Maus: a holokauszt-képregény magyarul

Maus: a holokauszt-képregény magyarul – Egerek és emberek

A vészkorszak elbeszélésére tett eddigi legkülönösebb kísérlet: képregény antropomorf egerekkel és macskákkal. A comics-történelem egyik legfontosabb műve most végre a hazai könyvespolcokra is felkerülhet. Összeállításunkban más, sok vitát kiváltott holokauszt-műveket is szemlézünk.

Art Spiegelman korszakos művének hazai megjelenése sokat tehet a képregény műfajának magyarországi újraértékeléséért. Szuperhősökből és Garfieldből eddig is el voltunk látva, ám tavaly óta a sokáig tetszhalott magyar képregényművészet és kiadás is újjáéledni látszik. Áttörés? Nos, egyelőre nem, de tény, hogy újra rendszeres, igényes publikációk látnak napvilágot. Az egykor csak a Füles újságban publikált regény-adaptációk most külön kötetekben jelentek meg. Egy kis kiadó a XIII. című kultikus francia sorozat hazai kiadására vállalkozott, PTSD címmel underground antológia-sorozat jelenik meg. Elindult egy magyar nyelvű online képregénybolt és virágzik a gyűjtői színtér.

A képregénykultúra mindenkor a sajtókultúra aktuális állapotával van szinkronban. Örvendetes hát, hogy tavaly a hazai sajtó is megmozdult: a Beszélő közölt comics-adaptációt Bulgakov Kutyaszív című művéből, a pesti szórakozóhelyek és kávézók életforma-lapja a Fontos! című újság szintén sorozatot indított. Talán újra megtanulunk képregényt olvasni? Ebből a szempontból jókor jelenteti meg az Ulpius Ház kiadó nálunk a Maust, amely világszerte átformálta a képregényről alkotott elképzeléseket.

A narrációnak az a formája ugyanis, amellyel Spiegelman kísérletezett, a kissé lenézett képregényt igazi felnőtt műfajjá avatta. Az alkotók számára persze addig is az volt, ám a magaskultúra vonakodott beemelni sáncai mögé; amikor a Maus 1992-ben Pulitzer-díjat kapott, új kategóriát kellett kreálni számára a díjazottak között. A képregény, vagy ahogy a nemzetközi színtéren a könyv alakban kiadott, hosszabb, narratív comics-ot hívják, a graphic novel új korszakába lépett a Maus megjelenésével.

Fikciós, önéletrajzi és dokumentumkötet is egyben a Maus, végső soron az emlékezés és elbeszélés lehetőségeit kutatja; kíméletlenül. Art Spiegelman rendkívül személyes művet alkotott. Apja, a lengyel zsidó
származású holokauszt-túlélő, a New York Queens városzrészében letelepedett Vladek Spiegelman magnószalagra rögzített visszaemlékezései alapján tett kísérletet a holokauszt-történet elbeszélésre. Ehhez azonban egy különleges (és sokak által támadott) metaforát alkotott. A Mausban a zsidók egerek, a németek macskák (a nácik: the Katzies). Mielőtt macska-egér harccá egyszerűsítenénk magunkban a dolgot, ezt a kódot Spiegelman rögvest kiterjeszti: a lengyelek disznók, az amerikaiak kutyák képében jelennek meg; helyesebben embertestű, állatfejű lényekként.
Ez a kód elsőre talán frivolnak tűnik, de Spiegelman annyira következetesen és természetesen használja, hogy rögtön a könyv elején „belemegyünk” ebbe a (kétségkívül kemény) játékba.

A Maus taposóaknákkal teli terepen egyensúlyoz. Amellett, hogy az állat metaforával elemeli történetét az író-rajzoló, komoly gondolkodásra késztet; hiszen a tipizálással éppen a fejelmélet kliséit veszi magára – szándékosan. Kártevőknek, rágcsálóknak a nácik nevezték a zsidóságot, de több más előítélet-klisét is használ Spiegelman, olykor ironikusan is, a franciák például békák. Közben éppenséggel Vladek, a művész idős, rigorózus, keserű és olykor elviselhetetlen apjától nem is áll távol némi rasszizmus sem, előítéletes a feketékkel szemben. A Maus formai játékai és – hogy Ottlikot idézzük az Iskola a határonból – „az elbeszélés nehézségei” nem érnek itt véget, a Maus nemcsak képileg, de nyelvében is különleges. Vladek egyfajta roncsolt angolt beszél, amely eltér a környezetében beszélt nyelvtől.

A holokauszt megszenvedése és túlélése, mint Vladek, az apa végzete, és az elbeszélés, az ábrázolás megszenvedése, mint a fiú végzete. A Maus egyáltalán nem optimista mű. Spiegelman kemény és könyörtelen önvizsgálatot is tart ebben a műben, amely az ábrázolat szintjén is megjelenik: a krematóriumok kígyózó füstje a képregényben szereplő rajzoló folyamatosan szívott cigarettáinak füstjében tér vissza. A történet a képregénykészítés történetét is követi; felvillantva a lehetőséget, amelyet a comics-iparban elért siker jelent: de a Maus megfilmesítésére, Maus-ajándéktárgyak árusítására történő utalás (amelytől egybként az alkotó elzárkózott) az úgynevezett holokauszt-iparról folytatott amerikai vitákra is reflektál.