Buborék az orrban

Buborék az orrban
Chuck Austen; Hiroki Otsuka: Nyári Srácok

A popkultúrában sután közlekedőknek áruljuk el: a manga japán képregény, eredeti jelentése valami olyasmi: „véletlen képek”. Ha gülüszemű csávókat és lufidudájú csajokat látunk sok fekete négyzetbe zárva, biztosak lehetünk, hogy mangával van dolgunk.

A Japánban hihetetlenül népszerű művészeti irányzat (vagy kultszemét) támad az egész világon, így nálunk is, többek között az Athenaeum 2000 kiadó jóvoltából, amely mangasorozatot indított. A sorozatról egyébként a Népszabadság beszámolt, amelyből itt van az első kötet, a Nyári Srácok, mely Chuck Austen (író) és Hiroki Otsuka (rajzoló) munkája. Ez a mű a world- (avagy global-) manga fiókjából való, hiszen nem japán termék: Chuck Los Angeles-i kreatív, Hiroki pedig Japánban született ugyan, de már jó ideje New Yorkban él – arról már nem is beszélve, hogy a Nyári Srácok hamisítatlan amcsi sztori, hollywoodi tömegszennyet megszégyenítő minimáltörténet csipetnyi baseball-lal és némi egyetemi light-erotikával fűszerezve.

A könyv természetesen a hátuljától kezdve olvasandó, hiszen eredeti japán mangaformátumban készült, így jobbról balra kell haladni, amitől a nyugati fogyasztó percekig csak szédül a fotelban, mintha valami láthatatlan keleti isten forgatná a szobát. Mire megszokjuk a visszafelé olvasást, már vége is a képregénynek – anélkül, hogy bármi történt is volna. Ízelítő a cselekményből: Bud Waterston átlagos és pattanásos amerikai nagykamasz, akinek áll a farka a garázsban talált Playboyokra meg a miniszoknyás teniszező lányokra – ezért aztán mindenki perverznek gondolja. Pedig nem beteg ő, csak hát forrnak benne a hormonok. A szexéhes Bud a sorozatos atrocitások elől – kövér, balfék, hamburgerzabáló barátjával – a közeli állami egyetemre menekül, ahol már várják őket a félmeztelen, s lufidudájú csajok. De ahelyett, hogy hősünk valami könnyűvérű bölcsészdívába zúgna bele, a baseballedző lánya kell neki. Csakhogy ez a pincsi már ismeri Budot még perverz korából, hiszen Waterston éppen az ő hátsóját bűvölte aléltan a teniszpálya széléről. Nagyjából itt vége is szakad a könyvnek, remegve várhatjuk a folytatást…
Hogy a mi Asterix-, Talpraesett Tom- vagy Pif-, és persze Korcsmáros- és Zórád-képregényeken szocializálódott generációnknak sekély a kéj, mely ebből a mangából nyerhető, azt talán kétség nélkül kijelenthetjük. Azt viszont már nem állíthatjuk ilyen magabiztosan, hogy nem lesznek ezrek, akik ezért a másfél ezer forintot kóstáló, nagyjából Kőbánya-Kispesttől Újpest-központig kiolvasható fekete-fehér baromságért pénzt adnak. De hát ha vannak felnőtt emberek számosan, akik olajban tocsogó pityókáért, száraz zsömlébe töltött, trutyikkal összemaszatolt darált húsért és cukros, szénsavas lónyálért egy kiló friss, csontos tarja árát kifizetik, akkor földön s égen bármi elképzelhető.
Az nem derül ki a könyvből, hány kötetet kell még megvásárolni ahhoz, hogy az öngyilkos apa blokkoló emlékétől megszabaduló, baseballkirállyá fejlődő Bud végre megdöntse szíve választottját, a dögös Chrissie-t, de én már az első rész közepén úgy éreztem, mintha buborékocska nőtt volna az orrlyukamban. Csak később tudtam meg, hogy az eredeti japán manga éppen ezzel az orri buborékkal jelzi, ha a képregényhős elaludt.

Athenaeum 2000, 199 oldal, 1490 forint

Népszabadság
Cserna-Szabó András
2007. május 12.