Aleksandar Zograf: Elhasznált világ

A világhírű szerb képregényalkotó második magyar nyelvű kötetében is kétoldalas, “képnovella” jellegű munkákban tudósít egotripjeiről – olykor-olykor minisorozatot alkotva egy-egy hosszabb, többoldalas ábrázolást-leírást igénylő történet esetén.
Zograf képregény-narratívája alapvetően verbális meghatározottságú (ezért talán nem ártott volna egy gördülékenyebb fordítás), a rajzok inkább afféle “kísérőjelenségnek”, majdhogynem illusztrációs funkciójúnak tűnnek föl. A képi síkon jellemzően nem nagyon történik más, mint amit a szövegekből megtudunk, azaz rendszerint nem él a képek önálló narrációs lehetőségeivel, holott az egyszerű, “iskolás” rajzstílus, az elnagyolt, aránytalan figurák, a “szőrös” kontúrok és az “oldschool”, monokróm színezés különösen alkalmas erre. Azonban vitathatatlan, hogy e rajzok hangulatteremtő ereje óriási, és kiválóan illeszkednek a szerző “talált tárgyaihoz” – Zograf jó érzékkel ismeri fel, mi mindenből lehet egy-egy oldalpárnyi képregényt alkotni, legyen az saját utazási élménye, a félmúlt ideológiai-államszervezeti berendezkedésének hízelgő, ám sci-fibe illő tudományos fantazmagória, az antikváriumban vásárolt régi könyv vagy folyóirat egy-egy részlete, bolhapiacon fellelt, aláíratlan verskézirat vagy épp egy privát napló. Mindezeket rokonszenves humorral, olykor gyermeki rácsodálkozással, és mindig óriási empátiával, szeretetteli figyelemmel kezeli és alakítja saját művévé.
A legkedvesebb momentum egy talán akaratlan párhuzam: a kötet elején szereplő ravennai útibeszámoló utolsó rajzán egy üres szék látható, mely a leginkább tetszett az alkotónak “Jézus jelenései közül”, míg az utolsó oldal budapesti élménybeszámolójának záróképe szintén egy szék: miközben a Gödör Klubban egy Bada Dada-emlékestre készültek az Opál Színház tagjai, egy lufi repült be, és telepedett le ama székre.
Fordította: Halmos Ádám. Nyitott Könyvműhely, 2010, 147 oldal, 2680 Ft
****

– klór –
Magyar Narancs
XXII. évf. 27. szám
2010. júiius 8.