hányatott volt a sorsa. A Szigetváron élő festőművész és grafikus már

hosszú évek óta

dolgozott rajta, ám megfelelő támogatás és terjesztés híján korábban csak részletek jelenhettek meg belőle.

A mostani kiadvány az elsősorban ajándéktárgyakkal foglalkozó Vadzsra '99 gondozásában jelent meg, A4-es formátumban kapható az újságárusoknál, az eredeti, mindössze 500 példányban nyomtatott A3-as albumot pedig a kiadónál lehet megrendelni, előbbi 1980, az utóbbi 6900 Ft.

Ennek az információnak azért van jelentősége, mert sajnos a kisebb alakú könyvben sajátos elrendezésben láthatók az ötletszerűen felnagyított és lekicsinyített képkockák, helyenként zavaró űrök is tátongnak.

Erről persze nem a szerző tehet, mint ahogy arról sem, hogy az eredetileg folytatásos megjelenésre szánt részek összefűzése egyetlen kiadványban egészen más dramaturgiai megoldást kívánt volna. (Azt azonban nehezen tudná velem megértetni, hogy ha már közel húsz oldalt vártunk a központi figura, Zrínyi Miklós első megjelenésére, miért kellett ennyire apró méretben, hangsúlytalan helyzetben ábrázolni.)

A részletesen kidolgozott rajzok és hosszú magyarázó szövegek egyaránt arról tanúskodnak, hogy Sarlós hatalmas, szenvedélyes kutatómunkát végzett, amelynek eredményét egy számára kedves kifejezési formában óhajtotta közreadni. A török és magyar forrásokat egyaránt felhasználó, az események katonai vetületére koncentráló történet hitelesnek és objektívnek látszik.

Sarlós szerint az 1566: Szigetvár ostroma rajzos album, és ez igaz is, hiszen használja ugyan a képregény formáját, ám sem szándékában, sem eszközeiben nem nevezhető “igazi” képregénynek. A leginkább a Fülesben népszerűvé vált, Zórád, Korcsmáros és Sebők kiváló grafikáival illusztrált irodalmi adaptációk hagyományát követve igyekszik megfelelni a Kádár-Aczél-korban kialakult, sajátosan magyar, didaktikus nyomaiban máig túlélő igényrendszernek, amely távol áll mind az amerikai, mind az európai kép-regény-meghatározásoktól.

A képek számozása, a kézzel írt szöveg mellőzése (pedig milyen szép, képes krónikára emlékeztető bevezetők is vannak benne), a rajzok közötti összefüggés, átmenet szinte kizárólag szöveges megoldása mind-mind ennek a jele és következménye. Lehet, hogy a gúzsba kötve táncoló magyar “képmese” utolsó, tökéletlenségében is gyönyörű megnyilvánulását tartjuk a kezünkben? Már csak ezért is érdemes beszerezni.

Egészen máshonnan érkezett hozzánk XIII, az amnéziás akcióhős. Annak idején az X-07 akciómagazinban kevesen figyeltek fel rá, most itt az újabb esély, hogy megtudjuk, miért fogy el minden részből közel félmillió (!) példány Európa francia nyelvterületein. A Krak! kiadó kifejezetten azzal a szándékkal jött létre, hogy hazánkban is meghonosítsa a modern európai képregényt. Reményei szerint eljön az idő, amikor Párizshoz, Brüsszelhez és más nagyvárosokhoz hasonlóan nálunk is felnőttek fognak olvasgatni a könyvesboltok ma még nem létező képregényrészlegében.

XIII kalandjait 1984-ben indította hódító útra két rutinos profi, a francia-belga képregény-iskola kiemelkedő képviselői, az író Jean van Hamme és a rajzoló William Vance. Nem tudjuk, kicsoda, honnan jött, egyáltalán, valódi arcát látjuk-e, és főleg: miért viseli vállára tetoválva a XIII-as számot.

Az első részben (A Fekete Nap) még csak ízelítőt kapunk a váratlan fordulatokban bővelkedő, hátborzongató, megfelelő dózisokban adagolt izgalmat, akciót,

politikát és erotikát

tartalmazó, az összeesküvés-elmélet elemeit is ügyesen alkalmazó sorozatból.

Ebben a vérprofi munkában nehéz hibát találni, apró részletektől eltekintve tökéletes példája a francia kalandképregénynek. Egyértelműen a nagyközönségnek készült, az olvasót felnőttnek tekintő, intelligens munkáról van szó.

A magyar kiadás (Krak! kiadó, 48 oldal, 1495 Ft) jól sikerült, bár a színek az eredetinél valamivel élénkebbek. A kiadó reméli, hogy megtalálja Magyarországon is a közönségét – ebben az esetben pedig évente több kötetet is meg-jelentetnek, sőt más sorozat beindítását is fontolgatják.

Összességében tehát kifejezetten jó évet zár a magyar képregénykiadás, hiszen a Képes Kiadó Rejtő-sorozata ígéretesen növekvő népszerűségnek örvend, megjelent hat grafikus saját kiadású antológiája, a PTSD, és további tervekről értesülhetnek mindazok, akik időnként felkeresik a www.kepregeny.net honlapot, a magyarországi rajongók kedvenc portálját.

Ráadásul ugyanitt képregénypályázatról is olvashatnak: jövőre induló képregénymagazinhoz kerestetnek olyan forgatókönyvírók és rajzolók, akik életre keltik Nero Blancót, Pepita Oféliát és Hősmagyart!

Bayer Antal
Magyar Narancs
2005 január 13.