Frank Miller : Sin City – A nehéz búcsú

Frank Miller : Sin City – A nehéz búcsú

Sin City mocsok egy hely: sötétedés után ajánlatos magunknál tartani minimum egy 44-es Magnumot, de ha fegyvertárunkban nem szerepel e legendás ólompumpa, legalább az öklünkkel tudjunk magabiztosan bánni.

Prostituáltak, törvényen kívüliek, korrupt zsaruk, elmebeteg emberevő papok, bérgyilkosok, teszik ki a populáció nagy részét, nincs helye sem békének, se harmóniának, se a jó öreg józan ítélőképességnek.
Frank Miller korszakalkotó, képregényvilágot felforgató műve, egyedi stílusban – fény-árnyék játék- tálal elénk egy romlott világot, ahol mindenki a saját szabályai szerint játszik, és az egyén érdeke sokkal előbbre van, mint bármi más.
A FUMAX ( Fumetti-Manga-Comix ) kiadó gondozásában megjelent „Nehéz búcsú” Marv tragikus sorsbeteljesítő vesszőfutása, ami végig magában hordozza az elkerülhetetlen drámai befejezést. Főhősünk intelligenciája alig haladja meg a jó öreg Süsüjét, ám ösztönei egy tigris elszántságával vértezik föl, és pontról pontra haladva teszi helyére az összekevert kirakós játék darabokat.
Sosincs nappal, a nap sem süt, az eső is kíméletlenül mossa magával a város szennyeit, amit a fekete-fehér látványvilág hűen tálalja az olvasó elé. Bár a sztori egyenes vonalon halad a vég felé, korántsem mondható unalmasnak, vagy előre kiszámíthatónak: morbid őszinteséggel gyomrot nem kímélve, kaszabolja be magát emlékezetünk sűrű erdejébe, s mindenfajta kompromisszum nélkül adja meg a kegyelemdöfést. Megfizetsz mindenért, semmit nem néznek el senkinek, jobban teszed ha atomjaidra szakadsz és szublimálsz a városból, különben megtalálnak, és a másvilágot könnyen egy canis emésztőrendszerén keresztül közelítheted meg. Aki a nőket szereti, abban nincs hiba, ám ha a szíve választottjai leginkább az étlapról kerülnek a a kezei, illetve fogai közé, az már bizony klinikai eset, és Marvnak egyáltalán nem ellenkezik az elveivel, ha valakit „kezelnie” kell. De ez a város már csak egy ilyen hely, ha te nem taposol, akkor majd előbb utóbb téged tapos az aszfaltba valaki, egyszerű szemet szemért elmélet a kilencvenes évek közepéből, ami azonban nem vesztette aktualitását napjainkban sem.

(b)urt
Esti Hírlap
2005. December 12.