Gróf Balázs: Képregények

Gróf Balázs: Képregények

A neves rajzoló Pesti Est-es rovatát (Butapest) valószínűleg mindenki ismeri – megkockáztatnánk, hogy többnyire pont e keserűen szellemes miniképregényekkel nyit az olvasók többsége. S ez csak munkásságának a kisebbik része: visszatérő figuráinak kalandjai jól elhatárolt fejezetekre tagolják most megjelent könyvét, mintegy megkönnyítve az alapvetően lusta olvasó dolgát. Most pedig folytassuk a kötelező tiszteletkörökkel – Gróf remekül rajzol, ami ebben a műfajban úgyszólván kötelező, figurái jellegzetesek és összetéveszthetetlenek. Ráadásul nincs híján néminemű szarkazmusnak sem, s akkor még nem is mondtunk semmit – sorozatai valósággal tocsognak a fekete humorban, továbbá a kiontott vérben és belsőségekben. Valószínűleg nem okozunk meglepetést a fanatikus Gróf-olvasóknak, ha eláruljuk: kedvenc szerzőjük vissza-visszatérő témája népünk, különös tekintettel a tízes-harmincas korosztály, az ún. fiatalság társas viselkedése, ezen belül sajátosan reménytelen kultúrafogyasztási és -befogadási (pontosabban be nem fogadási) szokásai. Azok a nyomorult attitűdök, amelyek tökéletesen belőhetők a reflektálatlan bunkóság és az értelmetlenül szofisztikált sznobizmus kijelölte skálára. Az alkotó szeme éles, mint az általa is megrajzolt (pécsi) sasé: mindent észrevesz, ami szánalmas, röhejes avagy bájosan esetlen – mindegy, csak rajzba lehessen önteni. S az sem utolsó szempont, ha a szerző (mint esetünkben Gróf) egy vidéki városból (mondjuk ki: Pécsről) származik – ez nem csupán sajátos ízt kölcsönöz munkáinak, de utánozhatatlan perspektívát is nyújt, ahonnan már majdnem színről színre láthatók a dolgok.

minek
Magyar Narancs
“Nyolc kis kritika” rovat
2006. március 2.

Nyitott Könyvműhely Kiadó, 2005, 189 oldal, 2800 Ft