Kázmér és Huba

Bill Watterson 1985-ben alkotta meg az azóta már legendássá vált általános iskolás kisfiú és plüssállatkája kalandjait, mely az egész világon hatalmas sikert aratott. Napilapok közkedvelt rovata lett ez a kedves páros, és a szerző összegyűjtött munkái az évek során nagyobb gyűjteményes kötetekben is napvilágot láttak.

Nos, lehet, hogy a napilapok tették híressé a sorozatot, de ez önmagában még elég kevés, hiszen sok más háromkockás válhatott volna ismertté a nyomtatott sajtó gondozásában a Kázmér és Hubán, valamint a Garfieldon kívül is. Mint minden kategóriában, a siker több tényező együttes fennállásának köszönhető.
Ha ránézünk ezekre a sorokra, akkor szövegbuborékok nélkül is tudnánk, hogy mi a képsor története és csattanója. Az arcok, a beállítások, a mozdulatok, és úgy általában az egész összhatás hihetetlenül kifejező. A rajzok nincsenek túlbonyolítva, nem tudunk elveszni egy-egy képkockában, ugyanakkor pont annyira vannak belakva a vonalközi területek, hogy ne fárasztó keresgélés után mosolyodjunk el a tetőpontnál, hanem lendületesen élvezzük végig az egészet. A stílus szintén energikus, lendületes; és lenyűgöző, hogy Watterson milyen széles skáláját tudja felmutatni figurái érzelmeinek kifejezésére.
Maga a sztori Kázmér és Huba hétköznapjairól szól, kicsit mélyebben a szülő-gyerek-barátok-iskola szövevényes és egymásba ágyazó kapcsolatainak precíz bemutatása. A történetek hétköznapiak, ezért könnyű is beleélni magunkat a szereplők helyébe. A párbeszédek életszerűek – szerintem egyébként e mögött húzódik a Kázmér és Huba bája –, hiszen akár szülői, akár gyermeki oldalról figyeljük a történéseket, mindkét felet megértjük a maga szemszögéből, a maga kis hibáival. A kreatív fantáziával rendelkező gyermek önmaga érvényesítésével, filozófiai eszmefuttatásaival küzd a meleg és biztonságot nyújtó családi háttérrel szemben. Magyarul a szülő-gyermek kapcsolat problémáit gúnyolja ki a szerző – és nagyon hitelesen csinálja.
Kázmér nagyon érdekes karakter. Egy egyke általános iskolás kisfiú a külvárosból, akinek végtelen a fantáziája. A szüleivel állandó konfliktusban áll; ám ezek nem komoly viták; részint a főszereplő csintalanságából adódnak, részint pedig a tanult és tapasztalt világ összeférhetetlenségének kiütközéseiből. Nem meglepő tehát, hogy az iskolát csak kötelező rossznak tartja, ami gátolja őt zsenge elméjének kibontakozásában. Ugyanígy vélekedik szüleiről is; Kázmér úgy érzi, hogy nem hagyják őt érvényesülni, és sokszor megjelenik ez úgy, hogy már megint eltelt egy nap és nem csinálhatott semmi olyat, amit szeretett volna. Ha nem kötekedhetne Suzie-val, ha nem játszhatna calvinbalt Hubával, ha nem bújhatna újra meg újra Spiff kapitány bőrébe, akkor unalmas lenne az élete. Pedig valójában csak egy nagyon egészséges srác, aki tele van önbizalommal, kérdésekkel, és nagyon jól látja a világot a maga valójában. Azt meg, hogy ezekkel az egzisztenciális felvetésekkel burkolt társadalomkritikát akar-e megfogalmazni a szerző, azt mindenki döntse el saját maga.
Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a főszereplő páros másik tagja mellett, a különös valóságban létező plüsstigris mellett sem. Huba is nagyon bonyolult figura – egy picit Kázmér, egy picit a szülei, és ettől ilyen szuper ez a szereplő. Nekem személy szerint pont az tetszik benne, hogy Watterson zseniálisan megoldotta a létezését; ha az olvasó egy plüssállatnak látja, akkor természetesen nem más, mint Kázmér képzeletbeli barátja, aki már-már hozzánőtt és elszórakoztatja (önmagával) a kisfiút. Viszont aki Kázmér bőrében érzi magát a képregény olvasása közben, abban még csak fel sem merül a gondolat, hogy ne egy valós létező egyénről lenne szó az állat „plüss-szőrméje” alatt. Fantasztikus megoldás, és még ennél is csodásabb az, ahogy Huba Kázmér hangulatához megfelelően váltogatja játékos, illetve komoly oldalát. Vagy Kázmér válogatja?
Itt vannak még a szülők is, akiknek még csak a nevét sem tudjuk, pedig nagyon sokat szerepelnek. Így terel minket Watterson a kázméri oldalra, hiszen így a szülők, mint családi funkciót betöltő egység szerepelnek. A furfangos kázméri kérdésekre bohókás vagy semleges választ adó apa, valamint a gondoskodó és igazán türelmes anya szintén nagyon hétköznapi és jól eltalált karakterek. A kisiskolás szerelem is megjelenik a képregényben; a Suzie-val való zsörtölődés annyira fontos eleme a sorozatnak, mint az ellenségeskedés a bébiszitterrel.
Ez a világ remekül eltalált mind szereplőiben, mind fordulataiban, egyszerre élvezhetjük az igazi és a fantáziált történéseket. Annyi bizonyos, hogy aki beleszeret Watterson Kázmér és Hubájába, az többet nem tud ettől elszakadni.

Pásztor Tamás

Útbaigazító Kázmér és Huba kiadványokhoz
Ha egy könyvesboltban, vagy akár a neten böngészünk, akkor rengeteg féle Kázmér és Huba kiadványba bukkanhatunk. A kiadványoknak két fő típusát határozhatjuk meg: az egyik a teljesség igényére törekszik, a másik pedig amolyan „best of” némi extrákkal bővítve. Az első típust könnyen fel lehet ismerni majdnem négyzetes alakjáról. Ezek a kötetek körülbelül évente jelentek meg, és az adott év teljes termését gyűjtötték egybe, kivéve a vasárnapi színeseket. Ezeket angolul „Collection”-nek nevezik, és az alábbiakból állnak:
1987 – Calvin and Hobbes
1988 – Something Under the Bed is Drooling
1989 – Yukon Ho!
1990 – Weirdos From Another Planet!
1991 – The Revenge of the Baby-Sat
1991 – Scientific Progress Goes “Boink”
1992 – Attack of the Deranged Mutant Killer Monster Snow Goons
1993 – The Days Are Just Packed
1994 – Homicidal Psycho Jungle Cat
1995 – The Calvin and Hobbes Tenth Anniversary Book
1996 – There's Treasure Everywhere
1996 – It's a Magical World
A másik irányba tartozó kötetek általában az előző két év terméséből szemezget, és azt kiegészíti különböző adalékokkal (ki nem adott stripek, illusztrált versek stb.). Ezek is könnyen felismerhetőek: egy részük magas, nagy alakú (például a vasárnapi képregényekből összeállított gyűjtemények), a többiek pedig fektetettek (1993-1996). Angolul ezeket a „Treasuries” kifejezéssel illetik:
1988 – The Essential Calvin and Hobbes
1989 – The Calvin and Hobbes Lazy Sunday Book
1990 – The Authoritative Calvin and Hobbes
1992 – The Indispensable Calvin and Hobbes
2001 – Calvin and Hobbes: Sunday Pages 1985-1995
Természetesen nem ennyire egyszerű a helyzet, de a legmegbízhatóbb a tavaly októberi kiadvány, mely a teljes(!) Kázmér és Huba életművet lefedi. A The Complete Calvin and Hobbes egy díszdobozba rejtett három keményfedeles kötetet takar színes oldalakkal.
Természetesen a három változat közül mindenki ízlése és érdeklődési szintjének megfelelően dönt – no meg a pénztárcája szerint is. Akik pedig jobban szeretik magyarul ízlelgetni ezt a sok helyen szokatlanul bonyolult szövegű sorozatot, azoknak maradnak a Metro és hasonló napilapok és a Tiszta Dili, Képregény Koktél és Garfield képregényfüzetek, amelyek talán antikváriumokban, bolhapiacokon, börzéken beszerezhetőek.
Szabó Zoltán

Panel 1. szám | 20-21. o. | 2006. március