Magyarország első képregényes szaklapja: Panel

Túlzások nélkül mondhatjuk, hogy a Panel című képregényes szaklap hiánypótló kiadvány, ugyanis korábban magyar nyelven egy-két alkalmi füzettől vagy sikertelen próbálkozástól eltekintve ilyen még jelent meg rendszeresen. A Panel 2008-ban már a harmadik évfolyamában jár, folyamatos frissített az internetes kiadása is.

Szabó Zoltán Ádám főszerkesztő-kiadó a lap egyik számában Kertész Sándor egy korábbi dolgozatára hivatkozva fogalmazta meg, hogy a magyar képregénynek újra kell magát definiálnia, mert nincs saját múltja, nincs meg a folytonossága, csupán külföldi mintákból válogathat. Ideális esetben ezeket nem utánoznia kellene, hanem merítenie belőlük, hogy megteremtse azt, ami csak a sajátja. Képregényes szaklapból a Panelnek egyáltalán nincs előképe, egyelőre külföldről, illetve más művészeti ágakból vett mintákat követhet. A képregényes szaklapnak tehát ki kell találnia önmagát, hiszen a kultúra egyetlen szegmense, így a képregény sem lehet teljes értő kritika, megfelelő elemzések, a szakterületen jártas történeti áttekintések és szakszerű kontextusba helyezés nélkül. Ez az az űr, amit a Panelnek be kellene töltenie. Kiadványok, sorozatok, albumok jelentek már meg korábban is, a képregényes paletta teljessé válásához azonban még mindig szükség volt egy értelmező, eligazító, elemző szaklapra. Az első lapszámokat olvasva még egyértelműen érezhető az útkeresés, az arculat lapszámról lapszámra formálódik, s talán a látókör is egyre szélesebb. Csak az hat zavaróan, hogy a Panelnek még nincs kialakult értékítélete, egyelőre minden képregény-megjelenést egyformán ünnepel. Hogy egy filmes példával illusztráljam: olyan ez, mintha egy filmkritikus egyenértékűként kezelné és egy lapon említené Fellini mester Amarcordját, Luis Buñuel és Salvador Dalí Andalúziai kutyáját, Sylvester Stallone Rocky- és Rambo-opusát, vagy teszem azt, a Jim Carrey és Jeff Daniels nevével fémjelezett, gusztustalan, Dumb&Dumber című, a magyar mozikban Dilibogyók címen vetített förmedvényével, amit filmnek sem igazán érdemes nevezni. A képregények között is vannak fontos és jelentős kiadványok, s ugyanakkor folyamatosan jelenik meg az igénytelen ponyva is. Na mármost, ha egy filmkritikus ünnepli a Dilibogyókat, akkor az Amarcordról és az Andalúziai kutyáról már nem is nagyon kellene megszólalnia. Így a különböző képregényekről sem lehet mindent egybemosva beszélni, határozottan el kell különíteni egymástól azt, ami igényes és szóra érdemes, s azt, ami tömegtermelés és tucatáru.

Mégis elnéző leszek az első magyar képregényes szaklappal szemben, mert a Panel korábbi számait lapozgatva megfigyeltem egyfajta letisztulási folyamatot. A tavalyi évfolyamban egyre ritkábbak voltak az ilyen bántó egybemosódások, az idei évfolyam pedig, bár még nem teljes, ha valóban folytatja és kiteljesíti ezt a tendenciát, akkor a Panel valóban megérdemli, hogy egyre nagyobb figyelemmel kísérjük.

A Panel eddig megjelent évfolyamaiban érdekes, olvasmányos stílusban ad tippeket és tanácsokat a gyűjtemények kezeléséhez Balázs Dániel, alapos áttekintéseket közöl a magyar képregény történetéből Szabó Zoltán Ádám, Kokovai Péter, illetve Kotász Zoltán tollából. Sokszínűségéhez hozzájárul az is, hogy a nemzetközi képregényes jelenségeket elemzi benne Sudár Bence és Simon Roland.

Szabó Palócz Attila
Magyar Hírlap
2008. június 24.