Korcsmáros Pál képregényei

Rejtő Jenő-Korcsmáros Pál: Az előretolt helyőrség. Garisa H. Zsolt és Varga “Zerge” Zoltán szerkeszt

Rejtő Jenő-Korcsmáros Pál: Az előretolt helyőrség. Garisa H. Zsolt és Varga “Zerge” Zoltán szerkesztésében. Képes Kiadó, Budapest, 2004. 82 oldal, 2990 Ft

Gárdonyi Géza-Korcsmáros Pál: Egri csillagok. Képes Kiadó, Budapest, 2004. 50 oldal, 499 Ft

A belga és francia képregény klasszikus alkotásai (Tintin, Lucky Luke, Asterix kalandjai) sohasem tűnnek el a nyugat-európai könyvesboltokból, alkotóik emlékét albumok, tanulmánykötetek, díszkiadások őrzik. Az amerikai képregényhősöket (Superman, Batman, Dick Tracy, Garfield) pedig sorra viszontláthatjuk a filmvásznon. Vajon a magyar képregény miért maradt ilyen lenézett, elhanyagolt mostohagyermek? Hiszen ugyanabban az időszakban, amikor a nyugati képregény virágkorát élte (az 1950-es, 1960-as években), hazánkban is akadt két mestere a műfajnak Zórád Ernő és Korcsmáros Pál személyében. Nemzedékem tagjai azóta is olyannak képzelik Rejtő Jenő regényeinek főszereplőit, amilyennek Korcsmáros megrajzolta őket a Füles régi évfolyamaiban.

Korcsmáros Pál leszármazottainak köszönhetően most méltó kiadásban láthatjuk viszont a magyar képregény egyik legtehetségesebb alkotójának műveit. A Képes Kiadó két sorozatot is indított: az egyikben a Rejtő-kötetek alapján készült rajzokkal találkozhatunk, a másikban az irodalom klaszszikus alkotásainak képregényes formában történt feldolgozásaival. Az előbbi sorozat nagy alakú, ízléssel és mértéktartóan kiszínezett kötetekből áll. A szerkesztők két kiváló döntést hoztak: egyrészt kiegészítették a Fülesben megjelent rajzokat az alkotó hagyatékban maradt, de remekül felhasználható grafikáival, másrészt a lehető leghűségesebben követték az eredeti művek szövegét, s ezzel Rejtő Jenő emléke előtt is tisztelegnek. Azt már kevésbé tartom szerencsés elgondolásnak, hogy az eredeti rajzokat (igaz, meglehetősen ritkán) átjavították. A három testőr Afrikában című kötetben hőseink nem abba az ötvenes évek stílusát képviselő autóba szállnak be, amely egykor a Fülesben látható volt, hanem a harmincas évekhez illő kocsiba. Csakhogy az előbbit Korcsmáros Pál rajzolta, az utóbbit pedig nem! Nem hiszem, hogy bárki is a korszak tudományosan pontos és aprólékos bemutatásáért kedvelné képregényeit, s maguk a Rejtő-művek is egy meglehetősen időtlen, nem létező fantáziavilágban játszódnak. A reneszánsz és a barokk festményeit sem kívánja senki sem átjavítani, mert az ókori hősök újkori viseletben láthatóak rajtuk – s Korcsmáros Pál is volt akkora művész, hogy kisebb pontatlanságait is tiszteletben tartsuk.

A másik sorozat (Az irodalom klasszikusai képregényben) formátumában és fekete-fehér színeivel hűbben követi a Fülesben egykor megjelent képsorokat. Az első füzet az Egri csillagok feldolgozását tartalmazza. Miközben lapozgattam, újra meg újra el kellett ismernem, hogy Korcsmáros kiválóan ismerte a műfaj szabályait, és nagyszerűen idézte fel néhány vonással a XVI. század világát. Ráadásul remek humorérzéke volt, rajzaiból jókedv és derű árad. És mennyire szeretett szép nőket rajzolni! Figyeljük csak meg, milyen gyönyörűek a Jumurdzsákkal élethalálharcot vívó, felsőtestén páncélt viselő Cecey Éva lábai!

Hergé, Morris, Peyo, Jim Davis és a képregény műfajának más külföldi klasszikusai nem szépirodalmi műveket tolmácsoltak, hanem önálló világot teremtettek, amelyben hőseik e világ törvényei szerint tevékenykedtek. Lehet, hogy a magyar képregény mostoha sorsának és későbbi elsorvadásának is az volt az oka, hogy az alkotók nem alkothattak önálló képi világot, hanem a magasabb rendűnek tekintett, klasszikus irodalom alkotásait kellett tolmácsolniuk? Korcsmáros Pál fantáziája minden jel szerint Rejtő műveinek átdolgozása során szárnyalhatott a legszabadabban, e rajzok készítése során jutott legközelebb nyugati kollégáinak önállóságához. Az Egri csillagok feldolgozása azonban arra utal, hogy a műfaj magyar mestere még akkor is képes volt igényes és mulatságos rajzokat készíteni, amikor a klaszszikus szépirodalom alkotásai “szolgálóleányának” a szerepébe kényszerült.

Hahner Péter
Élet és Irodalom
2005/7.szám – február